- Zsűritagként vállalta, hogy az általa választott könyvet egy évig, annak nagyköveteként képviseli. Tíz rendhagyó irodalomórát fog tartani, de emellett egy blog elindítását is tervezi. A kötetet itt versenként, többféle megközelítésből szeretné megmutatni: pályatársakat, írótársakat kér fel, hogy teljesen szabadon, akár egymással vitatkozva, mondják el saját véleményüket, miközben kitérnek azokra az irodalmi és kulturális hagyományokra is, amelyekből Nádasdy a kötetben építkezik.
- Jelenleg Schöpflin Aladár monográfiáján dolgozik. Nádasdy Ádámtól a híres fordító munkásságának behatóbb értelmezéséhez kért segítséget. Személyes ismeretségük innen származik, de szorosabbá a Jól láthatóan lógok itt kötethez kapcsolódva vált.
- Nádasdy Ádám életműve nagyon szerteágazó. Rengeteg újságcikket írt, rádióműsort vezetett arról, hogyan viszonyuljunk a magyar nyelvhez. Emellett pedig folyamatosan fordít: Shakespeare és Dante újrafordításai színházi körökben megkerülhetetlenek. A mostani generációkra mégis talán egyetemi tanárként gyakorolta a legnagyobb hatást.
- Egy ilyen szerteágazó életmű esetében felmerül a kérdés:
A számtalan szerep mögött vajon hány személyiség rejtőzik?
Tényleg szerepekről beszélhetünk-e egyáltalán, és ha igen, hol van mögöttük a szerző?
A költészetre lefordítva a költő és a lírai én kapcsolatát kutatjuk ezekkel a kérdésekkel. Nádasdy esetében pedig ez a kettő nagyon közel áll egymáshoz. Az őszinteség fogalma a Jól láthatóan lógok itt kötetnek is központi eleme, amelyről hol őszintén, hol iróniával beszél a szerző. - A kötetet a 2019-es nyári Margó Irodalmi Fesztiválon mutatta be a szerző. A beszélgetés a Margó podcast csatornáján teljes egészében visszahallgatható. A kötetbemutatón megismerhettük a keletkezésének körülményeit: A súlyos betegként kórházi ágyhoz kötött szerzőt egyik ápolójának szójátéka (kábel a rengetegben) inspirálta az írásra.
A műben az elmúlás, az öregedés témáját olykor komoly, máskor játékosan, ironikusan hangnemben vizsgálja a szerző.
- Úgyhogy tovább gondoltam című vers utolsó sora „cipekedünk a kijárat felé” egy nagyon összetett képben mutatja az előttünk összeszűkülő utat, az elmúlás folyamatát. Az irodalmi hagyományok pátoszával szemben az elmúlást ő játékosabb formában közelíti meg: vallja, hogy az őszinte szembenézéshez le kell hántanunk életünkről a nagy fogalmakat. Az „inkább sértődött leszek, / akinek minden járna, csak az élet, / elfelejtette konnektorba dugni.” sorok egyszerű, vulgáris képével nemcsak a kitűzött célok, lehetőségek kihagyásába való enervált beletörődést írja le, hanem a szexualitás, a szerelem realitásának szokatlanul erős metonimikus megjelenítésével a vers hangvételében is nagy fordulatot hoz. A szerző hatalmas életművet tett le az asztalra, mégsem felelt meg a magaval szemben támasztott elvárásoknak. A fegyelem, a tudás és az őszinteség jegyében akart egy nagy alkotói pályát létrehozni. Alanyi költőként azonban, szemben például Térey Jánossal, nem tud előre tervezni, mindig aktuális élethelyzeteit dolgozza fel, ezekből építkezik.
Úgyhogy tovább gondoltam
Tíz év múlva (gondoltam) ez meg az lesz,
költő leszek, szép és titokzatos,
megtanulok focizni, lesz barátom,
aki szokatlan tanokat tanul.
Később is próbáltam ilyesmiket
(úgy értem: gondolni): a fegyelem,
tudás és szorgalom a paripáim,
és őszinte lesz majd minden szavam.
Na ez se sikerült, úgyhogy tovább
gondoltam: inkább sértődött leszek,
akinek minden járna, csak az élet
elfelejtette konnektorba dugni.
De sajnos elröhögtem magamat,
ha mindenről a dugás jut eszembe.
Nincs pátosz, nincs sértő, nagy vereség:
cipekedünk a kijárat felé.
- A címadó vers mintegy gyerekrajzként indítja el a kötetet. „Két felhő között ím lógva maradtam, / a lábam kalimpál a semmibe. / Nincs biztos föld, szilárd talaj alattam / de legalább ellátok messzire.” - mondja a szerző a Jól láthatóan lógok itt című vers első soraiban. Igazi egzisztencialista pillanat ez, amelyben a költő a világra rácsodálkozó, gyermeki látásmóddal a semmivel való szembenézést ragadja meg. Ebből a magasságból aztán egészen a számvetés végső pontjáig jutunk el: „Kerestem: kinek hajtsam meg a térdem, / most meg ha kell, ha nem kell, lerogyok.” A gondolatban, amely a gyengeség vagy az alázatossá válás beismeréseként is értelmezhető, az őszinte szembenézés megfogalmazása érhető tetten.
Jól láthatóan lógok itt
Két felhő között ím lógva maradtam,
a lábam kalimpál a semmibe.
Nincs biztos föld, szilárd talaj alattam,
de legalább ellátok messzire.
Fiatalon mindig a múltba néztem,
hogy hol siklott ki az egész dolog.
Kerestem: kinek hajtsam meg a térdem,
most meg ha kell, ha nem kell, lerogyok.
A felhők közt hideg van és világos,
én is jól láthatóan lógok itt.
Kíváncsi gúnnyal vizsgálgat a város,
és hallom a kérdést, a szónokit:
nem kéne-e a jövő felé csúszni,
a nappal szemben siklani akár?
Kell-e a mások igazába bújni,
mint használt fészket használó madár?
- A kötetet lezáró, Az igazi Márk-változat című verssel Esterházy Péternek is emléket állít a költő. Játékosan eleveníti fel a nagy író két művét: az Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat és az Egy nő című regényeket. A költemény mindazonáltal egy epikus szerelmi vallomás, amiben egészen megismerkedésük pillanatától mutatja be házastársával, Márkkal való kapcsolatát és annak mérföldköveit. A szerző, aki egykori verseiben még önmagát is cenzúrázva, nagy általánosságban fogalmazott a szerelemről, itt az őszinteség jegyében már a Jól láthatóan lógok itt kötet pilléreként, epikus lírába öntötte érzéseit.
