Deres Kornélia: A meg-nem-alkuvás jó kiindulási alap lehet
Könyves Magazin

Deres Kornélia: A meg-nem-alkuvás jó kiindulási alap lehet

panodyssey deres_kornélia laudáció pályázat

Kihirdették a Panodyssey harmadik pályázatának nyerteseit, akiket a Panodyssey két nagykövete, Deres Kornélia és Simon Márton választott ki. A nemzetközi program harmadik pályázatának nyertesei Biró Sára, Ráday Zsófia és a harmadik helyen megosztva Locker Dávid és Sandra-Tóth Renáta lettek, honourable mentions minősítést András Tamara, Bagdal Zoltán, Balogh Anett, Benkő Imola Orsolya, Endrey-Nagy Ágoston és Farkas B. Szabina kapott. Olvasd el most Deres Kornélia laudációját!

A Panodyssey egy Franciaországból indult kezdeményezés, melynek fő célkitűzése egy közösségi oldal létrehozása: a felületen a felhasználóknak lehetőségük van saját szövegeik közvetlen publikálására és monetizálására. Arról, hogy hogyan működik a Panodyssey, hogy miért éri meg használni az íróknak és az olvasóknak is, ebben a cikkben írtunk alaposabban.

A Creative Room European Alliance konzorcium feladata, hogy a Panodysseyt Európa más részein is megismerjék. E nemzetközi program keretében több mint 9 európai ország különböző szervezetei működnek együtt. 2022 őszétől pedig, a Könyves Magazinnal szakmai partnerségben, Magyarországon is elindult a Panodyssey platform népszerűsítésére indított projekt.

Bitang erős mezőnye volt a Fekete és fehér című verspályázatunknak. Ez nem üres dicséret, ez tény. Ezért szerepel az eredetileg top 10-es listánkon 19 név. Mert az nem lehet, hogy ennyi(re) jó szöveg(ek) szerzőire ne hívjuk fel a figyelmet. Szerencsére ez a szabadság adott volt. 

A rejtélyes „Fekete és fehér” hívószavak háttere is

a szabadság iránti igény volt.

Szerettünk volna minél nagyobb mozgásteret és minél több lehetőséget hagyni a szerzőknek. Reméltük, hogy a téma különféle filozófiai, kulturális, vizuális művészeti, irodalmi és történelmi vetületei többekben rezonálnak majd. Olyanokban is, akik nyáron esetleg nem nézték újra a Twin Peaks összes évadát – mint én. A pályázati mező(ny) erejét mutatja, hogy a 79 jelentkezőből körülbelül 30 szerző profi, publikálható szöveget küldött. 

Rengeteg fiatallal, kötet előtt álló költővel dolgoztam együtt az elmúlt hét év során különféle versműhelyes keretek között. Éppen ezért ódzkodnék attól, hogy valamiféle esztétikai-poétikai tipológiába kényszerítsem a 17-27 év közötti generációt. Sokféle versízlés, költészetről való gondolkodás jelenik itt meg, ami így is van rendjén. Ez tükröződött a pályázatra beérkezett versekben. Találkozunk itt vizuális költészettel, dekonstruált versbeszélőkkel, korszerű iróniával, szenzuális versnyelvekkel, enigmatikussággal. 

Ha valami mégis összeköti ezt a költőgenerációt, az véleményem szerint az, hogy

nyíltan beszélnek a tabukról.

Manírok nélkül, de erősen láttató nyelven. Nem maszkírozzák szépre azt, ami nem az. Nem kertelnek, nem néznek félre. Ahogyan azt Kelet- és Közép-Európában (meg)tanították. Talán ők lesznek a valódi rendszerváltók, a mintatörők. Róluk szólhatnak Orbán Ottó sorai is: „minden nemzedékben akad egy-két tántoríthatatlan őrült: / szemükben lázasan csillog a rögeszmés Nem alkuszunk.” Ez a meg-nem-alkuvás jó kiindulási alap lehet. Meg a lázas tehetség. 

A 118 pályamunka elolvasása után számomra teljesen egyértelmű, hogy

ha ez az ország valamiben igazán erős, akkor az nem más, mint a fiatal költészet.

Ezzel akár kezdeni is lehetne valamit. Mert van itt egy Fehér barlangos energia. Amiből lehetne gyógyulni. Szakmán innen és túl. 

A fentiek miatt mindenkiről szeretnénk pár szót szólni, akik szerepelni a 19-es listán. Legelőször azokról, akiknek szövegei igazán emlékezetesek voltak, ám most nem kerültek a kiemelt helyezettek közé. 

Bebők Sára Lefordítani annyit jelent, átcipelni című verse meglepő képekből-érzetekből és detektívesen rezignált mondatokból és gyakran meglepő nyelvi-filozófiai fordulatokból épít fel egy

sötét és ismerős családi dinamikát. 

Szegedi Eszter Röntgenfilm című szövege érzéki pontossággal fedezi fel és montírozza egymásra az ember kémiai és biológiai szintjeit, sőt, olvashatóságát, egyúttal kifordítva a szemmel látható és láthatatlan részeink hierarchiáját: „időtálló rétegeink felett dereng a bőrfelszín”.

Urbán Andrea Hamvas című, baljós hangulatú verse az anyagiság, ételkészítés és női energiák körforgását pásztázza, miközben sajátos módon mondja újra a bibliai Mária és az evangéliumot jegyző férfiak történetének egy szeletét és hierarchiáját.  

Timár Benjámin Menekülés című versének elbeszélője, akár egy filmkamera optikája, pontos, vizuálisan komplex és érzékletes módon mutatja fel, beszéli újra a várost, amelyben „krémektől ápolt, / tejfehér kezű párok” korzóznak. 

Közös döntéssel létrehoztunk egy „Honourable mentions” vagyis külön említés kategóriát is, ahová azt a hat költőt soroltuk, akik ugyan az első három helyezett között most nem kaptak helyet, de mindenképpen plusz figyelmet érdemelnek. Én az alábbi három szerzőről szólok:

Bagdal Zoltán Szürke repce című lendületes verse jó adag iróniával vizsgálja az egyén és környezete relációját, az idegenségérzet és idegenségképzés különféle vetületeit, a Vajdaságon innen és túl, legyen szó irodalmi életről, állampolgárságról, növényi és emberi lét hasonlóságairól, háborúk árnyékában átalakuló országokról és megannyi határátlépésről.  

Balogh Anett Guppinyom a memóriahabban című szövege kíméletlen precizitással veszi sorra test és szubjektum diszharmóniáját, miközben felvillantja a mikro- és makrovilágok egymást gyűrű hálózatait, melyek végül mégis

álomlenyomatokként szűrődnek át a hétköznapi világosságba

kilapulva, mint egy kifogott és átsajtolt guppi. 

Benkő Imola Orsolya Labirintusunk című verse egy disztópikus díszletekkel teli, mégis ismerősnek tetsző egyen-világba kalauzol, Kafka és Terry Gilliam közös rémálmába, az elidegenedés és fénytelenség hideg, földalatti tereibe, ahol az ember biológiai összetevői puszta vagyontárgyakká kopnak, és nincs válasz arra, hogy „hová tűntek a nagyfejű utódok”.

Végül az első három helyezést elért pályázat közül az alábbiakban kettőről szólok részletesen:

A megosztott harmadik helyezést Locker Dávid A stroboszkópos buli című szövege nyerte el. Nagy vers. Szól az ártatlanság elvesztéséről. Amikor a világot még egyben lehetett felfogni. És szól ennek a visszafordíthatatlan veszteségnek a tudatáról. Odahagyott nagy érzések lehetőségéről. Mindeközben úgy meta, hogy tudatosan és végtelenül érzékletes, sőt, érzékletességében tűpontos. Úgy keni fel az iróniát, hogy annak a tétje véresen komolyan van véve. Ahogyan azt kell. Ugrál az érzékelés végletei között és közben a versbeszélő csak mesél, mondja a történetet, nagy hévvel, emlékezetesen.

Úgy, hogy abba a szívnek bele kell szakadni.

Az első helyezést Biró Sára többek között kiürül az Oude Kerk című lehengerlő verse nyerte el. Ez a szöveg egyszerre működtet egy érzékiségében nagyszabású, reflektáltságában pedig okos versnyelvet. Szól a fenséges befogadhatóságáról és szól a fenséges árnyékában megbúvó elfeledett tömegekről. Egymásra montírozza a jelen anyagiság szintjén áramló részleteit és a múlt tovább élő szellemképeit, miközben végigkalauzol Amszterdam legősibb épületén. A tér képzelet, a tér fantázia, a tér költőiség ebben a versben. Áthaladunk az európai történelem sötét pillanatain, a leigázás történetein, hitek, vallások és nyelvek cserekereskedelmén.

A szépség ára bomlik itt ki: magával ragadó, sebeket kitakaró módon.

Felszabadulva, tisztán. 

A nyertes és a shortlistes versek hamarosan olvashatók lesznek a Könyves Magazin Panodyssey-aloldalán.

Fotó: Valuska Gábor