Boldog Születésnapot Édesapám!

Ez a vers a tied. 

Emlékkönyv arról, milyen is a nyár.

Amikor már reggel piszkállak, hogy menjünk le a strandra, te meg két pörc között higgadtan magyarázod, hogy nem kell sietni, úgy sincsen lent senki.

Amikor közösen üvöltünk, hogy a Kiss Gergő beverte, Úristen mekkora gól!

Amikor majdnem megettem a teljes csomag Bonbonettit, de még hagytam neked négy rudat, te meg mondod, hogy azt már kenjem a hajamra.

Amikor felveszem a telefont és elmeséled, hogy már megint üldöztek a rendőrök, mert hárman ültetek fel az egyszemélyes Simsonra és nevetve megkérdem, hogy nem vagytok már egy kicsit öregek ehhez?

Amikor nagy bölcsen megnyitom a Deitet és nehéz szavakkal mesélem, hogy egy másik fiú azt kérte legyünk barátok én meg azt mondtam, hogy mi soha nem leszünk azok.

Amikor az utolsó vizsga után felhívlak és miután közlöm, hogy ebből egy félév csúszás lesz, nem kiabálsz velem csak azt kérdezed „akkor mi a következő lépés?”.

Amikor felhívsz egy átdolgozott éjszaka után és tudom, hogy ez a hívás csak egy dolgot jelenthet, mert amúgy nincsen épeszű ember, aki reggel hatkor hívja fel a fiát.

Amikor betöltöd a hetvenet és azon sopánkodsz, hogy már te sem leszel fiatalabb, de én tudom, hogy ez nem igaz, mert megígérted, hogy nem fogsz megöregedni.

Minden fontos dolog nyáron történik.

Ez a kép is. 

Amikor bent ülsz a Balatonban a kis székeden és sóhajtasz, hogy mindjárt elmúlik a nyár.

Ez lesz az én emlékkönyvem akkorra.