Miskovics Anna: Apa [Képalá]

Képalá |

Apa a vízen született. Nem, nem viccelek, tényleg így volt. Ez volt talán a legtöbbször hallott mese gyerekkoromban. Tekintve, hogy még mindig apám lánya vagyok, néha még most is előkerül. Leporoljuk, és jót szórakozunk rajta. Aput mindig megrohanják az emlékek, ha vízközelben vagyunk, főleg nagyi halálának évforfulója környékén. Olyankor könnyebben megnyílik nekem, és többet beszél. Igyekszem a közelében maradni, amennyire lehetséges. Nyaranta sűrűbben látom, s ő is akkor van leginkább elemében.

Papusék 1957-ben sétahajókázni mentek, nem sejtve, milyen fordulatot vesznek az események. Jó pár nap volt hátra a szülésig, de apám mindig is őnfejű volt, azt mondta, biztos megelégelte a bezártságot. A ringatózás a hűs habokon megtette hatását, s nagyika ott találta magát a hajópadlón erőlködve, várva, hogy a kis Sanyika kibújjon. Messze esett a kikötő, és az egész olyan gyorsan történt. Mire felócsudtak, gyereksírás töltötte be a fedélzetet. Amint kikötöttek, siettek a kórházba, állítólag, ahogy távolodtak a víztől, apa annál keservesebben visított. Ezek után meglepődnek, ha azt mondom, úszni sem tudok. Apa mindent bevetett, nagyon lelkesen próbált a vízre szoktatni, mindhiába. Nézni szeretem. Állni a parton, és elbámulni a messzeségbe, ahogy a nap lebukik a víz mögött, miközben érzem apám közelségét, és minden olyan nyugodt. 

Apa a műtéte óta a megszokottnál is csendesebb. Az az érzésem, nehezen viseli az idő múlását, talán egyenesen retteg tőle. Nekem sose beszél erről, de mégis ez a benyomásom. Talán mert ismét egyre nyűgősebb, ha ott kell hagynia a vizet… Nem is olyan rég, egy pár éve költözött le, s immár az a kis ház nem csak egy nyári lak, hanem az otthona. Azóta van, hogy egyre messzebb úszik tőlem, s én egyre távolabbinak érzem őt.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Szilasi Katalin: Apa [Képalá]

...

Kartali Zsuzsanna: Sztóma-sztoa [Képalá]

...

Kabdebon János: Apa [Képalá]

MARGÓ
...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

A világ végére is magadban cipelni a hazát: a rossz közérzet kultúrájáról Barnás Ferenc új regényében

A világ végére is magadban cipelni a hazát: a rossz közérzet kultúrájáról Barnás Ferenc új regényében

A rossz közérzettel nem születik az ember. Barnás Ferenc új regénye a hét könyve: Most és halála óráján. 

Szerzőink

Valuska László
Valuska László

iamyank: A dühöm jelen van, de nem vágyom rá, hogy eltűnjön

sza
sza

Focilegendák, lakótelepek és őrjöngő diktátorok – A Margó Könyvek 6 kötete 2025-ben