Szabó T. Anna: Óriási dolog a szégyenből kilépni

Szabó T. Anna: Óriási dolog a szégyenből kilépni

„Kisannaságról”, a családi nyomok követéséről, kényszeres bocsánatkérésről és az első szülésélmény felszabadító erejéről is mesélt Szabó T. Anna február 10-én a Szatyor Bárban, ahol a Sorsok között vendége volt. A Könyves Magazin és a Hadik új beszélgetéssorozatán Orvos-Tóth Noémi pszichológus, az Örökölt sors szerzője az irodalmon keresztül, de új nézőpontból igyekszik bemutatni az írókat, feltárva a személyes és családi történeteiket, hozott vagy átörökített sebeiket is. A sorozat első vendége Szabó T. Anna volt, akivel Törésteszt és Határ című novelláskötete nyomán ástak az író-költő családtörténetének mélyére. Pár pontban összeszedtük, mi mindenről volt szó az este folyamán. A teljes beszélgetés visszahallgatható a Könyves Magazin podcast-csatornáján

Forgách Kinga | 2020. március 04. |

  • Szabó T. Anna első feladata az volt, hogy vegyen elő egy tárgyat a táskájából, amin keresztül be tudja magát mutatni. Meglepő módon egy nagy adag katicabogár került elő, amelyek nyomán az írónak biológus édesapja jutott eszébe, illetve, hogy eredetileg etológus akart lenni.
  • Felmerült, hogy sok párhuzam van Szabó T. Anna és Orvos-Tóth Noémi életében. Például mindkettőjük sorsában nagy földrajzi változást hozott az 1987-es év: Szabó T. Anna Kolozsvárról Magyarországra költözött, Orvos-Tóth Noémi pedig családjával Németországba disszidált.
  • Szabó T. Anna elmondta, hogy bár akkor elhagyta a földet, amihez tíz körömmel ragaszkodott, a mai családját ennek köszönheti, valamint azt is, hogy elhagyhatta a „kisannaságot”.

  • „Kisanna” ő a családi rendszerben volt. Egyrészt a nagymamájához képest, akit szintén Annának hívtak, másrészt ez volt a neve és státusza legidősebb unokaként Erdély egyik leghíresebb családjában. „Önmagam elfogadtatásának a Kisannaságát jelentette.”
  • Nagyapja, Szabó T. Attila fontos nyelvész volt. Bár a 70-es, 80-as évek a magyar nyelv fenyegetettségének időszaka volt, ő mégis elkezdte az Erdélyi-magyar szótörténeti tárat összerakni, és ezzel egy fontos nemzeti feladatot vett magára.
  • A Határ című kötet kapcsán szóba került, hogy a nyomhagyás kényszere nagyon erős benne, és hogy még nem békélt meg a családi nyomok követése okozta feszültséggel. Először etológus akart lenni, majomkutató, valószínűleg azért, mert ott találkozott először női példaképekkel. „Ha etológus lettem volna, az apám lánya lettem volna, ha nyelvész, a nagyapám unokája.”
  • Édesapja mellett Szabó T. Ádám volt az, aki biztatta a versírásra. Tőle kapta például azt a gyönyörű könyvet, amelybe első verseit írta 12 éves korában.
  • Bár a nyomkövetés hagyománya fontos számára, szerinte nagy szükség volt rá, hogy eljöjjön, hogy a konkrét nyomból ki tudjon lépni és így megtalálja magát.
  • Kiderült az is, hogy bizonyos szempontból lázadásnak számított a családjábana költőség, mert a nagyapja a költőket nem vette komolyan, bohém embereknek tartotta őket.
  • A nagyon és a bocsánat a két leggyakrabban használt szava, de igyekszik figyelni ezekre. „Én még szülés közben is bocsánatot kértem, hogy összevéreztem a lepedőt.”
  • A kérdésre, hogy a családjában számára ki jelentett fontos női mintát, a dédnagymamája jutott eszébe, akit sokáig gyűlölt, mert szeretetlennek tartott. Utólag azonban édesanyjával össze tudták rakni, hogy bár olykor kegyetlen és hideg volt a gyerekeivel, de jót akart. „Nem volt meg benne az odafordulás szeretete, ennek a hagyományát édesapám teremtette meg a családban.”
  • Szerinte a családjában mindkét ágon nagyon elszánt, keservesen dolgozó nők voltak.
  • Egyébként voltak író emberek is a családban, csak ők nem futottak be pályát. Például volt egy Lenka nevű rokonuk, akit boldondnak tartottak és elveszett minden írása. De a nagyapjának is volt egy tehetséges testvére, akinek az életéről majd egyszer szeretne írni. Ő a család feketebárányának számított és sok titok lengi körül. 
  • Úgy érzi, még nem tart ott az életében, hogy feldolgozza a múltat, mert szeretne először a jövőről gondoskodni. „Nem tudom mások terhét még magamra venni.”
  • A családi titkok kapcsán a szégyen témája is előkerült. „A szégyen a kulcsszó a női írásban, ha van olyan, hogy női írás. Erről sokat lehetne beszélni.” 
  • Viszont nagyon nehéz a megszégyenítéseket nem továbbadni. Számára az anyaság legnagyobb traumája volt ennek a felismerése.
  • Példaként a gyerekkori bizonyítványát említette, amit karácsonykor elhozott neki az anyukája. Ez valódi gyomros volt számára, mert jó volt a bizonyítványa, holott úgy emlékezett magára, mint kínlódó, rossz tanulóra. Megrendítő volt az, hogy mit szégyellt.  „Ezt a fajta szégyenérzetet, ami az iskolával kapcsolatos, egy az egyben továbbadtam.”
  • Szerinte a szégyen és a szorongás közös tőből fakad. A szégyenből következik a szorongás és a szorongásból a szégyen.
  • Bár ő maga nem élt falun, de a kisközösségi reflexek dolgoznak benne is. Annak a tudata, hogy ha a skarlátbetű ott van az emberen bármilyen erkölcsi értelemben, akkor pusztulásra ítéltetett. Szerinte izgalmas, hogy az internetes közösség mennyire leképezi a törzs közösségeit, megteremtettük a kis köreinket, ahol egymásra acsaroghatunk.
  • A kérdésre, hogy milyen visszatérő mondatok voltak a családjában, Szabó T. Annának ez jutott eszébe: „Szegények vagyunk, de jól élünk.” Utálta ezt a mondatot, pedig minden családi ebéd után elhangzott.
  • A szégyen kapcsán szóba került az is, hogy nagyon erős testi-lelki élmény volt számára az első szülése. „Felszabadító volt, hogy ez nem szégyen.”
  • Az is kiderült, hogy a veszekedést neki tanulni kellett, mert a családjában nem volt mintája a veszekedésre. „Nagyon nehéz, viszont nagyon hasznos megtanulni veszekedni.”
  • A leggyilkosabb dolog szerinte a megsértődés. Meg lehet bántódni, az természetes, de a megsértődés acsargáshoz vezet.
  • Náluk a sértődés a családban nagyon erős volt. Gyakori volt a szeretetmegvonás is a sértődés miatt. „Amióta megértettem, hogy miért, hogy ez nem csak a paraszti reflex, hanem a kisebbségtudat reflexe is, azóta könnyebben meg tudom bocsájtani.”
  • Orvos-Tóth Noémi szerint olykor generációkon át adódik a szeretetmegvonás. A kitagadás pedig generációkon keresztül tönkre teheti a bizalom és a biztonság élményét. „Ha rosszul lépsz, akkor vége mindennek, ez az üzenete a kitagadásnak, nincs olyan, hogy helyrehozzuk. Amikor az ember elveszíti a megtartó közösségét, akkor onnantól kezdve veszélyben az élete, ezt nem mered kockáztatni.”
  • A beszélgetés egy feladattal zárult: Szabó T. Annának képek közül kellett választania. Így került szóba a tánc, amit az író csak úgy emlegetett, hogy „életem rettegése”. Gyerekként ugyanis balettozni tanult, de ügyetlennek érezte magát benne, és még csúfolták is, mert rövid, fiús volt a haja. Azóta fontos számára a hosszúhaj. 

Fotó: Valuska Gábor

Hírek
...
Hírek

Végre saját nevük alatt jelennek meg a női szerzők klasszikusai

...
Hírek

Krusovszky megírta az Index végét, ezért is generációs a regénye

...
Hírek

Szabó T. Anna mindig költőnek készült, mármint tényleg mindig

...
Hírek

Lenyűgöző gengsztereposzban elevenedik meg Varsó királya

...
Hírek

Intim levelekben kérték Beauvoir tanácsait az olvasók

...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

Még több olvasnivaló
...
Hírek

Durica Katarina: Több, mint száz nő mesélt arról, mit tett velük a dunaszerdahelyi maffia

Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regényének adaptációját Paczolay Béla rendezésében a Vígszínházban mutatják be. A maffia romantizálásáról, az áldozatokról és azokról a nőkről beszélgettünk, akik nem kaptak eddig hangot ebben a maszkulin világban. 

...
Nagy

Radnóti dedikációiból kibomlik a teljes kapcsolathálózata

Egy író vagy költő dedikációja önmagában is érdekes lehet, de összegyűjtve felskiccelik azt a közeget, amelyben az adott szerző élt és alkotott – meséli Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész, aki most új kötetbe rendezte az elmúlt években fellelt Radnóti-ajánlásokat és -leveleket.

...
Nagy

Bán Zsófia: A nyelv sohasem ártatlan, mindig hordozza a kultúrát, amelyben működik

Bán Zsófia az Élet és irodalomban közölt esszét a nők és az irodalom viszonyáról, strukturális problémákról, illetve arról a Hézagról, ahol a nők megjelenhetnek. Az interjúban közoktatásról, olvasói szocializációról, nemzetközi trendekről kérdeztük az írót.