Apát műtéte nem akadályozza a nyári felfrissülésben. A víz nyugodt hullámai könnyed melankóliába ringatják. Egyszerűen hagyja, hogy az élet dolgai csak úgy tovább folyjanak, elviseli panaszszó nélkül a bajokat, megbékélt a világgal. Figyel az itt és most-ra, a folyó letisztult nyári illatára, a parthoz közeli ragyogó vízfelszín apró élőlényeinek futkározására.
„Hát ez a vízipók egy csodapók!“ hullámozva előbukkannak majd tovatűnnek a gyermekkor és az unokákkal eltöltött idők emlékei. S a fonott szék, ami már vagy ötven éve kitartóan szolgálja a családot, apa kedvenc pihenőhelye: Magassága testalkatához ideális. Az ülőfelület becsületesen kidolgozott. Kényelmes. A szék lábainak átnedvesedett illata azokat az időket is felidézi benne, amikor édesapjával vesszőt jártak gyűjteni a folyóhoz. Seprűket készítettek, kosarakat fontak és igény szerint néhányat el is ajándékoztak. Pénzt sosem kértek érte. A természet adta. Kellemes időtöltés volt számukra.
Jelenleg apa a városban él fiánál, s időnként a család kiruccan a négy fal közül, hogy testileg és lelkileg feltöltődjön. Apa rendbe fog jönni. Megújul, akárcsak annak idején a füzek.
KÉPALÁ - Apa
Gubó Mária: Apa [Képalá]
Képalá
|
