Szabó T. Anna: Óriási dolog a szégyenből kilépni

Szabó T. Anna: Óriási dolog a szégyenből kilépni

„Kisannaságról”, a családi nyomok követéséről, kényszeres bocsánatkérésről és az első szülésélmény felszabadító erejéről is mesélt Szabó T. Anna február 10-én a Szatyor Bárban, ahol a Sorsok között vendége volt. A Könyves Magazin és a Hadik új beszélgetéssorozatán Orvos-Tóth Noémi pszichológus, az Örökölt sors szerzője az irodalmon keresztül, de új nézőpontból igyekszik bemutatni az írókat, feltárva a személyes és családi történeteiket, hozott vagy átörökített sebeiket is. A sorozat első vendége Szabó T. Anna volt, akivel Törésteszt és Határ című novelláskötete nyomán ástak az író-költő családtörténetének mélyére. Pár pontban összeszedtük, mi mindenről volt szó az este folyamán. A teljes beszélgetés visszahallgatható a Könyves Magazin podcast-csatornáján

Forgách Kinga | 2020. március 04. |

  • Szabó T. Anna első feladata az volt, hogy vegyen elő egy tárgyat a táskájából, amin keresztül be tudja magát mutatni. Meglepő módon egy nagy adag katicabogár került elő, amelyek nyomán az írónak biológus édesapja jutott eszébe, illetve, hogy eredetileg etológus akart lenni.
  • Felmerült, hogy sok párhuzam van Szabó T. Anna és Orvos-Tóth Noémi életében. Például mindkettőjük sorsában nagy földrajzi változást hozott az 1987-es év: Szabó T. Anna Kolozsvárról Magyarországra költözött, Orvos-Tóth Noémi pedig családjával Németországba disszidált.
  • Szabó T. Anna elmondta, hogy bár akkor elhagyta a földet, amihez tíz körömmel ragaszkodott, a mai családját ennek köszönheti, valamint azt is, hogy elhagyhatta a „kisannaságot”.

  • „Kisanna” ő a családi rendszerben volt. Egyrészt a nagymamájához képest, akit szintén Annának hívtak, másrészt ez volt a neve és státusza legidősebb unokaként Erdély egyik leghíresebb családjában. „Önmagam elfogadtatásának a Kisannaságát jelentette.”
  • Nagyapja, Szabó T. Attila fontos nyelvész volt. Bár a 70-es, 80-as évek a magyar nyelv fenyegetettségének időszaka volt, ő mégis elkezdte az Erdélyi-magyar szótörténeti tárat összerakni, és ezzel egy fontos nemzeti feladatot vett magára.
  • A Határ című kötet kapcsán szóba került, hogy a nyomhagyás kényszere nagyon erős benne, és hogy még nem békélt meg a családi nyomok követése okozta feszültséggel. Először etológus akart lenni, majomkutató, valószínűleg azért, mert ott találkozott először női példaképekkel. „Ha etológus lettem volna, az apám lánya lettem volna, ha nyelvész, a nagyapám unokája.”
  • Édesapja mellett Szabó T. Ádám volt az, aki biztatta a versírásra. Tőle kapta például azt a gyönyörű könyvet, amelybe első verseit írta 12 éves korában.
  • Bár a nyomkövetés hagyománya fontos számára, szerinte nagy szükség volt rá, hogy eljöjjön, hogy a konkrét nyomból ki tudjon lépni és így megtalálja magát.
  • Kiderült az is, hogy bizonyos szempontból lázadásnak számított a családjábana költőség, mert a nagyapja a költőket nem vette komolyan, bohém embereknek tartotta őket.
  • A nagyon és a bocsánat a két leggyakrabban használt szava, de igyekszik figyelni ezekre. „Én még szülés közben is bocsánatot kértem, hogy összevéreztem a lepedőt.”
  • A kérdésre, hogy a családjában számára ki jelentett fontos női mintát, a dédnagymamája jutott eszébe, akit sokáig gyűlölt, mert szeretetlennek tartott. Utólag azonban édesanyjával össze tudták rakni, hogy bár olykor kegyetlen és hideg volt a gyerekeivel, de jót akart. „Nem volt meg benne az odafordulás szeretete, ennek a hagyományát édesapám teremtette meg a családban.”
  • Szerinte a családjában mindkét ágon nagyon elszánt, keservesen dolgozó nők voltak.
  • Egyébként voltak író emberek is a családban, csak ők nem futottak be pályát. Például volt egy Lenka nevű rokonuk, akit boldondnak tartottak és elveszett minden írása. De a nagyapjának is volt egy tehetséges testvére, akinek az életéről majd egyszer szeretne írni. Ő a család feketebárányának számított és sok titok lengi körül. 
  • Úgy érzi, még nem tart ott az életében, hogy feldolgozza a múltat, mert szeretne először a jövőről gondoskodni. „Nem tudom mások terhét még magamra venni.”
  • A családi titkok kapcsán a szégyen témája is előkerült. „A szégyen a kulcsszó a női írásban, ha van olyan, hogy női írás. Erről sokat lehetne beszélni.” 
  • Viszont nagyon nehéz a megszégyenítéseket nem továbbadni. Számára az anyaság legnagyobb traumája volt ennek a felismerése.
  • Példaként a gyerekkori bizonyítványát említette, amit karácsonykor elhozott neki az anyukája. Ez valódi gyomros volt számára, mert jó volt a bizonyítványa, holott úgy emlékezett magára, mint kínlódó, rossz tanulóra. Megrendítő volt az, hogy mit szégyellt.  „Ezt a fajta szégyenérzetet, ami az iskolával kapcsolatos, egy az egyben továbbadtam.”
  • Szerinte a szégyen és a szorongás közös tőből fakad. A szégyenből következik a szorongás és a szorongásból a szégyen.
  • Bár ő maga nem élt falun, de a kisközösségi reflexek dolgoznak benne is. Annak a tudata, hogy ha a skarlátbetű ott van az emberen bármilyen erkölcsi értelemben, akkor pusztulásra ítéltetett. Szerinte izgalmas, hogy az internetes közösség mennyire leképezi a törzs közösségeit, megteremtettük a kis köreinket, ahol egymásra acsaroghatunk.
  • A kérdésre, hogy milyen visszatérő mondatok voltak a családjában, Szabó T. Annának ez jutott eszébe: „Szegények vagyunk, de jól élünk.” Utálta ezt a mondatot, pedig minden családi ebéd után elhangzott.
  • A szégyen kapcsán szóba került az is, hogy nagyon erős testi-lelki élmény volt számára az első szülése. „Felszabadító volt, hogy ez nem szégyen.”
  • Az is kiderült, hogy a veszekedést neki tanulni kellett, mert a családjában nem volt mintája a veszekedésre. „Nagyon nehéz, viszont nagyon hasznos megtanulni veszekedni.”
  • A leggyilkosabb dolog szerinte a megsértődés. Meg lehet bántódni, az természetes, de a megsértődés acsargáshoz vezet.
  • Náluk a sértődés a családban nagyon erős volt. Gyakori volt a szeretetmegvonás is a sértődés miatt. „Amióta megértettem, hogy miért, hogy ez nem csak a paraszti reflex, hanem a kisebbségtudat reflexe is, azóta könnyebben meg tudom bocsájtani.”
  • Orvos-Tóth Noémi szerint olykor generációkon át adódik a szeretetmegvonás. A kitagadás pedig generációkon keresztül tönkre teheti a bizalom és a biztonság élményét. „Ha rosszul lépsz, akkor vége mindennek, ez az üzenete a kitagadásnak, nincs olyan, hogy helyrehozzuk. Amikor az ember elveszíti a megtartó közösségét, akkor onnantól kezdve veszélyben az élete, ezt nem mered kockáztatni.”
  • A beszélgetés egy feladattal zárult: Szabó T. Annának képek közül kellett választania. Így került szóba a tánc, amit az író csak úgy emlegetett, hogy „életem rettegése”. Gyerekként ugyanis balettozni tanult, de ügyetlennek érezte magát benne, és még csúfolták is, mert rövid, fiús volt a haja. Azóta fontos számára a hosszúhaj. 

Fotó: Valuska Gábor

Hírek
...
Alkotótárs

Mastercard® Alkotótárs: új alkotói ösztöndíj indul el

...
Nagy

A 100 éves Pilinszky elektróra pulzál, lüktet, mint a szívdobogás

...
Hírek

Esterházy Péter születésének évfordulójára 40 plakát kerül ki Óbudán

...
Hírek

Óriás könyvespolc lett a Bethesda Gyermekkórház betonkerítéséből

...
Hírek

Mire gondolt a költő? – Provokatív kisfilmet készített a Vates költészet napjára

...
Hírek

Nyáry Krisztián híres költők első verseit osztotta meg költészet napján

...
Hírek

Tverdota György az Editről: A szöveg nem József Attilától származik

...
Hírek

Filmes mozaikokból rakták össze Pilinszky János Átváltozás című versét

...
Hírek

Nézz bele Pulitzer József titkos kódfüzetébe!

Még több olvasnivaló
...
Kritika

James Patterson és J.D. Barker első közös krimijükben rögtön bevágják az olvasót a mélyvízbe

A madártollas gyilkosságokban a nyomok minduntalan egyfelé mutatnak, és a mocskos kis titkok szép lassan mind napvilágra kerülnek.

...
Nagy

Királynak lenni sosem volt életbiztosítás

Király! – A magyar uralkodók véresen komoly históriája címmel írt könyvet a magyar királyokról Benedek Szabolcs. Interjúnkban szóba került az uralkodással járó kockázat, a nők szerepe és a Trónok harca, és kiderült az is, vajon melyik királyunkat mellőzi az utókor emlékezete.

...
Nagy

A pandémia alatt csak a pandémiáról lehet írni?

Milyen lesz az életünk, ha egyszer vége lesz a pandémiának? Mennyire lesz hangsúlyos a vírus és a karantén témája az irodalomban később? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Dekameron-projekt című novelláskötet bemutatóján. 

...
Kritika

Jü Hua regénye megmutatja, milyen volt az élet fél évszázada Kínában

Kína egyik legismertebb kortárs írójának könyve egy kínai parasztember tragédiákkal teli életének bemutatása. Az Élni az elmúlt idő, a vissza nem térő ifjúság, az elherdált lehetőségek, az elveszített családtagok, a keserves tapasztalatok derűs, belenyugvó, mégis torokszorító összegzése.

...
Nagy

Simon Stålenhag: A technológia a túlélés eszköze lehet, de meg is ölhet minket

Kérdeztük a műveiben fellelhető gyerekkori emlékekről, arról, hogy lehet valami egyszerre retro és futurisztikus, hogyan kapcsolódik könyve az E.T-hez és azt is megtudhatjuk, szerinte mi kell ahhoz, hogy megbirkózzunk a klímaváltozással. Interjú.

...
Nagy

Sorsválasztás az irodalomban – Könyves válaszok Popper gondolataira

Az életünk determináltságát, az irányításban nekünk jutó részt vizsgálta Popper Péter Hogyan választunk magunknak sorsot? című könyve, a témában ugyanakkor rengeteg szépirodalmi mű is íródott, ezek közül mutatunk meg most párat!