Az ismerős könyvek újraolvasása vagy sorozatok újranézése nemcsak kellemes érzés, de pszichológiai magyarázata is van, miért térünk vissza újra és újra ugyanazokhoz a történetekhez és szereplőkhöz. Egy korábbi kérdésünkre válaszolva kiderült, hogy olvasóink is szívesen nyúlnak többször ugyanahhoz a műhöz.
Az újraolvasás otthonossága
A köznyelvben is gyakran komfortkönyvekként/sorozatokként emlegetett művek olyan sztorik, amik otthonos érzésekkel töltenek el minket.
A szereplőiket szinte régi ismerősnek tekintjük és mintha mi is jártunk volna a helyszíneken. Ez a meleg, kellemes érzés pedig részben az ismétlésből fakad. A mere exposure effect vagyis egyszerű expozíciós hatás azt a jelenséget takarja, amikor valamit vagy valakit pusztán az ismerőssége miatt kezdünk kedvelni. Vagyis megszokjuk és ezáltal kicsit megszeretjük.
Emellett az ismerős sorozatok, könyvek a fölösleges izgalmaktól is megkímélik az agyunkat. Az ezerszer átélt epizódok már nem okoznak olyan stresszt, mint egy új történet váratlan fordulatai. Némileg ezen a kiszámíthatóságon működnek a műfaji filmek is. Mindegyik műfajnak megvannak a maga szabályai és amikor egy adott zsánerhez tartozó filmbe vagy könyvbe belevágunk, pontosan tudjuk, hogy milyen keretek közt mozog majd a sztori.
A sokadik megnézés, újraolvasás ráadásul az agyunkat sem terheli meg olyan mértékben, mintha teljesen új dolgokat kellene befogadnia. Az információ ugyanazokat az idegpályákat aktiválja újra. Ezzel kicsit könnyít is az egész nap információk sokaságával túlterhelt érzékeinken.
Főleg a szorongó emberek hajlamosak rá, hogy gyorsabban telítődjenek ingerekkel.
A mindennapi életünkben váratlan helyzetekre kell reagálnunk, döntések sorát kell meghozni, az ehhez szükséges adatokat begyűjteni és mérlegelni. Ezt a típusú stresszt az agyunk munkamemóriája kezeli, ez pedig egy véges kapacitásokkal rendelkező terület, kicsit hasonlóan ahhoz, amikor a számítógépünk memóriája megtelik és minden munkafolyamat lelassul. Ekkor van szükség a különösebb mentális megerőltetést nem igénylő tevékenységekre. Ilyen lehet a Jóbarátok 58. ismétlése vagy a gyerekkori kedvenc regényünk újraolvasása. Ha mentálisan kimerültnek érzed magad, ezek kifejezetten hasznos, feltöltő dolgok lehetnek.
Az otthonos történetek a kontroll érzését is biztosítják számunkra.
A külvilágból érkező kiszámíthatatlan impulzusok és ingerek közepette, olyan politikai és gazdasági folyamatoknak kitéve, amelyekre alig van hatásunk, ezek a kis mentális szigetek azt az érzetet kelthetik, hogy mégis van befolyásunk a dolgokra. Ez különösen a szorongással küzdőknek lehet hasznos. Egyfajta érzelmi szabályozást is biztosít, hiszen pontosan tudod, mire számíthasz, milyen érzelmeket fogsz majd átélni.
A kedvenc irodalmi vagy filmes karaketereink néha olyanok, mintha az ismerőseink volnának. Mivel az emberek nemcsak személyes kapcsolatokat alakítanak ki egymással, illetve léteznek egyoldalú érintkezési formák is, így akár ezeket is helyettesítheti egy fiktív alak.
Sőt, létezik a szociális nassolás (social snacking) jelensége is, amikor ezek a karakterek azt az érzést adják, mintha egy közösséghez tartoznánk.
Ezek a gyors intrakciók pedig kielégítik a társasági érintkezési igényeinket. Ez természetesen nem helyettesíti a valódi barátaink társaságát, de ha épp nem vagyunk a topon és szükségünk van némi társaságra, akkor gyorssegélynek megteszi.
Ugyanakkor senkinek sem javasoljuk, hogy kizárólag ezekbe a kapcsolatokba temetkezzen, illetve hogy teljesen elzárja magát az új ingerektől és ezáltal az új élményektől. Viszont néha ér kizsilipelni a mindennapokból.
