87 éves korában meghalt 1999 irodalmi Nobel-díjasa, Günter Grass. Az író halálhírét kiadója, a Steidl erősítette meg.
Grass 1927. október 16-án született a lengyelországi Gdanskban, a családja rendkívül szerény körülmények között élt. "Gyermekkor a Szentlélek és Hitler között" - életrajzírója, Michael Jürgs ezekkel a szavakkal jellemezte azt a környezetet, amelyben az író első éveit töltötte. 17 évesen csatlakozott a Hitlerjugendhez, később a Waffen-SS, a náci párt fegyveres alakulatának tagja lett. Erről először 2006-ban beszélt nyilvánosan, és ezt az időszakot dolgozza fel a Hagymahántás közben című 2006-os kötete. A háború után, 1948-tól 1952-ig rajzot és szobrászatot tanult a düsseldorfi művészeti akadémián. Szobrai és grafikái már kiállításokon jelentek meg, amikor elkezdett írni. Az ötvenes évek elején sokat utazott, 1956-ban egy időre Párizsban telepedett le.
Első regénye, az 1959-es A bádogdob rögtön elnyerte a Gruppe 47 nevű tekintélyes német irodalmi társaság díját és világhírűvé tette. A bádogdobot néhányan obszcénnek és istenkáromlónak minősítették, Bréma városa vissza is vonta az írónak megítélt kitüntetést. A regénynek két folytatása készült (Macska és egér, Kutyaévek), így állt össze a Danzig-trilógia. A bádogdobból 1979-ben film is készült, amit Cannes-ban Arany Pálmával, Los Angelesben pedig a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscarral díjaztak.
Több tucat könyve jelent meg, és a művészi tevékenység mellett a politikában is aktív volt. Baloldali értelmiségiként a Német Szociáldemokrata Pártot (SPD) támogatta, többször a párt országos választási kampányában is részt vett - írtuk róla tavaly januárban, amikor Grass bejelentette, hogy lezárta regényírói munkásságát. Legutóbbi prózai munkája, A doboz című önéletrajzi regény 2008-ban jelent meg, legutóbbi könyve, a Tiszavirágok (Eintagsfliegen) című verseskötet pedig 2012-ben.
Grass 1999-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint azért, mert "fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be." A 20. század második felének külföldön legismertebb német írója volt, a világháború utáni Németország élő lelkiismeretének számított.
Megszólalásai, írásai miatt ugyanakkor gyakorta került a viták középpontjába. Miután 2006-ban bevallotta, hogy 17 évesen a Waffen SS tagja lett, több bírálója a Nobel-díj visszaadására kötelezte volna, mások pedig nem értették, hogy a történelmi múlttal való szembenézést és elszámolást sürgető író miért csak ekkor állt elő ezzel az életrajzi adattal. A támadásokra azt felelte: csak öregkorára talált rá a megfelelő formulára, hogy beszéljen Waffen SS-múltjáról. 2012 áprilisában az iráni konfliktus témáját feldolgozó, Amit el kell mondani (Was gesagt werden muss) című versével kavart vihart. Izrael nemkívánatos személynek nyilvánította, mert Grass azt állította, hogy Izrael egyre nagyobb és ellenőrizetlenül gyarapodó nukleáris fegyverzettel rendelkezik, Irán ellen fontolgatott megelőző csapása pedig az egész világ békéjét fenyegeti. Néhány hónap múlva az izraeli atomtitkokat leleplező, a zsidó államban bebörtönzött idős tudóst méltató Napjaink hőse (Ein Held unserer Tage) című versével borzolta a kedélyeket.
A vitatható tények és megnyilvánulások ellenére az írót tisztelet és szeretet övezte: 2009-ben Günter Grass Múzeumot alapítottak Gdanskban, azóta minden évben Grassomania Fesztivált rendeznek tiszteletére. A tavalyi ünnepségen saját, A foglyul ejtett hal című szobrát avathatta fel. Egy Grassówka nevű "oktatójátékot" találtak ki regényhőseiről az író Danzigban játszódó műveinek nyomába eredve. Róla nevezték el az 11496 Grass nevű kisbolygót is.
Frank-Walter Steinmeier szociáldemokrata német külügyminiszter hétfőn mély megrendülését fejezte ki Grass halálának hírére. A szintén irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Kertész Imre az MTI-nek nyilatkozva így fogalmazott: "Nem egyazon témával foglalkoztunk, de barátok voltunk, egymás tisztelői".
A lübecki Günter Grass Ház kondoleálókönyvet nyitnak hétfő délután. Az író halálának hírére a múzeum az író Útravaló versét tette fel honlapjára: Egy zsák dióval temessenek el/ és vadonatúj fogakkal./ Ha nyughelyem beszakad/ majd azt hiszik:/Ő az/ még mindig ő.
Forrás: MTI, Deutsche Welle
