A Rigában élő költő, hang- és vizuális művész merít a popkultúrából, filozófiából, buddhizmusból, s persze vallás és politika éktelen lármájából is. Végül mindig ugyanoda jut vissza: az erőszakhoz. Nem elégszik meg látszatválaszokkal: nem kíméli a humanizmust és a feminizmust sem, tömör és erőteljes képeivel kíméletlenül odacsap, hogy megrengesse létezésünk alapzatát, amelyről azt gondoltuk, kikezdhetetlen. Folyamatosan rákérdez az emberi nyelv és kommunikáció ellentmondásos viszonyára, hiszen „a terjengősség és a jelentés hiánya hirtelen belülről öl”.
Teszi mindezt egy olyan világban, ahol a halál edzőterembe megy és társkereső applikációban küldözget magáról képeket, Isten pedig nem válaszol többé semmire.
Jelena Glazova (1979) lett költő, hang- és vizuális művész, Rigában él. A kortárs művészet interdiszciplináris és médiumközi területei érdeklik, műveiben szövegeket, képeket és experimentális hangokat kombinál. Naivitás című verseskötete eredetileg 2021-ben jelent meg Lettországban. Korábbi kötete a Prae Kiadónál: Sóvárgás (2021).
Jelena Glazova: Naivitás (részletek)
Fordította: Kis Orsolya
„nincs mítosz
nincs isten”
az örökkévaló állat
önmagába visszatérő körei
„sivatagi robbanás leírása”
vörös homok
a levegőbe emelkedik
és leereszkedik
valószínűtlenül növekvő őszirózsaként
kristálygyilkosság-narratíva
vörös szilánkok csillognak a napon
narráció = téveszme
homokos romokon
reszket a szövegtest
a sebesült felfalja önmagát
felborul
mélyebbre merül a homokban
„gyilkosság a tisztaság hátterén”
aranyozott levegő lélegzik
a halált színlelő legyőzött felett
ugyanazzal a hamis feltámadással
„néhánynak közülünk átadták
az erejüket és a tisztaságukat”
mint az első hangok
amelyeket noé kimondott az özönvíz végén
a történelem előtti idők csúcsain
elszántsággal voltak tele
a föld elsőszülött településén
semmi esetre sem
kerülték el a vegyi trükköket
kentaur módjára ismételgették hogy „minden szent”
kijelentve hogy ez felgyorsítja a gondolkodásukat
„kipróbáltam és rájöttem
hogy egész más szinten kezdtem írni”
mintha új érzékszerveket
fedeztek volna fel
a homályos látás dühe
és az eddig elérhetetlen tisztaság
a beteljesítésbe lökte őket
arany ragyogott
fólia a fuldoklóknak
uszályként repkedett a menetük mögött
a fejüket tüskés tarajos sül-sisak
koronázta
keith haringtől
a menet megindult
vadállatok és gyerekek énekeltek
a menet elhúzódott
sok mérföldre
lépéseik határozottsága
belefulladt a hegyek vakságába
a test kihalása
a mozgás kihalása
a víz kihalása
a szél kihalása
a gondolat kihalása
az idő kihalása
az esztétika kihalása
az irodalom kihalása
a létezés szavainak kihalása
az én szavainak kihalása
a beszéd kihalása
a pazarlás kihalása
egy maroknyi por egy fehér kör közepén
lassan felöntődik tejjel
a halál gondolatának kihalása
a halál gondolata kör alakban követi
mechanikus szobor
egy híres művész fejével
ez nem tagadás
ez egy átfogó elfogadás
itt vannak a szavai
adás a hangszórókból
innen senki nem megy sehova
ez mind örökké fog tartani
