Milyen, ha a szerelmi történetben te vagy a gonosz harmadik? – Olvass bele Emily Henry új könyvébe!

Milyen, ha a szerelmi történetben te vagy a gonosz harmadik? – Olvass bele Emily Henry új könyvébe!

Léteznek a Hallmark-szerelmi történeteknek károsultjai? Mi történik a negatív színben bemutatott szereplőkkel, akiket a szerelmesek a nagyvárosban hagynak? Emily Henry megmutatja a romkomok visszáját Könyvek szerelmese című kötetében - most beleolvashatsz!

Könyves Magazin | 2024. november 14. |

Emily Henry kötetében Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a legkevésbé sem cukorfalat. Hanem kőkemény irodalmi ügynök, aki legfeljebb az ügyfelei szemében hősnő.

És akinek a vadvirágos réten piknikezés, a jóképű vidéki doki, a deltás pultos vagy más hasonló figurák helyett Charlie Lastrát, a mogorva New York-i könyvszerkesztőt dobta a gép. Igazi cuki találkozás lehetne ez hős és hősnő között, ha nem futottak volna már össze többször New Yorkban, és a megismerkedésük nem lett volna híján mindennemű cukiságnak.

Nora jól tudja, hogy korántsem ideális regényhősnő, és Charlie is tisztában van vele, hogy nem ő a nagybetűs álomférfi. De miután újra és újra egymásba botlanak - a véletlenek olyan összjátéka folytán, amely cselekményszálat minden valamirevaló szerkesztő kukázna -, felfedeznek valamit, ami alapjaiban rengeti meg az önmagukról írt, gondosan megkomponált sztorijukat.

Emily Henry
A könyvek szerelmesei
ford.: Szieberth Ádám, Central Könyvek, 2023, 456 oldal

Emily Henry: A könyvek szerelmesei (részlet) 

ford.: Szieberth Ádám

PROLÓGUS

Ha az olvasás az életed (vagy az én esetemből kiindulva a munkád), egy idő után elég nagy biztonsággal eltalálod, hogy merre tart a sztori. Előbb-utóbb rendeződnek a fejedben a kategóriánként és műfajonként besorolt motívumok, archetípusok és cselekménycsavarok.

A férj a gyilkos.

A „kocka csaj” száznyolcvan fokos fordulatot hajt végre, és kiderül, hogy szemüveg nélkül egy dögös bombázó.

A pasi megkapja a csajt – vagy a másik csaj kapja meg.

Valaki elmagyaráz egy bonyolult természettudományos fogalmat, mire egy másik szereplő: „Ööö, nekem ez kínai!”

A részletek könyvről könyvre változnak, de igazából nincs új a nap alatt.

Vegyük például a „kisvárosi szerelmi történetet”.

Amely úgy néz ki, hogy a cinikus New York-i vagy Los Angeles-i nagymenőt levezénylik egy világvégi porfészekbe, hogy tegyen tönkre, mondjuk, egy családi vállalkozásként működő karácsonyfafarmot, amely útjában van a lelketlen nagyvállalatnak.

De miután nagyvárosi emberünk beállít a kisvárosba, borul a terv.

Ugyanis a karácsonyfafarmot vagy pékséget vagy bármit, amit hősünknek ki kell nyírnia, természetesen egy baromi vonzó tulajnő vezeti, aki, szerencsés módon, még hozzáférhető is udvarlásilag.

Csakhogy hősünknek otthon, a nagyvárosban van párkapcsolata. A partnere egy könyörtelen, gátlástalan némber, aki kitartóan biztatja, hogy tegye csak tönkre pár ember életét az előléptetés fejében. Folyton telefonálgat, és hősünk szavába vágva osztogatja szívtelen, érzéketlen tanácsait a Peloton szobabicaj nyergéből.

Messziről látszik, hogy gonosz, hiszen úgy van hátranyalva természetellenesen szőke haja, mint Sharon Stone-nak az Elemi ösztönben, és rühelli a karácsonyi dekorációt.

De hősünk egyre több időt tölt az elragadó péklánnyal/varrónővel/karácsonyfafarmos csajjal, és gyökeres változáson megy át. Rájön, hogy mi valójában az élet értelme!
És miután eme jóravaló nő odaadó szerelmének hála kicserélődve hazatér, sétálni hívja jégkirálynő partnerét. Mire a csaj eltátja a száját, és valami olyasmit mond, hogy Ebben a Manolo Blahnik cipőben?

Jó lesz, meglátod – feleli a fickó, majd séta közben akár azt is javasolhatja, hogy a csaj nézzen föl a csillagos égboltra.

Tudod, hogy nem lehet! – csattan fel a jégkirálynő. – Most botoxoltak!

Hősünk ekkor döbben rá, hogy a régi életéhez már nem tud visszatérni, és nem is akar. Véget vet hát rideg, örömtelen kapcsolatának, és megkéri újdonsült szerelme kezét. (Randizni ugyan minek?)

És ez az a pont, amikor azon kapod magad, hogy üvöltözöl a könyvvel, mondván: Nem is ismered a csajt! Mi a második keresztneve, basszus? Libby, a hugicád pedig lepisszeg, és úgy vágja a fejedhez a popcornt, hogy föl sem néz a ráncos borítójú könyvtári könyvéből.

És ezért kések most el a munkaebédről.

Azért kések el, mert ez az én életem. Ez a motívum szab irányt a napjaimnak, erre az archetípusra rakódik rá mindaz, ami történik velem.

Én vagyok a nagyvárosi ember. De nem az, amelyik összejön a dögös farmerrel. Hanem a másik.

A merev, karót nyelt, agyonmanikűrözött irodalmi ügynök, aki a Peloton nyergében olvassa a kéziratot, míg be nem kúszik a szöveg helyére a békés, derűs tengerpartot ábrázoló képernyővédő.

Igen, én vagyok az, akit dobnak.

Nemcsak olvastam tehát a fent idézett sztorit, hanem át is éltem, méghozzá épp elégszer ahhoz, hogy tudjam: most is ez történik velem.

Most, amikor telómat a fülemre szorítva szlalomozom Közép-Manhattanben a zsúfolt járdán, a késő délutáni csúcsban.

Még nem mondta ki, de már égnek áll a tarkómon a szőr, és liftezik a gyomrom. Pedig még csak terelgeti a társalgást a rajzfilmbe illő szakadékba pottyanás felé.

Úgy volt, hogy Grant két hétig lesz Texasban. Épp csak nyélbe üti az üzletet a cégük és a felvásárolni kívánt, San Antonio melletti butikhotel között, és már jön is. De mivel már kétszer volt részem üzleti út utáni szakításban, úgy fogadtam a kiruccanás hírét, mintha Grant azt közölte volna, hogy beállt haditengerésznek, és reggel indul a hajó.

Libby próbált meggyőzni, hogy túlreagálom a dolgot, de nem lepődtem meg, amikor Grant három egymást követő este nem hívott, majd a következő két estén rövidre fogta a beszélgetést. Akkor már tudtam, hogy ennek vége.

És három napja, pár órával a visszaút előtt, megtörtént a dolog.

Kiderült, hogy vis maior folytán tovább kell San Antonióban maradnia, mint tervezte. Ugyanis kilyukadt a vakbele.

Elvileg vehettem volna gyorsan egy repülőjegyet, és rohanhattam volna a kórházba. Csakhogy épp küszöbön állt egy nagy üzlet, így a telómra kellett tapadnom, méghozzá sziklaszilárd wifikapcsolat mellett. Az ügyfelem nagyon számított rám, mert ez volt az ő nagy-nagy, sorsfordító dobása. Meg aztán Grant kifejtette, hogy a vakbélműtét rutineljárás, avagy, hogy szó szerint idézzem, „nem nagy ügy”.

Itthon maradtam hát, és a lelkem mélyén tudtam, hogy ezzel átengedtem Grantet a kisvárosi románcok isteneinek.

Rájuk bíztam, hogy tegyék vele azt, amihez a legjobban értenek.

Most pedig, három nappal később, gyakorlatilag sprintelek a Good Luck tűsarkúban, hogy ne késsek túl sokat a munkaebédről, és közben görcsösen markolom a telómat. Grant hangja úgy rezonál bennem, mintha azt hallanám, hogy szöget ver a kapcsolatunk koporsójába.

– Még egyszer.

Ezt kérdésnek szántam, de parancsnak hangzott.

Grant sóhajt egy nagyot.

– Nem jövök vissza, Nora. Az elmúlt hét sok mindent megváltoztatott. Főleg engem – teszi hozzá egy kis kuncogással.

Nagyot dobban, vagy inkább puffan az én rideg, nagyvárosi szívem.

– Pék a csaj? – kérdezem.

Grant kihagy egy ütemet.

– Hogy?

– Pék a csaj? – ismétlem, mintha ez egy tök normális, észszerű, alkalomhoz illő kérdés lenne. Mármint ahhoz az alkalomhoz, amikor telefonon rúg ki a pasid.

– Aki miatt elhagysz – magyarázom.

Grant hallgat egy sort, majd beadja a derekát.

– A hoteltulajdonos házaspár lánya. Úgy döntöttek, hogy nem adják el a szállodát. Én pedig itt maradok, és segítek nekik.

Nem tehetek róla, de muszáj röhögnöm. Mindig is így reagáltam a rossz hírekre. Lehet, hogy ezért osztották rám a saját életemben a főgonosznő szerepét, de mi mást tehetnék? Rogyjak le a zsúfolt járdára, és olvadjak könnytócsává? Az mire lenne jó?

Az étterem előtt megállok, és finoman megnyomkodom a szememet.

– Tehát, csak hogy értsem, most az van, hogy lemondasz a fantasztikus munkádról, a fantasztikus kéglidről, meg rólam, és Texasba költözöl? És mindezt egy nő miatt teszed, akinek a szakmai önéletrajza annyiból áll, hogy ő „a hoteltulajdonos házaspár lánya”?

– Fontosabb dolgok is vannak az életben, mint a pénz és a fényes karrier, Nora – köp szemen Grant.

Én meg újfent elröhögöm magam, majd így szólok:

– Nem tudom eldönteni, hogy komolyan beszélsz-e.

Grant egy milliárdos szállodamogul fia. Az, hogy „ezüstkanállal a szájában született”, nagyon enyhe kifejezés. Alighanem a seggét is aranyfüsttel bevont klotyópapírral törölte.

Grant számára puszta formalitás volt az egyetem meg a gyakornoki munka, sőt, még rendes nadrágot is csak a forma kedvéért vesz föl, basszus! Hiszen nem ennek köszönheti a pozícióját, hanem a vegytiszta, leplezetlen nepotizmusnak.

Bízvást kijelenthetem tehát, hogy az utolsó mondatához pofa kellett. Rinocéroszbőrrel vastagon, vagy hogy stílszerű legyek, gazdagon bevont pofa.

Ezt nyilván hangosan is kimondtam, mert Grant kérdőre von:

– Ez meg mit jelentsen?

Bekukucskálok az étterem ablakán, majd a telefonra pillantok. Elkéstem, pedig nem szoktam. Most sem az volt a terv, hogy ez lesz a rólam alkotott első benyomás.

– Grant, te egy harmincnégy éves trónörökös vagy. Nálunk, többieknél viszont szorosan összefügg a munka és a táplálékhoz jutás.

– Látod? – csap le Grant. – Ezzel a szemlélettel számoltam le egyszer s mindenkorra. Te néha olyan rideg tudsz lenni, Nora. Chastityvel azt tervezzük, hogy…

Nem áll szándékomban maró gúnnyal reagálni, de a név hallatán kiszakad belőlem egy rikácsoló kacaj. Ugyanis az a helyzet, hogy ha valami botrányosan szar dolog történik velem, kilépek a testemből. Magamon kívülről figyelem, ahogy történnek ezek a dolgok, és az jár a fejemben, hogy: Tényleg? Ilyen sorsot szán nekem az univerzum? Ilyen durván az orromra koppint?

Most éppen úgy, hogy a pasimat egy olyan nő karjaiba tereli, akinek a neve azt jelenti, hogy „az ép szűzhártya megőrzésének képessége”. Ez azért tényleg elég vicces, nem?
Grant bosszúsan belefújtat a telefonba.

– Ők jó emberek, Nora. Ők a föld sója. És én is ilyen ember akarok lenni. Nora, ne csinálj úgy, mintha fölzaklatna…

– Mi az, hogy ne csináljak úgy?

– Soha nem volt szükséged rám…

– Hát persze hogy nem szorulok rád!

Kemény munkával építettem föl az életemet, amely úgy, ahogy van, a sajátom. Azaz senki sem húzhatja ki alólam a dugót, hogy beszippantson az örvény, és elnyeljen valami kozmikus lefolyó.

– Még csak nem is aludtál nálam soha… – mondja Grant.

– Az én matracom objektíve jobb!

A matracvásárlást kilenc és fél havi kutatómunka előzte meg. Mi sem természetesebb, mint hogy pasit is nagyjából így választok, és mégis az a vége, ami.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Jennifer Lopez adaptálja Emily Henry romantikus sikerkönyvét

A Netflix Emily Henry 2023-as romantikus regényét választotta egy minisorozathoz, amelyet Jennifer Lopez Nuyorican nevű produkciós cége készít.

...

Emily Henry hősei nem akarják észrevenni, mennyire vágynak egymásra – Olvass bele a könyvbe!

Emily Henry a romantikus regények királynője, legújabb kötete is fájdalommal, boldogsággal és szerelemmel van tele. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...

Ezt a 8 romantikus könyvet szerezd be, ha tetszett az It Ends With Us

A magyar mozikban csütörtöktől látható a Blake Lively főszereplésével készült It Ends With Us – Velünk véget ér című film. Mutatunk 8 könyvet, amit érdemes elolvasnod, ha tetszett Colleen Hoover regénye.

Könyvhét
...

8 kortárs magyar könyv, amit a Könyvhéten szerintünk be kell szerezni

Összeszedtük azokat a friss megjelenéseket, amiket már olvastunk és nagyon szerettünk.

...

6 világirodalmi regény, amit semmiképp ne hagyj ki az idei Könyvhéten

Nem tudod, hogy mire csapj le idén? Segítünk!

...

Lackfi János a Könyvhéten: Csodás gyermekkorunk volt, matyóhímzés módjára kidekorálva traumákkal

Megrázó beszédében azt vezette le, miért volt egyszerre csodás és borzalmasan traumatikus felnőni a generációjának.

Olvass!
...

Györöky Ilkáék és Balatonfüred sorsa összefonódik – Olvass bele Fábián Janka A békeidők szerelmesei című regényébe!

Szerelmekből és botrányokból ezúttal sem lesz hiány.

...

Mit tehet Táncsics felesége akkor, amikor még Kossuth Lajos is fél? Olvass bele Spiró György új történelmi regényébe!

Milyen lehetett egy forradalmár feleségének lenni? Spiró György legújabb történelmi regényéből kiderül.

...

Megérkezni a „fapados” szocializmusból a demokrácia csodás világába: Olvass bele Vámos Miklós felújított klasszikusába!

A New York-Budapest metró egy magyar színész, Márton Gyula története, aki Amerikában próbál szerencsét.