Alexandra Lapierre regényének főhőse, Belle Greene valós személy volt, akinek élete bővelkedett nem mindennapi fordulatokban. Saját tehetségének és tudásának köszönhetően ő lett J.P. Morgan gyűjteményének könyvtárosa. Greene-nek nemcsak a neméhez fűződő előítéletekkel kellett megküzdenie, hanem a rasszizmussal is. A látszat ellenére ugyanis fekete volt, sőt, az egyik legismertebb aktivista lánya: „Túl fekete a fehéreknek, a feketéknek túl fehér.”
Egy súlyos titok
Belle da Costa Greene az akkori világ egyik leggazdagabb emberének, J. P. Morgan személyes könyvtárát igazgatta az 1900-as évek New Yorkjában. A nő mindig is rajongott a könyvekért, a könyvritkaságokért, és sehol sem érezte magát olyan otthonosan, mint a könyvtárakban.
Belle ezzel belépett a korlátlan lehetőségek birodalmába, és egy csapásra a nemzetközi műkincs-kereskedelem ismert és elismert alakjává vált – ám e csodaszerű történetnek volt egy szépséghibája. A nő nem az volt, akinek mondta magát, a titkot a családján kívül senki nem ismerte: bár fehérnek látszott, valójában afroamerikai volt, és ráadásul egy híres fekete polgárjogi aktivista lánya.
Ez bármely pillanatban a vesztét okozhatta volna a korabeli, rasszizmustól átitatott Amerikában. Apját, aki elhagyta a családot, mélységesen felháborította, hogy a lánya megtagadta a származását.
Úgy, ahogy maga akarna birtokolni, én nem vagyok és nem leszek senkié!” – hangzott Belle életének jelmondata.
Alexandra Lapierre (1955) francia író, számos novella, regény és életrajz szerzője. A Belle Greene az első magyarul megjelenő műve. Regényeiben főként küzdelmekkel teli női sorsokat dolgoz fel, de témái között fellelhető a szerelem és a kötelesség között választani kényszerülő férfi megalkuvásokkal teli története is.
Kép: Paul César Helleu: Belle da Costa Greene pasztel arcképe - 1913. - forrás: Wikipedia
