Michel Houellebecq francia író lesz a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, a könyves seregszemlét április 18. és 21. között tartják a budapesti Millenáris parkban.
Zentai Péter László, a rendezvényt szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója elmondta, hogy az Elemi részecskék, A térkép és a táj, Egy sziget lehetősége, A csúcson című regények szerzője elfogadta a meghívást. A Goncourt-díjas szerzőt új kötettel várja majd magyar kiadója, a Magvető. A díszvendég ország Olaszország lesz - tette hozzá az igazgató, aki felidézte, hogy az itáliai könyvkiadás 2002-ben mutatkozott be legutóbb a hazai könyvszakma legrangosabb eseményén.
A Franciaországhoz tartozó Réunion szigetén született Michel Thomas néven 1958-ban, majd hároméves koráig Algériában élt anyai nagymamájával. Saját bevallása szerint szülei hamar elveszítették az érdeklődésüket iránta, talán ez is volt az oka, hogy hatéves korában Franciaországba küldték, ahol az apai nagymamájával élt, akinek Houellebecq volt a lányneve (innen az írói név).
1980-ban szerzett agrármérnöki diplomát, de már egyetemi tanulmányai alatt írogatott, főleg verseket. Miután lediplomázott, családot alapított, de házassága kudarccal végződött: elvált, és súlyos depresszióba zuhant. Ekkor megint a költészet felé fordult, első versei 1985-ben jelentek meg a La Nouvelle Revue-ben. Hat évvel később jelent meg H.P. Lovecraft horrorszerzőről írt életrajza. Ettől kezdve folyamatosan publikált. A térkép és a táj című könyvéért, mely 2011-ben jelent meg magyarul, hazájában Goncourt-díjat kapott.
A francia díszvendégnek bonyolult neve van, nem könnyű kiejteni. A franciában sosem ejtjük ki a 'h'-t, az 'ou' együtt 'u', ami előtt mintha egy kis ejtéskönnyebbítő 'v'-t hallanánk. Kész is a helyes hangzás: 'misel v(u)elbek'.
Sokan ismerhetik a Facebookról is, mert az ő arca látható a Kiábrándult értelmiségi nevű csoport mémgyárában is.
A térkép és a tájnál komoly botrányba keveredett. A zsűri egyik tagja, a szintén író Tahar Ben Jelloun korábban erőteljes támadást indított Houellebecq ellen az olasz La Republicában. Azt írta, hogy a regény semmi újat nem tartalmaz, csak néhány gondolatot az emberi természetről, és csak összekeveri a valós és kitalált szereplőket, beleértve önmagát is, na meg a nagyobb publicitás miatt bedob divatos márkaneveket is. Később Ben Jelloun azt is nyilatkozta, hogy az, hogy Houellebecq önmagát is beleírta a könyvbe, pusztán azt jelenti, hogy már nem tud semmi újat kitalálni. De a zsűri egy másik tagja, Bernard Pivot is azt sugallta, hogy a legutolsó pillanatig nem biztos a dolog: "November 8-a előtt sokat változhat a kollégáim véleménye. Houellebecq befutó, de sok kiesett befutót láttunk már"- nyilatkozta. Maga Houellebecq is járt már így, 1998-ban majdnem megkapta a díjat Elemi részecskék című regényéért, majd hét évvel később megint csak jelölték az Egy sziget lehetőségéért, mindkét esetben más vitte el előle az elismerést.
A térkép és a táj főszereplője egy Jed Martin nevű fiatal művész, aki régi Michelin-térképek fényképezésével lett befutott alkotó. A könyv kifigurázza a párizsi művészvilágot, egy csomó celeb feltűnik benne, két híradós és egy műsorvezető saját néven is szerepel. A történetben ráadásul egy híres-hírhedt, iszákos, rosszul öltözött, kétes illatú Houllebecq nevű író is megjelenik, aki persze nem az igazi Houellebecq, de azért van hasonlóság. Az alternatív Houellebecq például Írországban él elvonulva, ahogy az igazi is éveket töltött Cork-megyében (ma Spanyolországban él).
(MTI)
