- A nálunk Németország Bödőcseként is emlegetett szerzőt nem ismerte korábban. A kiadó kérte fel a munkára, amely az utóbbi évek egyik legjobb fordítási élményének bizonyult számára. A kötet egy látszólag jövőbeli világot ír le, amelyet az internet, a technológia totalitása jellemez: olyan tényezők ezek, amelyek az emberi élet minden egyes pillanatát, döntését meghatározzák.
- A szerző az általa elképzelt társadalmat az utolsó részletekig felépíti és be is mutatja az olvasóknak: a főhős, Munkanélküli Peter kalandos útján keresztül betekintést nyerhetünk többek között a munkakeresés, a párkapcsolatok, a szerződéshez kötött szexuális érintkezések, a politikai választások folyamataiba is.
- Ezt a jövőbeli világot az események előrehaladtával, lépésről lépésre ismerjük meg, fokozatosan szembesülve a valójában számunkra is nagyon ismerős momentumokkal. Egy idő után felismerjük, minden bemutatott jelenségnek van valóságalapja: lényegében már a mi korunkban végbement a teljes digitalizáció. A könyv pedig már-már tankönyvszerűen mutatja be a technológia térnyerése kapcsán folyamatosan felmerülő, széles körben vitatott problémákat. Az eleinte szórakoztató szatírának tűnő kötetet olvasása során így felvetődik a kérdés:
Mi a határa a szatírának? Meddig tudunk nevetni azon, hogy a kötet által bemutatott jövőkép valójában a mi jelenünk?
- A Qualityland részben szórakoztató, részben nagyon is rémisztő olvasmány. Sok szempontból ez egy ártatlan könyv: nem az orwelli vagy kafkai jövőképek elnyomó rendszereit vetíti előre, hanem az általunk létrehozott és fenntartott, megfigyelésen alapuló kapitalizmus működését írja le. Ebben a jövőben, ahogy a jelenben is, nem az állami szervek monitorozzák az embereket, hanem az óriáscégek, amelyek az élet minden területére benyomulnak. Személyes információinkat örömmel osztjuk meg velük ingyenes szolgáltatásaikért cserébe. Mégsem valós a döntéshelyzetünk: ebben az rendszerben nem tudunk nem részt venni. Az olyan vállalatok, mint a Facebook vagy a Google alapvetően a kényelmünket szolgálják, egyúttal mégis szabadságunktól, emberi mivoltunktól fosztanak meg:
személyes világunk az állandó monitorozás hatására beszűkül, folyamatosan azt kapjuk vissza, amit a rendszer gondol rólunk, például az egyéni véleménybuborékok és keresési találatok formájában.
- A regényben is folyamatosan azon dolgozik a rendszer, hogy az állandó elégedettséget, boldogságot biztosítsa. Ennek egy módja, hogy időről időre, drónok által kézbesített, személyre szólóan kiválasztott ajándékkal lepi meg az embereket. Egy ilyen meglepetéssel indul a regény története is: a főhős egy rózsaszín, delfines vibrátort kap. Munkanélküli Peter nem tudja mire vélni a neki szánt ajándékot, amelyre semmi szüksége: úgy gondolja tévedésből került hozzá, így megpróbálja visszajuttatni a feladónak, ami azonban a vártnál nagyobb feladatnak bizonyul. A kalandos út során pedig mindenki arról győzködi, higgye el, a rendszer jobban tudja mire van szüksége, akkor is, ha ő személyesen ennek még nincs is tudatában.
- A regény nemcsak a Peternél megjelenő értelmező, elemző látásmóddal lép hatalmasat, de maga az elbeszélői nézőpont is kifejezetten szokatlan. A gépmegsemmisítőként dolgozó főhősnek egy nap egy Calliope nevű író androidot kell elpusztítania: ekkor derül ki, valójában ő az, aki az egész történetet megírta. Ez a momentum nemcsak elbeszéléstechnikai szempontból érdekes, de rávilágít arra is, mennyi területen válhat pótolhatóvá az ember, hiszen már most is léteznek egyre összetettebb szöveggenerátorok, sakkprogramok, kezdetleges mesterséges intelligenciák.
- Összességében még sincs értelme teljes mértékben elutasítani a technológiát. Jelenleg azonban még csak nem is vágyainkat, hanem csupán korábbi fogyasztói döntéseinket reprodukáljuk folyamatosan. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, tudatosabbá kell válnunk, meg kell tanulnunk kontrollt gyakorolni a technológia felett.
