A Nobel-díjat idén a 82 éves, kanadai Alice Munro kapta, az indoklásban a kortárs novella mesterének nevezték. Korábban meglebegtette, hogy nem fog többet írni: „Valószínűleg nem fogok többet írni”. Tegnap mi ezt írtuk róla: "Alice Munro nő is és amerikai is, vagyis duplán hátrányból indul. Pedig minden versenyen akad valaki, akinek az érdemei mellett szentimentális okokból is szurkolunk. Egy negyven éve megözvegyült, 82 éves írónő, aki harcol rákkal és szívbetegséggel, épp ilyen lehet."
A bejelentést követően Peter Englund, a svéd akadémia állandó titkára úgy vélte, Munro az emberek fantasztikus ábrázolására képes. Arra a kérdésre, hogy Alice Munro vajon tényleg felhagy-e az írással, Englund azt válaszolta, ez teljesen rajta áll. „Csodálatos munkát végzett, és amit eddig letett az asztalra, elég arra, hogy elnyerje a Nobelt. Ha abba akarja hagyni az írást, az az ő döntése”. Habár a nyerteseket hagyományosan a bejelentés előtt egy órával telefonon szokták értesíteni, a svéd akadémia Twitter-bejegyzése szerint Alice Munrót egyelőre nem tudták elérni, ezért telefonüzenetet hagytak neki.
Munro a 13. nő, aki irodalmi Nobel-díjat kap a díj 1901 óta tartó történetében. A díjjal 280 millió forint (8 millió korona) is jár.
Fiatalon tudta, írni fog
1931. július 10-én született a kanadai Winghamben. Már tinédzserkorában eldöntötte, írónő lesz. Tizenévesen kezdett írni, első könyve 1968-ban jelent meg (Boldog árnyak tánca). Az ötvenes évektől különböző magazinokban publikált, 1971-ben jelent meg az Asszonyok, lányok élete című kötete. A novellákktal lett igazán híres Munro, aki egy interjúban úgy fogalmazott, hogy addig akart gyakorlásképpen novellákat írni, amíg el nem érkezik a regényírás ideje. És azután ebben ragadt, amit nem bán senki.
Első novellája egyetemista korában jelent meg 1950-ben. Iskolai évei alatt pincérként és könyvtári kisegítőként is dolgozott, de az is előfordult, hogy nyári idénymunkaként dohányt szedett a földeken. A szárnyait bontogató írónő két év után otthagyta az egyetemet, és hozzáment James Munróhoz, akivel Vancouverben alapítottak családot.
Nem visz végbe nagy dolgot
Három lánya született. Második gyermekét még egynapos korában elvesztette. Kétségbeesetten írt a terhességei alatt, mert azt hitte, hogy utána soha többé nem lett képes. Minden terhessége arra ösztönözte, hogy valami nagy dolgot hozzon létre, mielőtt a gyereke megszületik. Azt mondja, igazából semmi nagy dolgot nem vitt véghez, de nem lett igaza.
1963-ban férjével és két lányával a kanadai Victoriába költöztek, ahol Munro's Books néven nyitottak egy könyvesboltot, mely a mai napig nyitva áll az olvasók előtt. Munro néhány évvel később elvált férjétől, és visszatért egykori egyetemének (University of Western Ohio) berkeibe, ahol zavartalan körülmények között dolgozhatott a művein. 1976-ban újra férjhez ment a geográfus Gerald Fremlinhez.
Kapcsolódó anyagok
A kanadai Csehovként emlegetett írónő első novelláskötete 1968-ban jelent meg, azóta művei tizenhárom nyelven láttak napvilágot, melyek mindenütt nagy kritikai és közönségsikert arattak. Számos díj és elismerés birtokosa, elnyerte többek között az Egyesült Államok Országos Könyvkritikusi Körének díját és a rangos Giller Prize-t is. 2009-ben megkapta a Man Booker Nemzetközi Díjat, olyan jelölteket megelőzve, mint Ljudmila Ulickaja vagy Mario Vargas Llosa.
A magyarul Szeret, nem szeret... címmel megjelent kötet egyik novellájából nagy sikerű filmet készült a Váratlan utazásból jól ismert Sarah Polley rendezésében. A 2007-ben bemutatott Egyre távolabb című alkotást két Oscar-jelöléssel és a legjobb színésznőnek (Julie Christie) járó Golden Globe-díjjal jutalmazták.
Korábban a Booker-díjat a zsűri indoklása szerint azért kapta Alice Munro, mert bár elsősorban novellistaként ismert, műveit mégis olyan mélység, precizitás és bölcsesség jellemzi, amelyre számos regényíró egész életében csak törekedni tud. Olvasásával mindig olyan új és új dolgokat fedezünk fel, amelynek még csak a létezéséről sem tudtunk.
Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:
2003 - John Maxwell Coetzee dél-afrikai író, akinek regényeit "jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik". Az indoklás kiemelte az író "könyörtelen kritikai szellemét" és "kegyetlen racionalizmusát".
2004 - Elfriede Jelinek osztrák írónő, akinek regényei és színdarabjai "különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát". Az indoklás kiemelte műveinek zenei kontrasztjait.
2005 - Harold Pinter angol drámaíró, aki "színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter visszahelyezte a színházat alapjaira: a körülzárt térre és a kiszámíthatatlan párbeszédre, amelyben az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben a látszat porrá omlik".
2006 - Orhan Pamuk török író, aki "miközben szülővárosának melankóliáját kutatta, új szimbólumokban gondolkodva vizsgálta az egymással folyton ütköző és összefonódó kultúrákat".
2007 - Doris Lessing perzsiai születésű brit írónő, olyan "női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt".
2008 - Jean-Marie Gustave Le Clézio francia író, akit az indoklásban az "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának" neveztek.2009 - Herta Müller romániai születésű német író, aki "a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg az otthontalanság tájképét".
2010 - Mario Vargas Llosa perui író, aki a "hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért" kapta az elismerést.
2011 - Tomas Tranströmer svéd költő, aki lírája "tömör, áttetsző képeiben egy friss valóság felé mutat utat". Az indoklásban Tranströmert korunk egyik legnagyobb költőjeként méltatták.
2012 - Mo Jen, aki egy sajátos műfaj, a "hallucinatorikus realizmus" révén ötvözi a meséket, a történelmet és a jelent, és egy olyan világot teremtett fantázia és valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Márquez és Faulkner munkáira emlékeztet.Forrás: MTI
Könyvei
Munro első kötete a Boldog árnyak tánca (Dance of the Happy Shades) 1968-ban jelent meg és főkormányzói állami kitüntetésben részesült (Governor General's Award), majd 1971-es következő kötete, az Asszonyok, lányok élete (Lives Of Girls And Women)elnyerte a Kanadai Könyvkereskedők Szövetségének Nemzetközi Könyvdíját, 1980-banThe Beggar Maid című kötetéért pedig Booker-díjra jelölték. Művei rendszeresen megjelennek a New Yorker és a Paris Review hasábjain.
Több könyve megjelent magyarul is: Szeret, nem szeret...Kilenc történet (2006), Csend, vétkek, szenvedély Nyolc történet (2007), Egy jóravaló nõ szerelme Nyolc történet (2008), Asszonyok, lányok élete (2009).
Cikkünk folyamatosan frissül.
Hogy működik a Nobel-jelölés?
1. A Svéd Akadémia elküldi a felkérőlevelet azoknak, akik jelölhetnek szerzőt a Nobel-díjra
2. 6-700 irodalmárnak, tudósnak, Nobel-díjasnak küldik ki a levelet
3. Február 1-jéig várják a válaszleveleket
4. A jelölésekből kialakul egy shortlist
5. A Svéd Akadémia 4-5 fős bizottsága titokban elkezdi megvitatni a jelölteket
6. A bizottság ajánlást tesz a Svéd Akadémiának
7. Ha sokan jelölnek valakit, akinek a munkásságát nem ismerik, bekérik a műveit, elolvassák
8. Áprilisra leszűkítik 15-20 fősre a listát
9. Ezután 5 fősre csökkentik a listát
10. A Svéd Akadémia tagjai mindent elolvasnak az 5 jelölttől
11. Ezután megvitatják a jeöllteket, műveket, majd konszenzusos döntésnek kell születnie
12. 50 évre titkosítják a jelölteketForrás: A Litera remek cikkét használtuk, ami még pontosabban leírja a folyamatot.
