Az Ackroyd-gyilkosság című krimi eredetileg 1926-ban jelent meg, és ez a könyv hozta meg Agatha Christie számára az igazi áttörést és a világhírnevet, köszönhetően annak is, hogy ez volt az első detektívregénye, amelyet már megjelenése idején több nyelvre lefordítottak. Egy Norvégiában élő brit fordító, Lucy Moffatt most viszont arra jutott, hogy Az Ackroyd-gyilkosságban alkalmazott írói csavart Christie egy norvég szerzőtől, egészen pontosan Stein Riverton Jernvognen (A vasszekér) című művéből kölcsönözte, amely annak idején valamelyik angol lapban jelent meg fordításban. A Riverton egy írói álnév, Sven Elvestad újságírót takarja, akit a modern norvég krimi megalapítójaként tartanak számon - az ő nevét viseli amúgy a legjobb norvég krimiíróknak járó Riverton-díj.
10 tény, amelyet minden Agatha Christie-rajongónak ismernie kell - Könyves magazin
Agatha Christie az a szerző, akinek nemcsak a krimijeit, de az életét is elég jól ismerik a rajongók, de talán nekik is érdekes lehet az a tíz pont, amelyben a Southern Living nyomán összeszedtünk érdekességet róla. 1.
Innentől spoileresek leszünk, aki még nem olvasta a krimit, az ugorja át a következő bekezdést!
Amiben mindkét mű közös, hogy a végére kiderül: az elkövető nem más, mint maga a mesélő. Az írói hagyatékot kezelő Christie-dédunoka, James Prichard elmondta, hogy pontosan ezen írói fogás miatt annak idején nagyon vegyes volt a könyv megítélése, de pontosan ennek köszönhette hírnevét is.
A norvég krimi eredetileg 1909-ben jelent meg Norvégiában, a könyv pedig angolul csak 2005-ben. Mivel Christie nem olvasott norvég nyelven, ezért simán lehetett volna azt mondani, hogy a két mű közötti hasonlóság csak a véletlen műve. Lucy Moffatt viszont emlékezett egy online hivatkozásra: eszerint Riverton sztorija egyszeri alkalommal megjelent angolul, mégpedig egy brit krimimagazinban (Tip Top Stories of Adventure and Mystery). Utóbbi csak hat hónapig élt 1923 és 1924 között, majd összeolvadt egy másik lappal, annyi viszont kiderült Moffat nyomozásának köszönhetően, hogy az 1924 áprilisi számban megjelent a Riverton-krimi fordítása.
„A kis szürke agysejtekben van minden rejtély nyitja" - Száz éve lépett színre Hercule Poirot - Könyves magazin
(Kép forrása) Sznob, piperkőc és az elviselhetetlenség határát súrolóan hiú, noha nem egészen alaptalanul, hiszen tény, hogy neki van a legpompázatosabb bajusza, és ami még ennél is fontosabb, a legolajozottabban működő szürkeállománya az egész világon. Bosszantó kis fickó, mégsem lehet nem szeretni.
Agatha Christie amúgy még életében azt mondta, hogy egymástól függetlenül két ember is volt, aki a szokatlan befejezést javasolta neki: az egyik Lord Mountbatten, a másik pedig a sógora, James Watts. A dédunoka, James Prichard mindenesetre fenntartással fogad minden olyan elképzelést, ami szerint a dédanyjának férfiak ötleteire lett volna szüksége ahhoz, hogy saját könyvet írhasson. Különben is, azt mondja, nem szimplán az ötlettől lesz jó egy könyv, hanem attól, ahogyan azt tálalják. A maga részéről nem tartotta kizártnak, hogy Christie olvasta a norvég művet, hiszen a dédanyja sokat olvasott, ám ugyanolyan lehetségesnek tartotta azt is, hogy sosem került a kezébe.
Forrás: Guardian
