Kamala Harrisszel kapcsolatban kevés dolog számít hétköznapinak, személyes története azonban egyben Amerika legjobb oldalának reprezentációja is. Őt és a húgát egyedülálló anya nevelte fel, egy gyakorlatias rákkutató, aki tizenkilenc éves korában emigrált Indiából az Egyesült Államokba a minőségi oktatás reményében.
Harris édesanyja és édesapja – egy jamaicai származású közgazdaságtan-professzor – útjai elváltak, amikor Harris csupán ötéves volt. Mindkét szülőjétől örökölte a társadalmi igazságosság iránti érzékenységet. Az édesanyjától a munkamorálját, a részletekre való odafigyelést és mindenekelőtt azt a képességet, amitől minden zárt ajtó előbb-utóbb megnyílik előtte.
Az oaklandi szerény kezdeteket és a Howard egyetemen eltöltött aktivista éveket követően Harrisből szívós, okos, gyors észjárású és nagy igényeket támasztó felnőtt nő lett – egyfelől a könyörtelen vitapartnerként ismert félelmetes ügyész, másfelől a Kalifornia tudathasadásos kultúrájában ügyesen boldoguló politikus.
Dan Morain: Kamala útja (részlet)
Fordította Balika Anna
Azok a fenomenális nők
Kamala Harrist 2012 szeptemberében az a megtiszteltetés érte, hogy kitüntetett idősávban mondhatott beszédet az észak-karolinai Charlotte-ban a demokraták országos konventjén. Barack Obamának az újraválasztás során a republikánus Mitt Romney, Massachusetts korábbi kormányzója volt az ellenfele. Harris elsődleges célja az volt, hogy segítsen győzni a barátjának. Azonban abban is egyetértett politikai tanácsadóival, hogy ez a beszéd kitörési pontot jelenthet számára, és kilépő lehet az amerikai politikai színtérre, hasonlóan Obama 2004-es beszédéhez, amely szinte katapultálta őt, és „berepítette” a nemzet tudatába.
Harris, miután a próba alkalmával kiállt a színpadra, és körbetekintett a hamarosan nézőkkel megtelő Spectrum Centeren, így nyilatkozott a Chronicle munkatársának, Joe Garofolinak: „Elképesztő érzés volt, mély alázatot éreztem. – Kis szünetet tartott. – Nem tudtam másra gondolni, csak arra, bárcsak láthatna most az édesanyám!”
Harris ideges volt. De ki ne lett volna? Bill Clinton után következett.
Harris és csapata írt egy beszédet, amely ugyan nem érte el Obama 2004-es beszédjének szintjét, de nagyon erőteljes volt. Kissé személyre szabott változata annak, amit a recesszióból lassan magához térő kaliforniai közönségének mondott: „Ha valóban tudni akarják, mi a tétje ennek a választásnak, látogassanak el nyugatra! Tekintsék meg az elárverezésre jutott házakat jelölő táblák erdeit, a családok adóssághegyeit! Beszélgessenek el azzal a több ezernyi családdal, akik reménytelen helyzetbe kerültek, és teljesen kilátástalan számukra a jövő! Látogassák meg Stocktont, Amerika jel- záloghitel-fővárosát!” A beszéd dicsérte Obama elnököt és Biden alelnököt, amiért kiálltak a Wall Streettel szemben, és elítélte Mitt Romney-t, amiért az a bankárok oldalára állt. Ezután témát váltott, és beszédében ügyesen felhasználta azt a kifejezést, amely a pénzintézet-óriások krízisének kapcsán terjedt el, miszerint azért kell megmenteni őket, mert „túl fontosak ahhoz, hogy megbukjanak”.
„Majd én megmondom, mi az, ami túl fontos ahhoz, hogy megbukjon! Szerintem a középosztály túl fontos ahhoz, hogy megbukjon! Szerintem a lakástulajdon amerikai álma túl fontos ahhoz, hogy megbukjon! Az általános, ingyenes, minőségi közoktatás ígérete túl fontos ahhoz, hogy megbukjon! A fiataljaink – a következő generáció –, nos, ők valóban túl fontosak ahhoz, hogy megbukjanak! A környezetvédelem túl fontos ahhoz, hogy megbukjon! Továbbá, kedves demokraták, a befogadó társadalom jövőképe túl fontos ahhoz, hogy megbukjon! A házasság egyenlősége túl fontos ahhoz, hogy megbukjon! A nők jogai túl fontosak ahhoz, hogy megbukjanak! A bevándorló közösségek túl fontosak ahhoz, hogy megbukjanak!” – Kiváló beszéd volt, amit a közönség minden bizonnyal ujjongva és tapssal éltetve fogadott volna.
Csak épp sosem hangzott el.
Harris ugyanis a Demokrata Nemzeti Konvent szervezőire hagyatkozott, akik olyan beszédet írtak neki, ami tele volt olyan témákkal, melyek közül egyik sem volt a sajátja és egyik sem inspirálta. Nem sokkal azután, hogy elkezdte a beszédét, a segédeinek feltűnt, hogy a Spectrum Centerben összegyűlt közönség nagy része nem figyel rá, az emberek elkezdtek egymással beszélgetni. Ráadásul Harris egy ponton belezavarodott a mondandójába.
Elmaradt a nagy pillanat, amely Harrist a reflektorfénybe emelte volna. A munkatársai is tisztában voltak vele, mennyire rosszul sikerült a beszéd. Ha azonban szóba hozta ezt előttük, a csapat úgy tett, mintha semmit nem vettek volna észre. Maya azonban mások előtt megdorgálta nővére néhány alkalmazottját, mintha ők lennének felelősek a félresikerült beszédért, amit a Demokrata Nemzeti Konvent munkatársai írtak Harris államügyésznek. Pedig nem voltak.
***
Kamala Harris közvetlen családja kivételesen ambiciózus emberekből áll. Maya, aki két évvel fiatalabb nála, bizalmasa és politikai tanácsadója. Harris munkatársai pontosan tudják, hogy nem állhatnak kettejük közé. Ha Kamala Harrisnek választania kell, mindig Mayát fogja választani.
A kampányidőszak alatt Kamala és Maya napi több alkalommal is beszélnek egymással. Gyakran előfordul, hogy Harris a nap reggelén Mayát hívja először, és a nap végén őt hívja utoljára. A humorérzékük hasonló, és a nevetésük szinte teljesen ugyanolyan. Ragyogó elmék, odafigyelnek a részletekre, kemények és kompetitívek,
olykor egymással is versenyeznek, ahogy az gyakran megesik az idősebb és fiatalabb testvérek között.
Mialatt Kamala a Washington D. C.-i Howard egyetemen tanult, a tinédzser Mayának – aki az édesanyjával élt Oak- landben – kislánya született, Meena. Meenával olyan szoros Kamala kapcsolata, mintha a saját lánya lenne. A Politico számára röviden bepillantást engedett a magánéletébe, felidézve, hogy a jogi egyetemről hazalátogatva hogyan segített szobatisztaságra nevelni Meenát: „Hazamentem, körbe- álltuk a WC-t, és integettünk a lezúduló kakidaraboknak.” Maya, karjában a kislányával, a Berkeley Egyetemen, majd a Stanford jogi karán szerzett diplomát. Elmesélte, hogy a kis Meena gyakran játszott bújócskát az egyik joghallgatóval, Tony Westtel. Így találkozott leendő férjével.
Tony West a Stanford Law Review nevű jogi folyóirat elnöke volt, és már fiatal korától, egészen Jimmy Carter 1976-os kampánya óta, elnöki kampányoknál segédkezett.
2000-ben indult a kaliforniai képviselőházi választásokon – Maya volt a kampány pénztárosa –, de végül nem jutott be. 2004-ben elragadtatva hallgatta Barack Obama beszédét a Demokrata Nemzeti Konventen, majd a sógornőjével együtt dolgoztak Obama 2008-as elnöki kampányán. West az Obama-adminisztráció Igazságügyi Minisztériumának polgári részlegét vezette, majd az államügyész és a helyettes államügyész munkáját segítette, így a minisztérium harmadik legfontosabb tisztviselői pozícióját töltötte be. Az Obama utáni években West a PepsiCo. tanácsadójaként dolgozott, majd az Uber általános jogi tanácsadójaként. Ezen utóbbi szerepében sok csatát vívott annak érdekében, hogy elérje, hogy az Uber és az egyéb „gig economy” típusú vállalatok, amelyek online platformokon vagy applikáción keresztül rövid távú alkalmi munkákra vesznek fel magánszemélyeket, teljes munkaidőben alkalmazzák őket, ne pedig független vállalkozókként.
Kamala Harris a szakszervezetek és a munkavállalók oldalán állt, és nem az Uberén.
Maya az észak-kaliforniai ACLU-nak, az ország egyik legnagyobb leányvállalatának az ügyvezető igazgatója lett. Munkája során segített megszervezni az ACLU kampányát egy 2008-as kezdeményezés, a Prop 8 ellen, amely rövid időre beszüntette az azonos neműek házasságkötési jogát. Maya a 2008-as választások közeledtével bekerült a New York-i Ford Alapítványba, amely pozíció lehetővé tette számára, hogy felügyelje a támogatásra szánt dollármilliókat. Később pedig Hillary Clinton politikai tanácsadója lett Bill Clinton 2016-os elnöki kampánya során.
Maya lánya, Meena a Stanford Egyetemen és a Harvard jogi karán szerzett diplomát, most pedig fontos személyiség Harris politikai szervezetében. A Facebook egyik ügyvezetőjéhez, Nik Ajaguhoz ment férjhez; gyerekkönyveket ír. Az Ubernél magas beosztásban dolgozott, továbbá megalapította a Phenomenal Woman Action Campaign nevű feminista szervezetet, amelynek nevét Maya Angelou költőnő „Phenomenal Woman” című verse inspirálta:
„Most érted / Csak miért nem hajlik meg a fejem / Nem kiabálok és nem beszélek igazán hangosan.”
Meena változatában a „fenomenális” a politikai szervezet és a ruházati márka keresztezése; különféle inspiráló kifejezésekkel ellátott pólókat és pulóvereket árul. Az egyik ilyen a „Most én beszélek!” híres mondat „Kamala nénitől”, amely a Mike Pence alelnökkel szembeni, 2020. évi októberi vita során hangzott el.
