A napokban írtunk mi is arról, hogy a karanténidőszakban létrejött egy olyan internetes giga-könyvtár, amelyben több mint egymillió könyv vált elérhetővé. A csavar a történetben, hogy a kínálatban nem olyan könyvek (jellemzően klasszikusok) szerepelnek, amelynek már lejártak a szerzői jogai, hanem rengeteg olyan kötet is, amely kimondottan keresettek, azaz alapesetben az olvasó pénzért jut hozzá. Így történhetett, hogy az úgynevezett National Emergency Library-n keresztül olyan évek óta slágerkönyvnek számító regényeket is le lehet tölteni, mint A lány a vonaton vagy A Da Vinci-kód.
Ezek után nem annyira meglepő, hogy a szerzők és a kiadók is teljesen kiborultak ezen a húzáson. Hiába állítja ugyanis az Internet Archive (az üzemeltető), hogy csak közfeladatot lát el azzal, amikor olvasnivalóval látja el a négy fal közé rekedt embereket, ha arra sem a kiadók, sem az írók nem adtak engedélyt. Arra legalábbis semmiképp, hogy a könyveiket csak így közkinccsé tegyék. Az amerikai kiadókat tömörítő AAP közleménye agresszív, törvénytelen és opportunista támadásnak nevezte az eljását, amely sérti a kiadók és a szerzők jogait. Az írók érdekvédelmét ellátó Authors Guild szintén elborzadt ezen a lépésen, és azt állítja, az Internet Archive megtévesztette a felhasználókat, amikor azt a benyomást keltette, hogy régebbi és már közkincsnek számító könyvekhez ad hozzáférést, miközben egy csomó olyan könyvet is elérhetővé tett, amelyeket jelenleg is szerzői jog véd.
Utóbbi már csak azért is fontos, mert az írók nyilvános programok híján leginkább most csak a könyveladásokból származó bevételekre számíthatnak. A hétvégén aztán Colson Whiteheadtől Neil Gaimanig tucatnyi író tiltakozott az eljárás ellen. Az Authors Guild szerint az Internet Archive úgy viselkedik, mint egy kalózoldal, és két lábbal tapossa az írók jogait azzal, hogy a világ rendelkezésére bocsátja a könyveiket.
Az Internet Archive visszautasította a vádakat, és azt állította ugyanazokat a korlátozásokat alkalmazzák, mint a kiadók, és a kódolt fájlok egy idő úton el fognak tűnni a felhasználók gépeiről. A magyarázkodás viszont kicsit sem nyugtatta meg a szerzőket: Chuck Wendig író szerint például azzal, hogy a szerzői jogok megkerülésével nyilvánosságra hozták a könyveket, egyúttal megtörték azt a láncolatot, melyen keresztül a könyvek után járó szerzői jogdíjak az írókhoz kerültek, éppen az alkotást, a művészi tevékenységet sodorták veszélybe, hiszen bár a válság mindenkit érint, a művészek abba a csoportba tartoznak, amely alatt nem feszül semmiféle biztonsági háló, és egy idő után komoly gondot jelenthet a megélhetésük.
Hogy ez mennyire nem egy szűk réteg problémája, azt jól mutatja, hogy a német korményzat a napokban jelentette be, 50 milliárd eurós segélyt ad a kulturális-művészeti szférának. Az illetékes miniszter azzal indokolta a döntést, hogy a kultúra nem egy olyan luxuscikk, amire akkor költhetünk, ha épp van rá fölös pénzünk, hanem olyan nélkülözhetetlen emberi kifejezésmód, amire most még nagyobb szükségünk van, mint bármikor máskor.
