„Két évvel ezelőtt rendezgettünk a házunk padlásán, és a legnagyobb döbbenetünkre rátaláltunk egy poros kofferre, és benne harminc magnókazettára. Ezeken a szalagokon anyám rögzítette élete nagy titkait. Sose tudtam a kazetták létezéséről, ezekről a történetekről sem. Megrendítő élmény volt” – mesélte Müller Péter az Indexnek, mikor készülő könyvéről kérdezték. Az író most úgy érzi, édesanyjával közösen írja ezt a könyvet, hiszen az ő szellemisége hatja át a munkáját.
Az interjúban Müller felidéz az anyjával közös világháborús emlékeket, például hogy mit szólt ahhoz, amikor a lebombázott házukat nézték. És egy szovjet katona alakját is: „Egy drabális katona a szemem előtt akarta megerőszakolni anyámat. Ő oroszul beszélt hozzá, nem értettem, mit, csak láttam, hogy ez a dúvad egyszer csak sír. Utólag tudtam meg, mit mondott neki. Azt mondta: rajtam nem kell erőszakot tenni, a tied leszek, ha muszáj. De mi a te bajod?! Kiderült, hogy ennek a szakállas baromnak az egész családját megölték. Magyarok, Ukrajnában. Egy szerencsétlen, bosszúra szomjas, kiéhezett ember volt, aki megjárta a front összes borzalmát. Anyám embert látott ebben a szörnyetegben, egy lelkileg tönkrement férfit. Csodálatos nő volt. Rendelkezett azzal a képességgel, hogy meg tudta szólítani a lelket.
Hirtelen azt láttam, hogy ebből az elvetemült állatból egyszer csak ember lesz.
És ez a ruszki beleszeretett anyámba! Nem akart elmenni tőlünk, itt akart maradni, de továbbhajtották. Engem is megszeretett, és amikor zabrálni mentek, lopott nekem egy hatalmas csokitortát. Anyámnak pedig, virágcsokor helyett, kirabolt egy bőrgyárat. Egy teherautónyi cipőtalpat lerámolt a kertünkbe. Évekig ott állt, nem tudtuk, mi a nyavalyát csináljuk ezzel az óriási bőrheggyel. Később kaptuk a hírt, hogy Vaszlij meghalt Németországban.”
Az interjú végén érintették, de ide tartozik, hogy Müller alapvetően üdvözli a #metoo eredeti szándékát, bár a mozgalmat torznak tartja. „...a sok évezredes férfiuralom ide juttatta a világot. Csődbe. Madách műve, Az ember tragédiája erről szól. Ádám lázálmairól, mely új és új korokat teremt. A Férfit luciferi erők vezették végig a világtörténelemben, egyre inkább meghülyült (...) Nőnek lenni csoda, és most ért el oda a világ, hogy ebben az iszonyú válságban megroggyantak a nemi szerepek. A régi, torz férfiszerep összetörőben van. És feljövőben, az önmagához találás állapotában a nőiség. De a nő nem tud még igazán Nő lenni, mert ahhoz kell egy igazi Férfi. Ketten együtt tudnak csak igaziak lenni. Ezért ma a nő gyakran átveszi azokat a funkciókat, amiket néha jobb lenne a férfiaknak hagyni. Legyen ő az igazgató, de én mozgatom a mélyből és magasból, legyen ő a hadvezér és a király, de csak azon az alapon, hogy van egy királynője. (...) Egy nőt megütni, vagy pláne megerőszakolni számomra a legnagyobb iszonyatot jelenti. (...) Persze Shakespeare-nél a férfi a nőt nemcsak megüti, hanem meg is fojtja. Méghozzá tévedésből. Othello rosszul szeret.
Birtokló szeretettel szeretni valakit nem szeretet. Meggyőződésem, hogy a valódi szeretettel valamennyien hadilábon állunk.”
Bár az író az interjú előtt kérte, hogy ne beszéljenek a járványról, végül mégis hosszabban szóba került. Müller kifejtette, hogy a történelmünket magunknak „nem kapjuk, hanem magunk csináljuk.” Szerinte a mostani helyzetben ért be Hamvas Béla Világválság című könyve.
Müller szerint ugyanis az élet minden területén válság van, és nem derűlátó sem az emberiség, sem a természet jövőjét illetően: „...jelenleg minden létformában válság van, lelki válság, gazdasági és politikai válság, természeti válság és kapcsolati válság, ami érthető, hisz az emberek nem is tudnak találkozni. Az, hogy az emberiség immáron egy éve bezárva, álarcban jár, hogy nincs az embereknek arca, hogy nem tudnak találkozni, kezet fogni, ölelni, a teljes elidegenedéshez vezet. Eddig is bajban voltak a kapcsolatok, eddig is megéltük az elidegenedést. Ez, mint látjuk most, még nagyobb válsághoz vezetett.”
Az új könyve az újjászületésről szól, ami szerinte nem fog menni katarzis nélkül. A katarzis számára azt jelenti, hogy
„a pokol legmélyebb fenekére megyünk, ahol létszerkezetünk alapvetően rendül meg és omlik össze.”
A szeretetről beszélgetve az interjúban kitértek arra is, hogy az ezotéria szónak milyen rossz csengése van manapság. „Nem tudják, mit jelent a szó. Az ezo azt jelenti, hogy a legbensőbb. Van az exotéria, például a regény egy exotérikus műfaj. Az ezo pedig az, amikor az ember a leglényegesebbhez nyúl. Tehát ezoterikusnak lenni nem azt jelenti, hogy sokféle irracionális dolgot mond az ember, hanem azt, hogy eljut a saját lelke mélyebb valóságához, és onnan kezd beszélni.” Annak viszont nem örül, amikor az ő munkásságát is ezoterikusnak nevezik. „Nem örülök, mert a szó megértésének a színvonala hiányzik. De okkal, hadd tegyem hozzá. Régen az ezotéria szónak volt egy olyan mellékjelentése, hogy rejtett, titkos. Tudták, hogy ha fénybe viszik, hirtelen hitvánnyá, árucikké válik, elszegényedik és közönséges lesz. (...) Mindig is vigyáztak azok a szakrális rendek, akik ezt őrizték, hogy ne legyen belőle közönséges tucattermék. De hozzáteszem, minden igazi vallásnak van egy olyan verziója, ami a tömegek számára eladható, és van egy olyan ezoterikus tartalma, amit csak nagyon kevesen értenek meg.”
A teljes interjút elolvashatod az Indexen.
(Kiemelt kép forrás: mullerpeter.hu)
