Mindannyian terroristák vagyunk

Valuska László | 2016. augusztus 14. |

Első mondat: “Jaj, Cicamica, annyira örülök, hogy hallom a hangod - mondta az anyja a telefonba” (9.)

Jonathan Franzen irtó szórakoztató író, nagy, több szálon futó történeteket ír, a karakterei valóságosak, titkokkal, félelmekkel teliek. Az idei Könyvfesztiválra megjelenő Tisztaság is ilyen, szórakoztató regény egy nagy formátumú írótól, aki alig kísérletezik narrációval, nyelvezettel, amit egyszer kitalált, azt történetszinten variálja. A kortárs világirodalomban talán ő a legolvasóbarátabb szerző, aki egyszerre a kritikusok és a közönség kedvence (interjúnkat itt olvashatod - a szerk.). Az ő műfaja a diszfunkcionális családregény, amiben elszúrt, épp ezért átlagos és ismerős férfiak és nők, fiatalok és középkorúak szerepelnek, egy-két generációnyi hazugság, titok, düh és csalódottság. Csupa hétköznapi hagymafigura, akiket nagyon sok réteg tart össze, és akik egész fura technikákkal terrorizálják egymást.

A Tisztaság ugyanis Franzen háborús regénye, amiben anya a lányát vagy fiát, nő a szerelmét terrorizálja, és mindezt nem szándékosan teszik, mert ez egy nem túl látványos hidegháború a nappaliban, a gyerekszobában vagy az ágyban, ahol súlyos áldozatok maradnak poszttraumás stressz- vagy stockholm-szindrómával. Pedig a regényeiben semmi akció nincs, csak a végtelen nyomasztás.

Jonathan Franzen:

Európa, Budapest, 2016, 558 oldal, 4590 Ft

 

A Tisztaságot még áprilisban félretettem nyári olvasmánynak, mert pont úgy működik, mint egy jó tévésorozat, amit ledarál az ember. Nehéz kilépni belőle, annyira bevonnak a szereplők, akiket Franzen úgy épít fel, hogy viszonylag gyorsan kialakít az olvasó fejében egy képet róluk, majd az arról kialakult véleményünket, előfeltevéseinket és előítéleteinket csavarja úgy, ahogy a narratív szálakat is: több szereplő sajátosan konstruált élettörténeteit ismerjük meg, amik folyamatosan újra- vagy átírják egymást. És talán ez a teljes elbizonytalanítás a franzeni nyomasztás lényege. (A regény olvasása közben néztem a diszfunkcionáls családregény műfajába simán bekategorizálható The Affair második évadát, ami Franzenhez hasonlóan szervezi a narratív szálakat. Érdekesség, hogy a sorozatban kétszer is megemlítik Franzent, illetve Daniel Craig főszereplésével készítenek állítólag húsz részes sorozatot a regényből.)

A magyar olvasó már majdnem utolérte az amerikai Franzen-olvasókat, a jó pár éves lemaradást viszonylag gyorsan behozta az Európa, az akkori legfrissebbel, a Szabadsággal indultak, majd visszafelé haladtak, így következett a Javítások, majd az Erős rengés, így már csak az 1988-as, The Twenty-Seventh City maradt, de közben kiadták esszékötetét, a Diszkomfortzónát. Viszont a Tisztaság egy évvel az amerikai premier után már nálunk is megjelent, és bár nem előzi meg nálam a két sikerkönyvet, de látótávolságban megközelíti. A fordító, Bart István megoldotta a legnehezebb feladatot, pár év alatt megteremtett egy szerzőt Magyarországon, valódi hangot adott és stílust adott neki, pedig a feladat összetett, az alkotó egyszerre tud melankolikus, cinikus vagy akár esszéisztikus lenne egy szövegen belül. Például most hosszú monológjai vannak az internet társadalmi szerepéről, a Wikileaksről, az ügynökaktákról vagy a családon belüli szerepekről.

A Tisztaságban elég sok, összesen hét szereplőt mozgat Franzen, és úgy szövi a szálakat, hogy ezek adott pontokon találkozzanak.

Egy fiatal csaj teljesen megrekedt a 130 ezer dolláros diákhitel-tartozással, simán otthagyja a meztelen csávóját az ágyban a szex közben, majd teljes rápörög, hogy egyfelől semmi értelme semminek, másfelől őt nem szereti senki, de ez szinte semmi ahhoz képest, hogy az anyja milyen erkölcsi tartással szívja ki a levegőt az életéből. A lány egy dolgot szeretne, kideríteni, hogy ki az apja. Ez azért is problematikus, mert az anyja erre a nagyon egyszerű kérdésre nemcsak nem hajlandó válaszolni, és az emlékeket is megpróbálja kitörölni. Klasszikus Franzen-főhős, akivel simán lehet menni, és aki annyi problémát okoz maga körül, hogy ez közel 600 oldalig kitart.

Franzen női karaktereit nagyon lehet szeretni, a fiatal Pip, Purity Tyler kedves, pörgős, ám elég idegesítő karakter, aki sehol nem találja ahelyét, amit nem lehet csodálni, hiszen anyja se a születési valódi időpontját, se anyakönyvezett nevét nem árulja el. Így a Tisztaság valódi tétje egy fiatal lány felnőttá válása, kiegészítve saját élettörténete megkonstruálásával. A családok rengeteg hazugságot és titkot nyelnek el, ami a megfelelő, hagyományból következő működtetése miatt elkerülhetetlen. Franzen könyvről-könyvre rombolja a család fogalmának társadalmilag megkonstruált jelentését, ami iszonyú teherként és elvárásként nehezedik rá az emberekre, egyben felszámolja az egyént. A Tisztaság a családot számolja fel az egyénekért.

Fotó: Valuska Gábor

Pipet beszervezi egy Annagret nevű német antinukleáris aktivista a Napvilág Projektbe, ami a titkot átláthatóvá tételével foglalkozik, és mi lehetne érdekesebb az apja kilétét és saját eredettörténetét kutató lány számára?

Egy másik szálon megismerjük a német kiszivárogtatót, Andreas Wolfot, aki Napvilág Projekt néven egy Wikileaks-szerű szervezetet hozott létre valahol Bolíviában. Az internetet mint a társadalmat felügyelő jelenséget írja le, ami az egész életünket behálózza, és miközben könnyebb a hatalmat kontrollálni, addig saját életünket is átalakítja. Franzen ír a pornóról, a hackerekről és az internetről általában, pedig ő a netgyűlölő sztáríró. A radikális transzparenciáért harcoló Julian Assange-szerű alak az egész világot akarja megváltoztatni, de saját titkaival és problémáival saját magának kell szembenéznie. Amikor a saját magaddal szemben nem vagy transzparens, akkor rohadt nagy a baj, és Andreasnál van baj elég. A Tisztaság az ő előtörténetének felépítésével a szokásos Franzen-regényekhez képest térben és időben elég nagyot ugrott, egyenesen a Fal leomlása előtti Kelet-Berlinbe, ahol teljesen megroppant a titok fogalma, hiszen a besúgó- és megfigyelő hálózatokra épülő politikai rendszerben megszűntek a magánélet határai. Wolf elsőként képviselte, hogy a Stasi-aktákat meg kell ismerni, mert nem lehet úgy demokráciát építeni, hogy a titkoknak csak kevesek tudói, de saját életében több sötét titok lappang, és ezek közül az tűnik jelentéktelenebbnek, hogy az apja nem az apja. Sajnos ez a 89-es német szál, vele az ügynökkérdés, a besúgások, a mindennapokat felügyelő ügynökökkel a magyar olvasónak nem sok extrát nyújt, a mi ismereteinkhez mérten elég elnagyolt, bár a lényeget átadja. 

A harmadik szálon egy online oknyomozó újság főszerkesztőjét, Tom Aberrantot ismerjük meg (a Purity, a Wolf és az Aberrant is beszélő név, a szereplők nehezen azonosulnak a nevükkel kapott identitással). Tom képtelen továbblépni párkapcsolatán, folyamatos lelkiismeret-furdalással küzd. Őt egy jelentős oknyomozó internetes újság főszerkesztőjeként ismerjük meg, aki elég hideg és távolságtartó eleinte, majd az ő rétegeit is lefejtjük. A sokszor megalkuvó srác az egyetemen ismeri meg Anabel Lairdet, akivel egy egymást felörlő, kiszipolyozó, lelki traumákkal teli kapcsolatba kezd. Az érzelmi terrorizmust ugyanúgy büntetni kellene, mint a robbantgatást és repülőeltérítést, mert embereket és családokat tesz tönkre. Sajnos ehhez is két ember kell, Franzen ügyesen ábrázolja, hogyan lesz egy domináns-alárendelt szerelmi játszma kettőjük között. Tomhoz kapcsolódik a regény egyik háttérszereplőjének, Leila Helou oknyomozó újságírónak a sztorija, aki a Denver Independentnél, Tom lapjánál dolgozik, kavarnak is, de közben a nő együtt él egy sikeres és menő regényíróval, zsémbes pöccsel, aki ráadásul súlyos balesetet szenved.  

A három fő karakter életére különös hatással vannak az anyák, akik rossz döntéseik következtében boldogtalanok, majd az anyaságukban elviselhetetlenül önzők. A Tisztaság az anya szerepéről és lehetőségeiről szól, mert az anyaság, a család jelentéséhez hasonlóan társadalmilag konstruált, ami miatt rárakódik egy sor elvárás, előítélet és sztereotípia (ahogy a Diszkomfortzónában, a Javításokban vagy a Szabadságban is foglalkozott a kérdéssel).

A Tisztaság arról szól, hogy mindenkinek vannak titkai, amelyek által nemcsak a közéletben, de a magán- vagy családi életében is zsarolhatóvá válhat. A család a legveszélyesebb hadszíntere a terrornak, mi meg mindannyian terroristák vagyunk, az érzelmeinkkel, játszmáinkkal teljesen meglepetésszerűen támadunk.  

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!