Közel 30 év telt el azóta, hogy Bridget Jonesnak először választania kellett Mark Darcy és Daniel Cleaver között, és a világ örökre megváltozott.
Mielőtt azonban az ügyetlen, bohókás és vicces szingli nő eljutott oda, hogy meghódítsa milliók – köztük a kissé merev, de úriember Mark – szívét, Bridget élete népszerű rovat volt az Independent újságban.
Bridget születése
Helen Fielding, a Bridget Jones szerzője újságíróként dolgozott a kilencvenes évek Londonjában, és arra vágyott, hogy komoly regényíró váljon belőle. Első könyve, az 1994-ben megjelent Cause Celeb (Hírnév) kapott ugyan néhány pozitív visszajelzést, de szinte senki sem vette meg.
Fielding saját elmondása szerint komoly pénzhiánnyal küzdött,
és könyvkritikákkal tartotta el magát, miközben a Cause Celeb folytatásán dolgozott. Ekkor érkezett a felkérés az Independent szerkesztőiről, hogy írjon egy rovatot a londoni szingli életről.
„Nemet mondtam, mivel rendkívül kínosnak éreztem a feladatot – vallja be Fielding a People-nek adott interjúban. – De nagyon nagy szükségem volt a pénzre, ezért felajánlottam, hogy létrehozhatnék egy karaktert.
Bridget életében a saját mindennapjaimat írtam meg komikusan eltúlozva
– de persze így is mindenki meg volt győződve róla, hogy rólam szól.”
A szingli nők patrónája
Az első Bridget Jones-cikkek megjelenésekor Fielding egyáltalán nem volt biztos a rovat sikerében. „Azt hittem, pár hét után véget ér. Nem gondoltam, hogy bárkit is érdekelne, hiszen olyan jelentéktelennek tűnő dolgokról szólt” – emlékszik vissza.
Nagyobbat nem is tévedhetett volna: az Independentben évekig futott a rovat, 1997-től pedig a Daily Telegraph hasábjain jelent meg. A cikkekből négy könyv és három film született – a negyedikre sem kell már sokat várni –, és
Bridget az elbűvölően tökéletlen szingli nők patrónájává vált szerte a világon.
„Gyakran előfordul, hogy az emberek a saját »Bridget Jones pillanatukkal« keresnek fel – meséli Fielding. – Kicsit úgy érzem magam, mint a pápa; mintha az emberek azért járulnának hozzám, hogy azt mondjam nekik: »Isten áldjon, gyermekem, te vagy Bridget Jones«.
A kendőzetlen igazság
A Bridget hangján, név nélkül írt rovat nagy szabadságot jelentett Fieldingnek: „Kendőzetlenül írhattam arról, hogy mit jelentett nőnek lenni ott és akkor – mondja. – Szerintem ez az őszinteség az oka annak, hogy ilyen sokan magukra ismertek a történetben. Ugyanakkor a rovat gyorsan és ösztönszerűen született,
nem volt célom, hogy társadalmi kommentárt írjak.”
A Bridget Jones-cikkek formailag leginkább egy szappanoperához hasonlítottak, de Fielding mindig beleszőtt egy aktuális hírt is. Ezek közül talán a legemlékezetesebb az volt, mikor Diána hercegné halála után Bridget egy tábla csokoládét és egy Vogue-ot hagyott a Kensington-palota előtt elhelyezett virágok között.
Bridget szerelmei
A Bridget Jones naplójában megjelenő karakterek többnyire valós személyek keverékéből jöttek létre. „Többen is állították, hogy róluk mintáztam Daniel Cleavert. Ebből derült ki számomra, hogy ha valós személyekről írsz a könyvedben,
senkinek sem lesz kifogása, feltéve, hogy elég vonzónak írod le őket.”
Daniel karakterében a „szellemes, csábító, szexi rohadék” jól ismert típusát hívta életre. „Minden nő találkozott már ilyen férfival, a többségünk nem is egyszer” – kommentálta Fielding. Mark Darcyt pedig – ezzel nem árulunk el nagy titkot – Colin Firth 1995-ös Mr. Darcyja ihlette. „Szarkamód elloptam a Büszkeség és balítélet cselekményét, ami végül nagy segítségnek bizonyult, mikor a szerkesztő előállt a könyv ötletével.”
Testkép és #MeToo
Töretlen népszerűségük ellenére az elmúlt években több kritika is érte a könyveket. A #MeToo hatására Fielding 2018-ban közölt egy esszét, amelyben Bridget újragondolja a munkahelyi zaklatással kapcsolatos tapasztalatait. De sokan a főhős megszállott kalóriaszámlálását is problematikusnak tartják.
Fielding szerint a probléma gyökere az, hogy az emberek nem értik az iróniát.
„Ha a nőként nem ironizálhatunk és nem nevethetünk a tökéletlenségeinken, akkor nem jutottunk messzire olyan az egyenlőségben, nem igaz?” – kérdezi.
„És legyünk őszinték, rengeteg nő aggódott az alakja miatt a kilencvenes években, és ha lehet, még több nő teszi ezt manapság. Számomra az, hogy képesek vagyunk nevetni magunkon, erőt és nem gyengeséget jelez. Fontosabb lenne azt vizsgálni, hogy Bridget miért rezonál olyan sok emberrel, ahelyett, hogy a létezését kritizálnánk.”
Szükségünk van Bridgetre
Közel három évtizeddel az első könyv megjelenése után csak még nagyobb lett a szakadék aközött, hogy milyennek akarunk látszani, és valójában hogyan érezzük magukat – véli Fielding. Éppen ezért találnak menedéket a fiatalabb generációk is Bridget történetében.
„Bridgethez hasonlóan a nőknek őszinte, támogató női barátságokra van szüksége.
Olyan kapcsolatokra, ahol sebezhetőek lehetnek, és erőt meríthetnek egymás jelenlétéből. Olyan barátokra, akik hozzájuk hasonlóan távolról sem tökéletesek; akikkel egy rossz nap után meg tudnak inni egy pohár bort” – folytatja.
„Ahogy a világ egyre ijesztőbb lesz, ezek a kis közösségek, a kölcsönös támogatás, a kedvesség és az őszinteség egyre értékesebbé válnak.”
Nyitókép: Working Title
(People)
