Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2 - Újabb irodalmi szerelmeskönyv
Corvina Kiadó, 164 oldal, 2013, 360 Ft
„Ölellek véghetetlen szerelemmel, mint mátkád ölelni soha sem foghat – ez a szív nem a lyánykájé" - írta Kölcsey Ferenc, a Himnusz írója legjobb barátjának, Szemere Pálnak, akinek egyébként több szerelmes levelet is írt. Szemere éppen esküvő előtt állt, menyasszonya távoli rokona, Szemere Krisztina. Kölcsey Ferenc költő, politikus és nyelvújító, a Himnusz szerzője, a Kisfaludy Társaság alapítója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Fél szemére vak, vékony férfi volt. Szemere Pál költő a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja volt, és állítólag jóképű volt.
A sztorit Nyáry Krisztián írta meg a Facebookon-oldalán, illetve nyilatkozott erről a hvg.hu-nak is: "Legalábbis szerelmet érzett egy férfi iránt. Minden Kölcsey-monográfiát elolvastam, és látszik, hogy mindenki kerülgeti ezt a témát. A szerelmi életéről például olyan kétértelmű félmondatokat lehet olvasni, hogy a „Szemere Pálhoz való viszonya még a szentimentálisnál is több volt". Vagy egyszerűen csak azt mondják a monográfiák, hogy a magánéletéről semmit sem lehet tudni, vagy azt, hogy nem is volt valódi tárgya a szerelmének. Mindez azért nehezedik ránk, olvasókra és az irodalomtörténészekre, mert a Himnusz költőjéről beszélünk. Ez valószínűleg már rég nem lenne titok, kibeszéletlen dolog, ha nem ő írja a Himnuszt."
A Facebook-posztban Nyáry arról is ír, hogy az irodalomtörténészek nem értették, hogy 1813-14-ben rengeteg szerelmes verset írt, mégsem nevezte meg soha, kibe szerelmes. Magyarázatok a következők lehettek:
1. nem volt szerelmes senkibe
2. gyerekkori szerelem volt, amit nem tudott elengedni
3. Szemere Krisztinába volt szerelmes, aki Szemere Pál távoli rokona és menyasszonya volt
Nyáry azt írja, hogy A jegyváltó című verset Szemere esküvőjére írta, majd több hasonló témájú, érzelmes levél követte: „Te enyém vagy, s ragyogásodra nem mondhatnám szent örömmel: az én Palim ragyog úgy! Ölellek, édes Palim, lepjék arcodat csókjaim, ha úgy akarod, de az enyémet borítsák a tieid, és a kedvelt lyányé egykoron!" Az esküvő közeledtével Kölcsey lelkesedése csökkent.
