Törött a trónom, ez igaz. De tönkrement, öreg az ember is rajta. Sekély itt a folyó, és messze is borús az ég, bár homályosan látok. Ha megfordulnék, csak foltoknak tűnne az erdő magam mögött. De arra minek fordulnék? Ami hibátlan, az most a nyugalom. Ez a néma folyam, ömlés, áradás. Ebben nem találni hibát. Ebben én nem találok hibát. Szépen üldögélni a kulturált ember nyugalmával. Nagy ötlet volt ide kijönni…
Hiába, kellemes kedvet csinált a mai borotválkozás. A penge legelőkelőbb felhasználása. A rendezett bajusz reggel a fürdőszoba, most a hullámok tükrében. Látszana, ha le tudnék odáig hajolni. De minek hajlongjak? Nem kell már, jó itt nekem, ahogy az erdő sem érdekel, az is jó helyen van mögöttem. A fonott székem, fürdőnadrágom, katéterem, a civilizációm vívmányai… Ezekre van még szükség, na meg a természet találmányai… Ráadásként a távolba tekintés, ha nem is látok el addig. Ezekre dobbanok néhány párat. Ennyi még bőven belefér. És ott az a távol, akár elférne bennem, vagy én elférnék arrafelé.
Hát bárhogy is, lehet ez még akárhogyan. Miért ne fordulna minden jobbra, ahogyan én. A Nap kisüthet, és Istenem, de jó a víz. Mekkora ötlet volt engem ide kihozni… Fotózz csak le, életem.