Fotó: Valuska Gábor
A Margó második napján több beszélgetésen is a titok lehetett az egyik kulcsmomentum: Darvasi László például a rejtélyes magyar sellőről mesélt, Gárdos Péter az évszázadok múltán is nagy érdeklődést kiváltó sakk-automatáról, míg a Trubadúrok-esten a szerelem titokzatosságát próbálták felfejteni a résztvevők a szöveg és a zene segítségével.
Darvasi a mai Magyarország nélkül nem tudta volna megírni az új regényét
A Magyar sellő olyan műfajú regény, amilyen még nem volt Darvasi László életművében – csigázza fel rögtön az olvasó érdeklődését Gács Anna a Margó második napján, és egy filmes példával jön elő, hiszen szerinte Pasolini Salò című filmjének műfaji kategóriája („kosztümös horror művészfilm”) könyves értelemben az új Darvasi-regénynek is simán megfeleltethető. A szerző elárulta, hogy a cselekmény idejét a romantika korára tette – bár szerinte azok az emberi történetek, amelyek áthatják a regény szövetét, valójában időtlenek –, és németes nevű karakterek szerepelnek benne (ami annyiban nem szokatlan, hogy több ilyen szövege is van már, vonzódik ehhez a környezethez).
Gács Anna szerint a darvasi életműben annyiban is egyedülállónak tekinthető az új könyv, hogy hosszában eltér az eddigi művektől, amelyek terjedelmükben a rövid történetek és a nagyregények között mozognak: „Te viszont most egy 200 oldalas suhintással átvágtad a gordiuszi csomót”. Szerinte a kötetnek van egy monomániája, ami abban a kérdésben fogható meg, hogy vajon mi mindent csinál velünk a hatalom.
A motivációkról szólva Darvasi elmesélte, hogy már annak idején maga Kleist is tudósított egy magyar sellőről – valójában egy nádas közt élő emberről, akit aztán német területre vittek –, a regény ötletét alapvetően ez adta. Amikor írni kezdte, már készen volt öt novellája, amelyek hasonló alakokkal voltak benépesítve („de mind másról szóltak”), ezekből kellett regényt írni, azaz összefésülni a már meglévő szövegeket, illetve egy működő dramaturgiai ívet húzni. Darvasi részben a nyelv miatt nyúlt vissza Kleisthez (felemlegetve ezen a ponton Földényi F. László esszéjét és a „mennyei terror nyelvét”), részben pedig Kohlhaas Mihály figurája miatt. Utóbbira hajaz Darvasi hőse, a szénégető Jonas is, aki szerinte különbözik a többi hétköznapi figurától. „A grófra is igaz a hétköznapiság, bár egy hólyag” – emelt be ezen a ponton egy újabb szereplőt a beszélgetésbe Darvasi, hozzátéve azt is, hogy a gróf aránytalanul nagy hatással van mások életére, „ahhoz képest, hogy milyen kisszerű figura”.
Hogy mennyire fontos a kortárs politikai olvasat, arra Darvasi elmondta, hogy a Virágzabálókat meg tudta volna írni a 2000-es évek Magyarországa nélkül (megjegyezve, hogy több fejezetét Berlinben és New Yorkban írta), de az új regényt nem tudta volna a mai Magyarország nélkül. A regénynek fontos aspektusa még az apa-fiú szál is. Gács Anna szerint Jonas fia, Jakab, könnyen beilleszthető azon kamaszhősök sorába, akiknek egy diktatúrában kell felnőniük – és nem elég, hogy fel kell nőniük, valamennyire még be is kellene tagozódniuk. A regény tétje így aztán, hogy vajon ki tudják-e kényszeríteni mások azt, hogy Jakab elárulja az apját – miközben a fiú azzal is kénytelen szembesülni, hogy a maga hétköznapiságában mégsem olyan hétköznapi az apja. Darvasi elmondta még azt is, hogy mivel a saját apjával drámai, terhelt volt a viszonya, ezért mindig nagyon érdekelte az apa-fiú viszony, a téma pedig továbbra is foglalkoztatja, jelenleg egy nagyobb elbeszélést ír róla. (RO)
Gárdos Péter minden regényét filmként képzeli el
Gárdos Péterrel a Királyi játszma című új könyvéről Valuska László beszélgetett, amit az író megtűzdelt Kempelen Farkasról, az általa kitalált – és a könyv témájául szolgáló – sakkgépről, és a 18. századról szóló anekdotákkal, amelyben tulajdonképpen az egész történet játszódik. Az első kérdés rögtön arra irányult, hogy az előző két kötethez hasonlóan vajon az új könyv is forgatókönyvnek készült-e. Természetesen, válaszolta a szerző, és hozzátette: „Nehéz úgy hozzálátnom valaminek, ha nem filmként képzelem el”. Ezután Gárdos elmesélte, hogy a Műcsarnok kiállításán talált rá a sakkgép történetére, és ennek hatására kezdett el foglalkozni Mária Terézia korával. Kiderült számára, hogy a mesterséges ember megalkotására irányuló mánia átitatta a szellemet már abban a korban is. Hosszan mesélte aztán a mesterséges élőlény, a Kacsa történetét, amely francia találmány volt, hápogott, ha elé tették, bekapta a magot, és hátul ürített is. Majd az embermagasságú figuráról is mesélt, amely húsz népdalt tudott elfuvolázni, és amelynek (ne felejtsük el, a 18.század közepén járunk!) iszonyú nagy sikere volt.
Aztán Kempelen Farkasról esett több szó, aki a birodalom kilencedik embere, királyi tanácsos volt, kilenc nyelven beszélt, fordított, vízemelő gépet tervezett Budán, szökőkutat a schönbrunni kastély számára. De a sakkautomatája volt a legjobb, ez adja a könyv alapját is.
Egy asztal, bábu, kisszekrény, sakkfigurák alkották a gépet, amely mindenkit megvert Európában. Van azonban egy rejtély, jelezte az író. Kempelen ezt a találmányát nem szerette, nem írt róla sehol, szégyellte, mert nyilvánvalóan blöffölt. Úgy sejtik, egy törpe bújt a gépbe. Kérdés, hogy ki? Ha törpe, akkor vajon ki lehetett? Semmi nem szivárgott ki róla. A világ legjobb sakkjátékosa volt és egy méternél kisebb lehetett. De milyen lehetett így élni, hogy nem mehetett ki az utcára? A könyv éppen arról szól, milyen volt a tanácsos és a törpe viszonya. Ezután II. Józsefről beszélt az író, majd Valuska László felvetette, hogy Péter művei a kiszolgáltatottságról szólnak, ahogy ez a regény is. A szerző erre annyit mondott, ne legyenek illúzióink, valamennyien ki vagyunk szolgáltatva az aktuális hatalomnak.
A történelmi korban játszódó regényben két olyan szál is van, ami nagyon aktuális. Az egyik, hogy kitalálnak egy üzenetet, amit elterjesztenek a városban – ennek ma a közösségi média felel meg. A másik, hogy olyan gépeket, programokat hozunk ma létre, amelyek célja, hogy önjárók, öngondolkodók legyenek. A regény onnan indul, ahol ez elkezdődik, és annak ellenére, hogy ez szenzációs ötletnek bizonyul, mégsem foglalkoznak vele. Ezután Gárdos Péter sakkszeretetéről és a hétéves Polgár Judittal való játszmájáról esett szó, majd a regényből azt a részt olvasta fel az író, amelyben a sakkgép megveri Goethe-t. (RZs)
A trubadúrt, ha akarják, megjutalmazzák
Czutor Zoltán énekével kezdődött az ENEMVÉ című program, melynek alapkoncepciója, hogy egy hangulat, egy gondolat köré rendezve, versekkel készülnek az előadók. Ezúttal a trubadúrokról mesélt Hernádi Judit, Ugron Zsolna, Vecsei H. Miklós és Czutor Zoltán. Az előadás Szerb Antal trubadúrokról szóló definíciójával indult. A trubadúr szerelme: „A nő előkelő és csak férjes asszony lehet, … különböző feladatokat ró a lovagra, … ha akarja megjutalmazhatja…”
Vecsei H. Miklós Balassi Bálint-verssel kezdett és derülten meg is jegyezte, hogy egy színész számára már az is rettenetes, ha felolvas egy verset és nem szavalja, ha ráadásul még nem is érti, az a vég.
Ugron Zsolna ezután Janus Pannoniust olvasott fel röviden, majd Hernádi Judit tolmácsolásában Kosztolányi Akarsz-e játszani? című versét hallhattuk. Vecsei ezt követően Sári Laci bácsiról mesélt, aki a színművészetin szolfézst tanított nekik elvileg, gyakorlatilag nem, és egy dalféleséget adott elő, amelyet Laci bácsi tanított meg minden osztálynak. Közben a ritmust verte a színpad egyik bútorán, amivel nagyon jó hangulatot sikerült keltenie. Ezt követően ugyancsak a fiatal színész olvasott fel, a Kék tűzesőt Weöres Sándor fordításában, Czutor Zoli zenei aláfestésével. A programban ekkor Hernádi Judit olvasta fel eléggé szórakoztatóan az Ódon barokk nyoszolya című rigmust. Aztán Czutor elénekelte a Fényre csúnyuló lányok című Nyers feat. Beck Zoli számot, majd Ugron Zsolna Karinthy és Böhm Aranka szerelméről és csábításairól mesélt. Ezt követte Vecsei H. Miklós felolvasása: Karinthy levelét Gordon Ibinek, akit egyébként Petőfi Saroltának csúfoltak akkoriban.
Hernádi is felolvasott, Halmos Ilona Kosztolányinak írt levelét, amelynek tartalma is, előadásmódja is olyan szellemes volt, hogy külön tapssal jutalmazta a közönség. A harmadik levél, amely Szabó Lőrinc tollából származott és Korzáti Erzsébetnek íródott, Czutor Zoltán felolvasásában hangzott el. Hernádi Judit felolvasta ezután Szabó Magda versét, A fiatal költőknek címmel, majd Czutor Zoltán énekelte el Belmondo A test akar ilyet is című számát. Hernádi Judit folytatta az előadást Hobo Bolond lett a bölcsből című versével. Czutor Zoltán ekkor elénekelte Belmondo Megszólít az lélek című számát, utána Vecsei Bródy Jánostól felolvasta Mindenki másképp egyforma című versét. Ugron Zsolna Esterházy Pétertől az Egy nőből emelt ki egy részletet. A versek sorát Adamis Anna Tanítsd meg a gyerekeket! című alkotása követte Hernádi Judit előadásában. A következő dal Cseh Tamás A 100. éjszaka volt, Miklós „énekelt”, Czutor zenélt. Hernádi Judit ezután Cseh Tamás A dizőz című versét adta elő, Czutor Zoli verset olvasott fel Adytól: Mai trubadúrok. Ekkor Vecsei rendhagyó módon zenei kíséret nélkül énekelt el egy indián népdalt (Egy az egybe). Zsolna Csoóri Sándor Vendégem és varázslóm, Miklós Czutor Zoli tehetséges fiának, Győzőnek leíró versét olvasta fel a kenyérdagasztásról, amely a program zárása is volt egyben a közönség őszinte sajnálkozására. (RZs)
Igény van a Rossz versekre
Aki előrelátó volt, vagy csak szerencsés, és befért a Margó legnépszerűbb péntek esti programjára, láthatta, hogy teltház VAN a filmzenekar koncertjén. A Central Kiadó által megjelentetett Rossz versek és 14 el nem beszélt történet című könyv bemutatóján Reisz Gábor együttese zenélt, amelyet a kötetből való felolvasások színesítettek. Az esten feltűnt és felolvasott a Rossz versek című film két szereplője is, Nagy Katica és Horváth Zsuzsa, valamint egy-egy művet előadott Berg Judit, Simon Márton és Németh Gábor is. A srácok dalok közötti anekdotázása és az általuk előadott Závada Péter minidráma mind azt mutatta, hogy hatalmas igény van a jó irodalomra és a jó zenére. (RZs)
