„Egy átlagos negyedikes osztályban négy-öt gyerek nem tudja elolvasni az olvasókönyvben szereplő mesét, és már az első mondatoknál feladja” – írja Nyáry Krisztián szeptember 1-jei Facebook-posztjában, amely az olvasási nehézségekkel küzdő tanulókra hívja fel a figyelmet. A Líra kreatív igazgatója szerint az olvasási problémák sokszor nincsenek megfelelően kezelve az iskolában, a gyerekeket elsősorban szociális hátterük határozza meg, ami szakadékot jelent a jelenben és a jövőre nézve is.
Egyenlő bánásmódra van szükség
Nyáry posztja részletesen beszámol arról, hogy bár az olvasási nehézségek gyakoriságát tekintve Magyarország az Európai Unió átlagához tartozik, a gyerekek kiszűrése mégsem működik jól.
Sok gyereket nem diagnosztizálnak időben, mások pedig nem kapnak megfelelő fejlesztési segédleteket.
A legfeltűnőbb Nyáry szerint a tehetős és a szegényebb hátterű gyerekek között észlelhető, hiszen az előbbi csoporthoz tartozóknak több lehetőségük nyílik arra, hogy sok munka árán utolérjék társaikat (magánórák, otthoni foglalkozások, fejlesztő könyvek), ezzel szemben a szegényebb gyerekeket a társadalom eleve úgy könyveli el, mint akinek „ez jutott”.
„Így két irányban veszítünk gyerekeket. A diszlexia fejlődési eltérés, nem pedig társadalmi státusz. Jómódú és szegény családban született gyereket egyaránt érinthet. A kedvező helyzetűek közül nem vesszük észre azt, aki az átlagos teljesítménye mögött naponta emberfeletti munkát végez. A hátrányos helyzetűeknél pedig észrevesszük a gyenge teljesítményt, csak természetesnek tekintjük.
Az egyiknek azt mondjuk: nincs problémád. A másiknak: persze hogy problémád van, de neked ez jutott. Mindkettő elég kegyetlen mondat.”
Nyáry javaslata az egyenlő bánásmód, miszerint nem a szociális háttér alapján kell megítéli az olvasási nehézségeket, hanem minden gyereknek egyéni módon, sajátos és hozzáférhető fejlesztést kell kapnia. És így akár hangoskönyveken, felolvasóprogramokon keresztül még az a gyerek is jól tud teljesíteni, akinek az írott szöveg olvasása problémát okoz.
„Egy nem olvasó ország lemarad”
De nem csupán gyerekkori problémáról van szó, hívja fel a figyelmet Nyáry. Hiszen ha egy gyerek nehezen olvas irodalomórán, akkor ugyanaz a probléma elő fog jönni a történelemnél, a mateknál vagy bármelyik más tárgynál, és később majd munkavállalóként, felnőttként is szembesül majd vele. Egy hivatalos levél, egy banki email vagy munkaköri leírás elolvasása és értelmezése is gondot okozhat. Ez pedig rendszerszintű probléma, ami rosszabb megélhetést, nagyobb kiszolgáltatottságot és összeségében rosszabb gazdasági teljesítményt jelent:
Egy nem olvasó ország lemarad. A gyenge szövegértés kisebb eséllyel megszerzett végzettséget, rosszabb munkaerőpiaci helyzetet, alacsonyabb jövedelmet és nagyobb kiszolgáltatottságot jelent.
Aki nehezen ért meg egy szerződést, egy munkavédelmi előírást, egy banki tájékoztatót vagy egy hivatalos levelet, annak nem pusztán kevesebb irodalmi élménye lesz. Kevesebb választási lehetősége lesz az életben.”
Az olvasási nehézségek felismerését és fejlesztését tehát társadalmi ügyé kell tenni, mondja Nyáry. Ennek pedig az első lépése, hogy minden gyermek megfelelő figyelmet és segítséget kap ahhoz, hogy kiküszöbölje olvasási nehézségeit, és mindezt ne egyedül, megterhelő munkával kelljen megtennie:
Az olvasási nehézség nem lustaság, nem intelligenciahiány, nem rossz származás. De főleg nem fátum, végítélet.
Ma indul a tanítás az iskolákban. A kilencéves kisfiú vagy kislány, akit elképzeltünk, talán már most ott ül egy tankönyv fölött. Lehet, hogy a betűket nézi, és közben egyre biztosabb benne, hogy vele van baj. Sem róla, sem több százezer magyar társáról nem volna szabad lemondanunk azért, mert nehezen olvas.”
Fotó: Pexels
