Lionel Shriver 2029-ben játszódó disztópiája, A Mandible család egy hatalmas gazdasági krízisről szól, amely miatt amerikai családok milliói veszítik el a pénzüket jóformán egyik napról a másikra. A dollár elértéktelenedik, új globális fizetőeszköz jelenik meg, az országban elszabadul az infláció és a kétségbeesés. Hirtelen egy fej káposzta 38 dollárba kerül és alig egy óra alatt el tud tűnni egy élet megtakarítása. Mindenki morcos, mert a vízhiány miatt csak ritkán és röviden lehet zuhanyozni, és bekövetkezik a legdurvább posztapokaliptikus vízió is: elfogy a vécépapír.

A Shriver által felvázolt jövő még nem jött el, de az elmúlt hetekben pár dolog azért megtörtént, amit megírt ebben a könyvben, és arra is van némi kilátás, hogy a következő hónapokban valóban szembe kell néznünk egy nagyobb gazdasági válsággal. Éppen ezért a New Yorker egyik riportere, Ariel Levy interjút készített az íróval.

A cikkéből kiderült, hogy Shriver a karantént férjével, Jeff Williamsszel együtt londoni házukban vészeli át. „Az igazság az, hogy még soha nem rázott meg semmi ennyire” – nyilatkozta az író, de hozzátette, nem amiatt aggódik, hogy beteg lesz, hanem amiatt, hogy beigazolódik a vécépapír hiányról szóló jóslata, vagyis, hogy épp egy globális pénzügyi katasztrófa felé tartunk.

Shriver – akit kritikákban neveztek már Kasszandrának is – korábban már többször figyelmeztetett arra, hogy nem a megfelelő dolgok miatt aggódunk. Például, amíg a klímaváltozással rengeteget foglalkozunk, a népességrobbanással alig, pedig utóbbinak nagyon is sok köze van az előbbihez. A mostani helyzetben is hasonló a véleménye: a koronavírus szerinte nem bizonyult olyan pusztítónak, mint hittük, ellenben a lezárások gazdasági következményei azok lehetnek. Shriver úgy érzi, nevetségesek azok az emberek, akik gratulálnak maguknak, amiért kibírták a karantént, mert a neheze még csak most jön. Azokkal, akik nem kapták el és a hozzátartozóik sem betegedtek meg, gyakorlatilag nem történt semmi – mondta, bár hozzátette, hogy amikor ezt mondja, nem a karantén ellen beszél és nem a vírust akarja bagatellizálni. Ugyanakkor a vírus helyett szerinte inkább a bankszámlánk miatt kellene aggódnunk, valamint a szomszédunk, a munkáltatónk és az ország sorsa miatt. Az emberek ugyanis nem fogják tudni visszafizetni a hiteleiket és magas infláció jön. Az író úgy gondolja, a 2008-as válságkor elég közel álltunk ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol, és ez most is megtörténhet, ez pedig nagyon félelmetes.

A Mandible családról korábban ezt írtuk:

„A Mandible családban a gazdasági összeomlás csak egy kiindulópont, de Shriver alapvetően nem erről akar beszélni, hanem arról, hogy ez hogyan kuszálja össze és írja újra az emberi kapcsolatokat. A válság például nagyon hamar egy fedél alá és egy életközösségbe kényszerít olyan embereket, akik addig önszántukból valószínűleg még egy vacsoraasztalhoz sem ültek volna le. A nincs mindenkiből mást hoz ki: van, aki a régmúlt praktikáit alkalmazza ismét, van, aki ellopja a másét, és van, aki akkor is drága bort vedel, amikor már vécépapírra sem futja.”

Reméljük Shriver jóslata azért nem igazodik be egy az egyben.