Urbánszki László 1954-ben született Alberttelepen, Kazincbarcikán érettségizett, az irodalmat a gimnáziumban szerette meg. Tíz évet hajózott a Dunán, közben hajózó üzemmérnöki diplomát szerzett, később egyebek között faművesként dolgozott. Az írással 2008-tól kezdett el komolyabban foglalkozni, 2010 elején debütált íróként, azóta több mint harminc novellája, elbeszélése jelent meg, sorozatot írt például a honfoglalásról.
2011-ben Bíró Szabolcs támogatásával jelent meg első önálló kötete, az író a blogján most így emlékezett meg Urbánszki Lászlóról:
"Laci igazi egyéniség volt: olyasmi, mint Rejtő Jenő, akiről azt tartották, hogy olyan karakter, mintha egyenesen a saját könyveiből bukkant volna elő. Laci ugyanilyen volt: egy konvenciókat nem ismerő középkori túlélő a nagy szakállával, a batikolt pólóiban, a mindenhová magával hurcolt harci szekercéjével, a nagy hangjával, a vad történeteivel. Mindig szerettem volna meglátogatni erdei főhadiszállásán, melyet a saját kezével épített, aztán amikor félig leégett, a saját kezével épített újjá. Komoly életművet hagyott maga után: szelleme huszonegy könyvében él tovább, és marad velünk a halála után is."
