Apám teste vaskos. Bőre barázdáiban kőpor keményedik, mióta ismerem. Hajnalonta erős köményszagú bajsza alól homlokon csókolt és sokáig nem tudtam kell-e ez nekem?!

Kölyökként feltettem minden nap a kérdést: milyen lenne,ha nem jönne haza?

Elfogadhatatlan. Az ágyam verméből krokodilok és vámpírok ragadnának el!

Estére már tompább volt a köményszaga, de szépnek éreztem őt így is. Öt éves koromig málna ízű nyalókát húzott elő a zsebéből és ezt a rendszerességet igyekeztem meglepődve fogadni. 

Megvárta, míg az egész nyelvem karmazsin színű lett én kiöltöttem rá és eljátszotta, hogy megretten tőlem.

A következő évben már többet volt otthon és valaki kockákban beragasztotta a hasát. Az ölében ülve mindig le akartam kapargatni, de anyám elvett engem tőle. Zöld és fehér varázs pirulákat hozott neki és ő megette azokat. Álmomban óriási fává változott, újra átölelt és hét hegyen ,hét tengeren átlépve megmutatta nekem a világot.

Anyám kimosta a ráncaiból a kőport és lassan friss illata lett, mint a fűnek miután lenyírják.

Összezsugorodott a szemében a bogár s legtöbbször csendben volt. Nem tudtam kire vagy mire vár? !Hiszen itt vagyunk apa, édesapa!

Aztán már nem kaptam nyalókát. Keresett magának új szokást. Annak örült,amikor beleengedte a lábait a Sugovica-folyó szélébe és én néztem őt a homokból: íme az óriás fa, az élet fája,lignum vitae

és ő arra bámult,amerre vitte a folyó a fájdalmát: a naplementébe.