„Ha ez az ország valamiben igazán erős, akkor az nem más, mint a fiatal költészet”
sa

„Ha ez az ország valamiben igazán erős, akkor az nem más, mint a fiatal költészet”

panodyssey pályázat deres_kornélia simon_márton

Kihirdették a Panodyssey harmadik pályázatának nyerteseit, akiket a Panodyssey két nagykövete, Deres Kornélia és Simon Márton választott ki. Laudációjukban mindketten hangsúlyozták, hogy várakozásaikon felülien erős mezőnnyel találkoztak.

Fotók: Valuska Gábor

A Panodyssey egy Franciaországból indult kezdeményezés, melynek fő célkitűzése egy közösségi oldal létrehozása: a felületen a felhasználóknak lehetőségük van saját szövegeik közvetlen publikálására és monetizálására. Arról, hogy hogyan működik a Panodyssey, hogy miért éri meg használni az íróknak és az olvasóknak is, ebben a cikkben írtunk alaposabban.

A Creative Room European Alliance konzorcium feladata, hogy a Panodysseyt Európa más részein is megismerjék. E nemzetközi program keretében több mint 9 európai ország különböző szervezetei működnek együtt. 2022 őszétől pedig, a Könyves Magazinnal szakmai partnerségben, Magyarországon is elindult a Panodyssey platform népszerűsítésére indított projekt.

A Panodyssey és szakmai partnere, a Könyves Magazin együttműködésében hirdettük meg ősszel A Fekete vagy a Fehér Barlangba kaptál meghívást? című pályázatot, amelyre lírai műveket vártunk. A december 11-én tartott díjátadón kiderült a nyertesek névsora, akik nemcsak pénzdíjat kapnak, de pályaműveiket magyar és angol nyelven is megjelentetjük a Könyves Magazin felületein.

-

Deres Kornélia laudációjában kiemelte, hogy a mezőnyben „(t)alálkozunk itt vizuális költészettel, dekonstruált versbeszélőkkel, korszerű iróniával, szenzuális versnyelvekkel, enigmatikussággal. Ha valami mégis összeköti ezt a költőgenerációt, az véleményem szerint az, hogy nyíltan beszélnek a tabukról. Manírok nélkül, de erősen láttató nyelven. Nem maszkírozzák szépre azt, ami nem az. 

Nem kertelnek, nem néznek félre. Ahogyan azt Kelet- és Közép-Európában (meg)tanították.

Talán ők lesznek a valódi rendszerváltók, a mintatörők. Róluk szólhatnak Orbán Ottó sorai is: »minden nemzedékben akad egy-két tántoríthatatlan őrült: / szemükben lázasan csillog a rögeszmés Nem alkuszunk.« Ez a meg-nem-alkuvás jó kiindulási alap lehet. Meg a lázas tehetség.”

Simon Márton beszédében felhívta a figyelmet a következőkre:

  • „A verspályázatok esetében – sok éves tapasztalatból mondom – általában olyanok az arányok, hogy nagyjából elharmadolható a beérkező anyag a »nem jó – egész jó – nagyon jó« mentén. Ez jelen pályázatnál kb. 15-25-60% körüli leosztásban volt, ami elképesztő. 
  • Érezhetően két mezőny futott együtt: egy nagyon erős »még épp nem profi«, és egy nagyon erős abszolút irodalmi szakmai színvonalú réteg
  • Gyakorlatilag annyi jó szöveget kaptunk, hogy csak a shortlistről bárki megnyerhetett volna egy átlagos pályázatot”.

A nemzetközi program harmadik pályázatának nyertesei tehát a következők:

1. Biró Sára
2. Ráday Zsófia
3. Locker Dávid és Sandra-Tóth Renáta

Honourable mentions:

András Tamara
Bagdal Zoltán
Balogh Anett
Benkő Imola Orsolya
Endrey-Nagy Ágoston
Farkas B. Szabina

Biró Sára többek között kiürül az Oude Kerk című verséről Deres Kornélia azt mondta, „egyszerre működtet egy érzékiségében nagyszabású, reflektáltságában pedig okos versnyelvet. Szól a fenséges befogadhatóságáról és

szól a fenséges árnyékában megbúvó elfeledett tömegekről.

Egymásra montírozza a jelen anyagiság szintjén áramló részleteit és a múlt tovább élő szellemképeit, miközben végigkalauzol Amszterdam legősibb épületén. A tér képzelet, a tér fantázia, a tér költőiség ebben a versben. Áthaladunk az európai történelem sötét pillanatain, a leigázás történetein, hitek, vallások és nyelvek cserekereskedelmén. A szépség ára bomlik itt ki: magával ragadó, sebeket kitakaró módon. Felszabadulva, tisztán.“

-

Ráday Zsófia verse Simon Márton szerint „mestermunka”. Az Embercsinálók „olyan magától értetődő könnyedséggel talál magának saját nyelvet, helyet, teret, irányt, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy miről is maradt le pontosan, honnan jön a hang, mi ez a kiérlelt szenvtelenség, kié ez a feltűnően jó ízléssel összerakott kompozíció. Miért ezt és miért így mondja? És miért erről? Már persze, értem, ha kell, akkor értem, tényleg, csak azt nem tudtam, hogy ez egy evidencia, holott láthatóan, ebben a fénytörésben, amibe Ráday Zsófia megszólalása helyezi, az.

Mágikus realizmus versben.

»Az első perctől kezdve tud beszélni«, így a vers, és ezt a szerzőről is elmondhatjuk. Lenyűgöző sűrűség. Sebrozsda. Vércsipa. Én személy szerint gyűlölöm a neologizmusokat, de ezek sajnos tényleg csodálatosak. És az atmoszféra, ami egyszerre ismerős és saját, otthonos és ellenséges. Kormos István jutna eszembe róla, talán. Szécsi Margit, távolabbról Anne Carson. Macondóban találnak egy reggelen, ha jól emlékszem, egy csontsovány férfit a fára fölakasztva a lábánál, hátán szárnyak. Most már, ebből a versből megtudhatjuk azt is, hol és mikor születik. Ha az utolsó szakaszra nem fullad ki egy picit a lendület, nem lanyhul a figyelem, ő nyeri. De az most mindegy. Egy fontos költői indulás kiemelt dokumentuma ez a vers tőlünk függetlenül is, vitán felül és mindenféleképpen.”

A megosztott harmadik helyezést egyfelől Locker Dávid A stroboszkópos buli című verse nyerte el, ami Deres Kornélia szerint “(s)zól az ártatlanság elvesztéséről. Amikor a világot még egyben lehetett felfogni. És szól ennek a visszafordíthatatlan veszteségnek a tudatáról. Odahagyott nagy érzések lehetőségéről. Mindeközben úgy meta, hogy tudatosan és végtelenül érzékletes, sőt, érzékletességében tűpontos.

Úgy keni fel az iróniát, hogy annak a tétje véresen komolyan van véve. Ahogyan azt kell.

Ugrál az érzékelés végletei között és közben a versbeszélő csak mesél, mondja a történetet, nagy hévvel, emlékezetesen. Úgy, hogy abba a szívnek bele kell szakadni.”

A másik harmadik helyezett Sandra T. Renáta, aki Simon Márton szerint „a maga nemében még kiforratlan, holott azt sem látni, mi lesz, ha egyszer kiforr. Tördelni például nem tud. Csinál egy felsorolást, legyél vele boldog. És időnként még megenged magának egy-egy botrányosan kedves sort, már-már gyerekversesen barátságosat. Csak nézel, hogy ezt miért. Közben viszont olyan eredeti, hogy nem egyszer Éluard vagy Tolnai Ottó vagy Hervay Gizella vagy Ladik Katalin legszebb villanásait juttatja eszedbe, és joggal.

Par excellence költészetet csinál,

mintha egy nagy, egy óriási, egy hegynyi méretű láthatatlan citrom kesernyésen illatos héját reszelné a tenyeredbe. Hihetetlenül elegánsan adja tudtodra, hogy ott van az a citrom, igen, nem hivalkodik, nem melldönget. És nem tudom, mitől szívszakasztó, ez a lényeg, hogy nem tudom megmondani, miért vág engem 39 éves heteró fehér férfit telibe gyomorba, egy ilyen, nem is túl jó mondat, hogy »Ugyanitt sosem használt tiara eladó«, miért érzem Sandra T. Renáta verseiben az erőt, mi az az erő, amit érzek bennük. Pedig félelmetesen nagy erő van bennük, igenis ott van. Ha csak egy nagyon picit szervezettebb ennél, ezt a mait, meggyőződésem, ő nyeri meg. De egy ilyen mezőnyben a megosztott harmadik hely is gyönyörű.”

A nyertes és a shortlistes versek hamarosan olvashatók lesznek a Könyves Magazin Panodyssey-aloldalán.