„Mert, állítson bárki bármit is, az életben soha, semmi nincs véglegesen kőbe vésve.”
A többszörös díjnyertes novellista, Jean-Paul Didierlaurent 2014-ben írja meg első regényét, A 6:27-es felolvasót, és ami ezután következik, arról nagyon sok író csak álmodhat: az idegen nyelvű kiadás jogai már a franciaországi megjelenés előtt húsz országban elkelnek. A könyv Kanadától Tajvanig, Lengyelországtól Izraelig már huszonöt országban jelent meg vagy van előkészületben. Jean-Paul Didierlaurent kétségkívül tud valamit.
A 6 óra 27-es felolvasóban a Párizs környéki RER-járat utasai nap, mint nap különleges produkcióban részesülnek. Egy furcsa fiatalember a táskájából elnyűtt könyvlapokat szed elő, majd az egymással össze nem függő szövegeket fennhangon felolvassa utastársainak. A fiatalember, Guylain Vignolles könyvzúzdában dolgozik, ahol baljós kisugárzású, gonosz zúzdagépet irányít, ám viszolyog hóhérmunkájától. Legfőbb bizalmasa egy aranyhal, legjobb barátai egy rímfaragó különc, aki kizárólag klasszicista versformákban hajlandó kommunikálni embertársaival, valamint egy lábait vesztett rokkantnyugdíjas, a zúzdagép áldozata, akit eltökélt cél vezérel: visszaszerezni lábait. Főnöke egy barom, közvetlen munkatársa pedig alig várja, hogy hátbadöfhesse Guylain-t. Míg a zúzdagép tonnaszámra pusztítja a könyveket, mi egyre fokozódó nyugtalansággal figyeljük: lehet, hogy az ocsmány monstrum már egészen más prédára vágyik? Ám „az életben soha, semmi nincs véglegesen kőbe vésve.” Egy nap történik valami, és Guylain megfeneklett élete lassanként megváltozik. Sorsszerűnek tűnő találkozások során új embereket ismer meg, és egy új, már nem is remélt, de minden eddiginél értékesebb kapcsolat lehetősége is felbukkan.
Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó
Fordította: Tótfalusi Ágnes,Magvető, 2015, 172 oldal, 2690 HUF
A magyar olvasó bizonyos értelemben hozzászokott, hogy egyenlőségjelet tegyen komoly és komor irodalom közé, mintha ez amolyan magyar vagy kelet-európai követelmény volna. Pedig nem az, gondoljunk csak Hrabalra és az ő elvarázsolt meséire. A sötét tónusú kezdés után Didierlaurent elegáns könnyedséggel, ám a könnyű megoldásokat messziről elkerülve tölti fel színekkel történetét. A regényt remekül megformált, néhol elképesztő figurák népesítik be, és némelyikük – ha már a cseh mestert említjük – Hrabal műveiben is teljes joggal vendégszerepelhetne.
A franciás könnyedség és a művészi-szépirodalmi minőség, Franciaországban különösen, remekül megfér egymással: egyetlen francia szépírót vagy filmrendezőt sem fognak husánggal kergetni, ha műveik nem emelik a depressziós öngyilkosságok statisztikáját, hanem teret adnak az életörömnek. Ha netán megcsendül bennük az optimizmus. Remek példa erre az Amélie csodálatos élete, mellyel, noha a történet minden tekintetben különbözik, A 6:27-es felolvasó mégis határozott szellemi-hangulati rokonságot mutat. Az irodalomban pedig megemlítendő a műfaj egyik legismertebbje, Anna Gavalda. Mind Gavalda, mind Didierlaurent olyan sorsokat, olyan szereplőket mutat be, akikkel azonosulhatunk. Mindketten rólunk írnak, méghozzá nem a hátunk mögött, hanem szemtől-szembe: érthető szavakkal, létező élethelyzetekben, és közben, mintegy mellesleg, a mese iránti vágyunkat is kielégítik. A 6:27-es felolvasó, amilyen mértékben összevethető Gavalda legjobb műveivel, annyiban különbözik is tőlük: Didierlaurent könyve rétegzettebb, jobban megkomponált, talán még érdekesebb és kicsit jobban is olvasható Gavalda könyveinél, és a számos különleges szereplő, a helyenként elvarázsolt hangulat ellenére hihetőbb, életszerűbb. Mindenesetre aki szereti Gavaldát, remélhetőleg imádni fogja Didierlaurent regényét is. Remekül megírt, érdekes, olvasmányos, mégis valódi, igényes irodalmi mű A 6:27-es felolvasó: finom humorral, sok optimizmussal és némi költészettel - néha szelíd, ám néha nagyon is harsány, sőt helyenként kifejezetten rémületet keltő költészettel.
Tiszteletadás a könyveknek, mese a betűk, az irodalom, az írás és az olvasás szerepéről az emberi kapcsolatok mágikus alakulásában, felemelő történet a belenyugvásról és az újat akarásról, a reményvesztettségről és reményvesztettség legyőzéséről, a barátságról, a toleranciáról és a szeretetről. És a boldogságról, amely talán épp egy elvesztett pendrive-on rejtőzködik.
É. L.
