Fotó: Valuska Gábor
A Magyar Narancs a múlt heti számában egy asztalhoz ültette Nyáry Krisztiánt és Margócsy Istvánt: előbb irodalomtörténész és sikerszerző, az Így szerettek ők 1-2 írója, utóbbi az ELTE Petőfi-kutató, remek egyetemi tanár, aki az első kötetről elég kemény kritikát írt az Élet és Irodalomban. A vita címe sokat sejtető: Akkor Petőfi pedofil volt? A téma Kölcsey Ferenc és a férfiszerelem volt. Két álláspont ütközik, érdemes a teljes interjút elolvasni. Nyáry új könyvével mi is foglalkoztunk már (1., 2., 3.), szerintünk ez a top5 sztori belőle.
A kifejezetten érdekes és pörgős interjúban sok állítás elhangzik, ezeket összefoglalom, ha már eddig is ilyen szépen követtük a történéseket.
- Margócsynak baja van azzal, hogy Nyáry igaz meseként prezentál feltételezéseket
- "A szerelem a világ legtitokzatosabb tüneménye, és régen élt emberek bonyolult érzelmi és nemi viszonyairól lekerekített történeteket mondani iszonyatosan kockázatos" - figyelmeztet mindenkit Margócsy, aki szerint túlságosan le vannak kerekítve a történetek egyetlen aspektusra.
- Nyáry szerint ezek szórakoztató írások, amiken nem szabadna tudományosságot számon kérni (Margócsy egyébként megjegyzi, hogy a tényekkel nincs probléma, inkább a tényeket összekötő narratívákkal van). Tegyük hozzá, hogy Nyáry szövegei azért is lettek sikeresek, mert elhitették az olvasókkal, hogy az igazságot olvassák. Margócsy szerint ezek "hiteltelenné teszik azt az igényedet, hogy igaz mesét mondj". Elhangzik, hogy egy 100 éves levélről nem lehet megállapítani, hogy milyen célból írták, utal ezzel a Kölcsey-ügyre.
- Nyáry elmondja, hogy szándékosan egyszerűsít
- Margócsy szerint nem szabadna két ember egymás iránti érzéseivel ennyit foglalkozni, mert nincsenek bizonyítékaink. A lényeg: "az ilyen típusú életrajzi megközelítések állandóan olyan módszertannal élnek, amelyben a tények kapcsán rögtön feltételeznek egy lélektani motiváltságot, amelyre viszont már nincsen semmi alapjuk"
- Nyáry fontos mondata: "Ha emberi viszonyok esetében csak az objektív információkat tekintenénk igazságnak, akkor nem lehetne életrajzot írni", amivel egyet lehet érteni, hiszen bármilyen tényeket egy történet alapján összerendezünk, ott igenis fikciót gyártunk, így egy életrajzi vagy önéletrajzi könyvet sem lehet konkrét tényirodalomként olvasni
- Margócsy alapvető problémának tartja, hogy Nyáry mindenből narratívát gyárt, vagyis egy számára logikusan elmesélhető történet alá söpör be tényeket
- Kölcseyre jellemzőek voltak a végletes érzelmek, de a kornak megfelelően viselkedett férfibarátaival Margócsy szerint, aki semmilyen homoerotikus dolgot nem lát. Nyáry kitart amellett, hogy "okunk van feltételezni, hogy erotikus tartalmat sem nélkülöző szerelmet érzett Szemere Pál iránt".
