Felemelő érzés a különleges szerepre való kiválasztottság, fontosnak lenni, egyedinek, olyan férfinak, akire büszke, aki látja és irigyli az életét, aki hall róla. Keveseknek adatik meg az életben.
Önmagam legyőzésével küzdöttem, hogy ebben a pozícióban lehessek.
Nagyon eleven kisgyerek voltam, mondhatnám azt is, hogy rossz, verekedős és akaratos, de finomítok ezen, és jobban tetszik az eleven, mozgékony kisfiú képe.
Nagymamám sokat bosszankodott miattam, mikor a nyári tanítási szüneteket nála töltöttem. Nagyon élveztem azokat a nyarakat. Tele volt izgalommal és élettel a falu ahol lakott nagymama. Minden reggel figyeltem, ahogy a tehenek kimennek a legelőre és délután egyedül hazatalálnak. Egyik nap, találtam a fészerben régi festéket és átfestettem mama házának kapuját délután. Az addig kék színű lemez kaput élénkzöldre festettem. Türelmetlenül vártam a csorda hazatértét, és igen, a mi tehenünk visszafordult a kaputól én pedig öntudatos és elégedett tizenegy éves kisfiúként, büntetésből vacsora nélkül feküdtem le aznap.
Nagymama mindig mondta, nem hiszi, hogy lesz belőlem felnőttként sikeres és fegyelmezett ember, aki tudna alkalmazkodni egy munkahelyen.
Ha látna nagymama, mennyire boldog lenne és büszke az unokájára, aki most a világ egyik legfontosabb személyét, a Pápát védi és felel a biztonságáért, maximális precizitással és fegyelemmel.
