Lemaradtam. Akkor is lemaradtam, amikor e világra szülötten, idő előtt kipottyantam a szülői légkör meleg burkából. Mégis hiszem, az Isten felé vezető út még mindig jobb, mint az eretnekség. Habár olykor így is hiába akartam közeledni, nőtt a távolság Isten és közöttem. Lázadó lelkemből buggyant kérdések próbáltak felszínre törni. Avagy az iszaposat kívántam volna áttetszően látni Isten által. Volt, hogy feladtam, és a miérteket félrepakoltam. Volt, hogy a kapott válaszok részemről nem stimmeltek. Nem így, inkább úgy akartam volna annyi mindent. Hadakoztam éjjelente, a szokásos, esti magammal való diskurzuson, addig, míg a volna el nem settenkedett a szótáramból. Rájöttem, valóban vannak kérdések, amikre sosem kapok választ, vagy ha kapok, idő szükséges hozzá, hogy megvilágosodjon, kitisztuljon mindaz, aminek tisztulnia kell. Járom az utam, az egyedülit, amely megismételhetetlen, itt a földi lét mindenségében, ahol az érzékszerveink és a testi-lelki adottságaink vezetnek minket az idő és a tér kiszámíthatatlan függvényében. A lehetőségek tárházában van, hogy célba érek, van, hogy lemaradok. Ahogy most is. Ott álltam (egy panellakás 6. emeletén) a nyitott ablaknál, és lent morajlott a kalapos tömeg. Integettek, ahogy a karaván elhaladt előttük. A Pápát védő golyóálló üvegfaláról visszaverődtek a fénysugarak, melyeket magába szippantottak a testőrök izzadt sötét öltönyei. Ennyit láttam. Közben azon filozofáltam: vajon ki a hatalmasabb? A Pápa? A tömeg? Vagy a testőrök? Az ablakot becsuktam.
KÉPALÁ - Testőrök között
Képalá
|
TERMÉSZETESEN OLVASUNK
Még több olvasnivaló
Kritika
A Bálnahullás letehetetlen thriller arról, mi van, ha véletlenül lenyel egy ámbráscet
Daniel Kraus Bálnahullás című thrillerében az óceán és egy ámbráscet gyomrának hátborzongató mélyén egy kamaszfiú küzd az életben maradásért, miközben végiggondolja apjához fűződő kapcsolatát is. Lélegzetelállítóan izgalmas könyv, melyben nemcsak az óceán, de a lélek mélységei is feltárulnak.
Gyerekirodalom