Elkészült a Könyvesblog év végi listája, melyben bemutatjuk az idei év 50 legjobb könyvét. 2014-ben számos izgalmas folyamat indult be - jó ifjúsági regények jelentek meg (külön listán mutattuk meg a 10 legjobbat), több erős elsőkönyvest olvastunk, és végre voltak a non-fiction kategóriájába tartozó sikerkönyvek is. Mi minden héten igyekeztünk kiválasztani a legjobbakat, legérdekesebbeket, legfontosabbakat. Sokféle szempont érvényesült a lista összeállításában, de számunkra ilyen volt ez az év, mert csak azokból válogattunk, amiket olvastunk is. Sok szépirodalom és remek magyar regények a listán, de szerepeltetünk sci-fit, riportkönyvet és szakácskönyvet is. A Top 50-41-et itt olvashatjátok, most pedig jöjjön a lista következő tízes csoportja:
40. Kemény Zsófi: Én még sosem
Kemény Zsófi: Én még sosem
Tilos az Á, 2014, 319 oldal, 2990 Ft
A magyar slam egyik legfiatalabb, de biztos, hogy leghosszúlábúbb üdvöskéjének, Kemény Zsófinak első regényét akkor is érdemes elolvasni, ha már a slam szó hallatán is kirohantunk a világból. „(…) A záró- és idézőjelek között beinduló Én még sosem című regény három, vizuálisan is élesen elkülönített elbeszélői hangra épül: a csendes, profi sportoló, Toma és a sötét, cinikus és problémás Ágó jó barátok, előbbibe halálosan szerelmes lesz Eszter, aki önálló, jó fej, de mégis felborul a világa egy szerelem miatt. A látszólagos szerelmi történet, a három fiatal különböző egyénisége más-más témákat helyez az előtérbe.” A könyv műfaját tekintve ifjúsági, amiről idén bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem csak tiniknek szól. Kemény hangja természetes, hiteles, sodró, és még azt is elhisszük neki, hogy akár egy barlangtó közepén ringó csónakban is elveszíthetjük a szüzességünket.
39. Závada Pál: Természetes fény
Závada Pál: Természetes fény
Magvető Könyvkiadó, 2014, 632 oldal, 5942 HUF
Egy falusi lány pirul két katona előtt, munkások és katonák mosolyognak egy csoportképen, katona fekszik egy afrikai várost ábrázoló festmény előtt, félmeztelen katonák a szájukban kardjukkal ülnek libasorban a fotós kamerája előtt - fotók a második világháború környékéről Závada Pál Természetes fény című monumentális regényében, amely Magyarország történelmének egy kevésbé elbeszélt részletét mondja el rengeteg eredeti fénykép bemutatásával. Az 1930-40-es évek, a második világháború alatti élet, a magyar-szlovák lakosságcsere a családi fotók közelségéből elmesélve. Prózája a Jadviga párnájától a Milotán át az Idegen testünkig úgy mutatja be a huszadik század különböző időszakainak átlagembereit, hogy mindegyik különlegessé válik: olyan történeteket mesél, amiket csak szűk családi körben szoktunk, és még nyelvet is talál hozzá. Dokumentumok, naplóbejegyzések, fényképek, interjúk és rengeteg kutatás adják regénye alapjait.
38. Irvine Welsh: Mocsok
Irvine Welsh: Mocsok
Fordította: Bus András, Trubadúr Kiadó, 2014, 496 oldal, 3392 HUF
Bruce Robertson nyomozó személyében a kortárs irodalom egyik legvisszataszítóbb figuráját alkotta meg Irvine Welsh, aki azonban ebben a könyvében annyira a végletekig fokozza az abszurditást, hogy azon időnként már tényleg csak röhögni lehet. Robertsont teljes szívvel lehet utálni, viszont egy szimpla káromkodós, perverz sztoriként nagyon nagy hiba lenne elkönyvelni a regényt. Welsh nagyon jól mozog a különböző nyelvi regiszterek között, és ez még akkor is igaz, ha főleg a tahó, nyilvánvalóan beteg Robertson szemszögéből, az ő lelki-nyelvi univerzumából nő ki a történet. A Mocsokban egyértelműen körülrajzolhatók azok a toposzok, amelyek amúgy is Welsh sajátjai (erőszak, rasszizmus, pornográfia, drog, függetlenség, Skócia), maga a cím pedig többszörös metaforaként értelmezhető. Amellett, hogy nyilvánvalóan az alvilági mozgásokra, a rendőrségi visszaélésekre, valamint az utóbbiban élenjáró főszereplőre (illetve az őt körülvevők többségére) is illik, kategóriacímkeként a Robertson testét és lelkét szétdúló folyamatokra is nagyon szépen rásimítható. Tizenhat évet kellett várni, hogy végre magyarul is megjelenjen a Mocsok, és aki szeretné, a tavaly bemutatott film előtt, után vagy épp helyett is olvasgathatja akár. Irvine Welsht egyébként sikerült utolérnünk, a vele készült beszélgetést a Könyves Magazin téli számában olvashatjátok.
37. Lionel Shriver: Születésnap után
Lionel Shriver: Születésnap után
Fordította: Komló Zoltán, Gabo Könyvkiadó, 2014, 600 oldal, 3392 HUF
A legtöbben még mindig a Beszélnünk kell Kevinről írójaként azonosítják Lionel Shrivert, pedig számos könyv fűződik a nevéhez. Például a Születésnap után, melyet a gigasikerű Kevin-könyv után jelentetett meg (igaz, eltelt vagy négy év a két kötet között). Utóbbi egy szerelmi háromszög sztorija, melyben a főhős választás elé kényszerül (megbízható, de kissé unalmas kapcsolatában maradjon, vagy inkább a kiszámíthatatlan, de izgalmasabb harmadik felet válassza-e). Shriver ugyanakkor nem állítja választás elé olvasóit, hanem a sztori egyik kulcspontján kétfelé szálazza a cselekményt, és alternatív meseszövésbe kezd. A váltakozó fejezetek egyikében a hősnő enged a kísértésnek, míg a másikban ellenáll. A szerkezetből adódóan a sztorinak nincsen egyetlen, gondosan kifeszített íve, helyette kisebb csúcspontok és visszaesések tagolják azt. Az alapötlet szellemes, még ha nem is egyedi, a kivitelezése következetes, technikailag nem lehet benne hibát találni. A párhuzamosan futó történetek még a végtelenben sem találkoznak, ugyanakkor alternatíváik viccesen reflektálnak egymásra. Lionel Shriver mesélt nekünk a regényről, és arról, hogy kellett-e már valaha hasonló dilemmával megküzdenie, a vele készült interjúnkat a Könyves Magazin téli számában olvashatjátok.
36. Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Libri Könyvkiadó, 2014, 432 oldal, 3392 HUF
„Jegyezd meg, nem a személyek keresik meg a hozzájuk való történeteket, hanem mindig is a történetek választják ki a nekik megfelelő hősöket. Ami azt is jelenti, hogy sok-sok történet van, keringenek és leskelődnek körülöttünk, ám csak kevés hőst lelhetnek fel” – állítja Magyar Sándor, a Papa, aki szerint ezek a történetek akár meg is változtathatnak minket, mi több: az igazán jók esetében a változás elkerülhetetlen. Hamar bebizonyosodik, hogy igaza van: unokája, a kis növésű Sándorka a múlt század legsötétebb eseményeiről szóló mesék hatására hamarosan növekedni kezd. De vajon hány ilyen történetet bírhat el egy kisiskolás szíve? És hogy kerül a képbe Luda, a harmincas évek Moszkvájában felcseperedő arisztokrata származású lány? Kőrösi Zoltán Szívlekvárjában nem csak a két cselekményszál fonódik lassanként egymásba, hanem a csodás és a valós események is egybemosódnak, így alkotva meg a huszadik század különös, szomorúan szép tablóját.
35. John Green: Csillagainkban a hiba
John Green: Csillagainkban a hiba
Fordította: Bihari György, Gabo Kiadó, 2014, 296 oldal, 2990 HUF
John Green megdöntött minden ifjúsági regényes tabut, és három, összesen 5 lábbal, 4 szemmel és 2,5 tüdővel rendelkező fiatalról írt bestsellert. Közülük ketten szeretnek halálosan egymásba, és a halálosan itt most nem túlzás, hanem a kőkemény igazság. A Csillagainkban a hiba, és a belőle készült mozi az év legzsebkendőigényesebb alkotásai. „Nem egy új Philadelphiát látunk, amiben Tom Hanks a Betegség ellen küzd (akkor már inkább egy új Love Story). A főszereplők a Betegség ellen nem harcolnak, csak élhető életet szeretnének. Úgy, mint bárki más. Hajlamosak vagyunk a Betegről úgy gondolkodni, hogy már nem képes ellátni magát, alárendelt helyzetben van, a Betegség uralkodik rajta, mintha egy sci-fiben lennénk. Nem a nevén nevezzük, csak Betegnek. A Betegség határozza meg a személyiséget, az életet és a lehetőségeket” – írtuk a filmről, mert a könyv után nem jutottunk szóhoz.
34. Csurgó Csaba: Kukoricza
Csurgó Csaba: Kukoricza
Agave Könyvek, 2014, 672 oldal, 3680 Ft
Az árvaházat éppen maga mögött hagyó Kukoricza Jancsi a király emberének megbízásából plüssállatokat bébiszittel, mármint szakmailag, egy szép napon azonban foglalkozás körében elkövetett szimpla hanyagságból elveszíti a védenceit, így oda a jó világ, lehet átállni a sötét oldalra. De ki hazudik, és ki mond igazat – a mostani vagy az előző királyi kurzus emberei? Tündérország imidzsén megjelennek az első repedések, az olvasó és Jancsi előtt pedig sorra lepleződnek le a hazugságok, hogy a végén a cselekmény merő vérengzésbe, műfaja már-már horrorba torkolljon. „A Kukoricza inkább alternatív történelmi regény, mint sci-fi vagy fantasy, ami megpróbál felérni a János vitézhez, miközben kibővíti, aktuálissá teszi és egyúttal új köntösbe is öltözteti azt. Jancsi vitézzé, forradalmárrá érik, aki a legvégén képes felülemelkedni az egyénen, a közösség érdekében, a magyarok érdekében cselekedni. Fejlődéstörténete pedig szívbe markoló, és legalább annyira valóságos, hogy feledtesse velünk az elsőkönyves szerző apró hibáit" - írtuk annak idején a regényről.
Kritikánkat a regényről itt olvashatod >>
33. Joe Hill: NOS4A2
Joe Hill: NOS4A2
Fordította: Uram Tamás, Európa Könyvkiadó, 2014, 912 oldal, 3192 HUF
A karácsony tematikába illeszkedik Joe Hill gigaregénye, amit ő nemes egyszerűséggel a horrorról írt PhD-értekezésének nevezett. Egy 140 éves vénemberről mesél benne, aki kisgyerekeket rabol, hogy elvigye őket Karácsonyországba, az örök karácsony félelmetes birodalmába. Már az odajutás sem fájdalommentes, aki pedig egyszer beteszi a lábát, az sosem jut ki többé. Hill egy kislánynak, a Kölyöknek mégis megkegyelmez, vénséges hőse viszont évtizedekkel később visszatér, hogy magával vigye a Kölyök kisfiát. Ha eddig nem rajongtál különösebben a karácsonyért, akkor lehet, hogy nem a legjobb választás a NOS4A2, máskülönben horroralapmű. Majdnem olyan jó, mint a kedves papa korai klasszikusai.
32. Nic Pizzolatto: Galveston
Nic Pizzolatto: Galveston
Fordította: Roboz Gábor, Gabo Kiadó, 2014, 284 oldal, 2542 HUF
A True Detective atyjának első (és mindeddig sajnos egyetlen) regénye egy véres és brutális krimiként induló katartikus megváltástörténet. Roy Cody alvilági végrehajtó 1987-ben, Texasban menekül egykori munkaadója elől, oldalán egy Rocky nevű prostituálttal, akivel véletlenül hozta össze a sors. A Galveston műfajisága ugyan nem hagyható teljesen figyelmen kívül, leginkább mégis drámaként működik: két teljesen elveszett és elvesztegetett, a poklot megjáró élet krónikája, ám sötét és kegyetlen felszíne alatt megkapóan érző és humánus szív dobog. Valahogy úgy, ahogy a True Detective esetében is.
31. Szorokin: Tellúria
Vlagyimir Szorokin: Tellúria
Fordította: Gábor Sámuel, Gondolat, 2014, 346 oldal, 3500 HUF
Most, hogy Szorokin megírta a Tellúriát, nem kell végigrágnunk magunkat a Jég-trilógián, hogy elmondhassuk, ismerjük erőszakkal, perverzióval és minimum egy trojkányi rendszerkritikával megbolondított világát. „Oroszország nincs többé, Európa belerokkant az iszlám elleni háborúba, Franciaország és Németország testén több tucat köztársaság osztozik, az istenadta nép pedig szöget veret a fejébe, hogy eljusson az időn kívülre.” Valami ilyesmiről szól az új regény, mely kevésbé politikusabb, mint korábbi munkái, viszont jóval szürreálisabb, sőt még azt is megkockáztatjuk, hogy betegebb. „De az is lehet, hogy egész könyv nem több, mint egy kaleidoszkópszerű trip a szorokini univerzum legmélyére, melynek első pillanataiban a szerző úgy veri a fejünkben a csillogó tellúrszöget, hogy közben fel sem szisszenünk.”
