Jelenet a Harry Potter és az elátkozott gyermekből (kép forrása)
Sok év kihagyás után 2016 megint Harry Potterről szólt: október végén magyarul is megjelent a varázsvilág történetét tovább bontogató színdarab, Az elátkozott gyermek szövegkönyve, ugyanekkor került a boltok polcaira a Harry Potter és a titkok kamrája illusztrált kiadása, és november közepén mutatták be a hazai mozik A legendás állatok és megfigyelésük című filmet, melynek alapját Harry egyik tankönyve adta. A Harry Potter-könyveket és -filmeket a kezdetek óta Tóth Tamás Boldizsár fordította, akit nehézségekről, különbségekről, fordítói finomságokról faggattunk. Közben kiderült az is, van-e saját HP-szótára, és elárulta, hogyan született a durrfarkú szurcsók magyar neve.
Bár Az elátkozott gyermek a Harry Potter-univerzum része, mégis külön darab, hiszen egyrészt nem Rowling írta, másrészt műfaját tekintve nem regény, hanem dráma. Fordítóként miben látta a legmarkánsabb különbséget a sorozat eredeti köteteihez képest?
A Harry Potter és az elátkozott gyermek lefordításakor két problémával szembesültem. Az egyik valóban a műfajbeli különbözőséggel függ össze, a másik azzal, hogy ez a történet tizenkilenc évvel a regénysorozatbeli kalandok után játszódik. A leírt szöveg természetesen sosem egyértelmű, azt az olvasónak értelmeznie kell, a fordítónak pedig még inkább, hiszen csak úgy tudja a célnyelven visszaadni azt, amit – értelmezése szerint – a szerző az adott szóval, mondattal, illetve az egész művel el akart érni. Egy regény, amit elsősorban olvasásra szántak, viszonylag könnyen értelmezhető, mert leírások vannak benne, és az „élő” beszédet, tehát az idézeteket, azaz a párbeszédeket idéző mondatok értelmezik. Ezzel szemben a Harry Potter és az elátkozott gyermek egy színdarab leírt szövege. 99 százalékban dialógusokból áll, és ezeket nagyon kevés értelmező instrukció egészíti csak ki. A szöveg a színházi előadás próbái során csiszolódott, tökéletesedett, és vált színpadon jól előadhatóvá – ezzel párhuzamosan pedig olvasva kicsit nehezebben értelmezhetővé. Mivel a darabot elsősorban előadásra és csak másodsorban olvasásra szánták, ezzel nincs is semmi baj, viszont az én munkámat ez némileg megnehezítette, főként mivel nem láttam a londoni színházi előadást, vagyis nem láttam a szöveget „élni”. Ez tehát a műfajban rejlő nehézség. A másik probléma abból fakadt, hogy a darab nem a regénysorozatbeli történet közvetlen folytatása, hanem eltelt közben tizenkilenc év, a gyerekek érett felnőttek lettek, megváltozott a gondolkodásuk, a stílusuk, tehát gyakorlatilag újra ki kellett találnom őket, már ami az egyes szereplők magyar beszédstílusát illeti. Plusz új szereplők is vannak a darabban, akik közül a legfontosabbak a két főszereplő kamaszfiú és a fiatal felnőtt nő. Az ő jellemük, gondolkodásuk, stílusuk „belövéséhez” rövid leírásokon kívül csak a számukra írt párbeszédszövegek adtak támpontokat – és ezzel vissza is kanyarodtunk a leírt színpadi szöveg értelmezésének nehézségeihez.
J.K. Rowling, Jack Thorne, John Tiffany: Harry Potter és az elátkozott gyermek - Első és második rész
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár, Animus, 2016, 311 oldal, 3390 HUF
Kilenc év telt el az utolsó HP-könyv megjelenése óta. Könnyen vissza tudott zökkenni? Mi segíti ilyenkor az átállást? Elolvassa például a régebbi köteteket?
Elég, ha csak beleolvasok a régebbi kötetekbe, nem kell végigolvasnom őket. Ez elég ahhoz, hogy visszazökkenjek a rowlingi varázsvilágba. Amikor a regénysorozatot fordítottam, és egy-két év szünet volt az egyes részek megjelenése között, akkor is szükség volt visszazökkenésre, de leginkább azért, hogy a szereplőket úgy tudjam beszéltetni, ahogy a korábbi kötetekben tettem. Erre ebben az esetben nem volt lehetőség ugyebár, hiszen tizenkilenc évvel idősebb, illetve új szereplőkkel dolgoztam.
Az eredeti sorozat szereplői Az elátkozott gyermekben már felnőttek, Harry például középkorú, kicsit megfáradt apukaként jelenik meg. A HP-könyvekre a sötétebb tónusok mellett mindig jellemző volt egyfajta játékosság és humor. Utóbbi mennyire igaz az utolsó kötetre?
A humor és a játékosság már a regénysorozat utolsó 3-4 kötetében is meglehetősen háttérbe szorult, és a színdarabban is csak elvétve vannak vígjátéki elemek.
Könyves magazin 2016/5.
LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2016, 76 oldal, 5 pont + 199 Ft
Az elátkozott gyermek egyik alapkonfliktusa Harry és a fia között húzódik. Kétgyermekes édesapaként mennyire tartotta hitelesnek ennek ábrázolását?
Teljesen hitelesnek tartottam, tökéletesen bele tudtam élni magam Harry helyzetébe, és nem egy szituáció ismerős volt számomra a saját életemből.
Az ön által magyarított HP-kifejezések közül néhány bekerült egy videós válogatásba is, amely a legfrappánsabb fordításokat gyűjtötte össze. Vissza tud emlékezni, hogy bizonyos szavak, rowlingizmusok lefordításánál mi volt az a szikra vagy véletlen, ami segített? Nekem például nagy kedvencem a durrfarkú szurcsók vagy a Zsebpiszok köz – ezeknél mi volt a kiindulópont?
A kiindulópont természetesen mindig az angol eredeti és annak a szó szerint fordítása – már ha van neki ilyen. A magyarításra ítélt nevek, fogalmak, varázsigék átköltésére azt a módszert találtam ki, hogy leírom az angol eredetit, és utána sorban azokat a létező vagy nem létező szavakat, amelyek felötlenek bennem. Egyik szó szüli a másikat, és a végén összejön egy olyan verzió, amit használhatónak ítélek. Épp a durrfarkú szurcsók azért emlékezetes számomra, mert nehezen jutottam dűlőre vele, előbb egy másik magyar nevet (már nem emlékszem, mit) kezdtem el használni a fordításban, de azt nem tudtam megszokni, és végül visszamenőleg átjavítottam erre a verzióra. Most utánanéztem a 16 évvel ezelőtti jegyzeteimben, hogyan született ez a név, és ezt az ötletsort találtam: „Blast-Ended Skrewt – szurpá piskó, durrvégű, szurcsáng, szurcsók, durrvégű szurcsáng, durrfarkú szurcsók”. Szóval valahogy így születnek ezek a fura szavak. A Zsebpiszok köz is egy érdekes darab, ugyanis én úgy emlékszem, hogy Zsebkosz közt akartam írni, mert az jobban hangzik, sőt a saját, fordítás közben vezetett szószedetemben is Zsebkosz köz szerepel, aztán valahogy mégis Zsebpiszok lett belőle, nem emlékszem, hogyan.
Van tehát saját HP-szótára, melybe a fordítás során kigyűjtötte ezeket a szavakat? Mostanra nagyjából hány szó lehet benne?
Több száz név, könyvcím, fogalom, varázsige szerepel a listámon, de az még így is hiányos, mert sok szót fordítás közben elfelejtettem felvenni a listára. Szerencsére ott az internet és a kedves Potter-rajongók, akik remek listákat állítottak össze. Ezek segítenek nekem, ha cserbenhagy az emlékezetem és saját jegyzeteim.
Rowlingék nagyon ügyelnek a jogokra, szigorú óvintézkedéseket hoznak, ne szivárogjon ki semmi idő előtt. Fordítóként Önnek milyen előírásoknak kellett eleget tennie?
Attól eltekintve, amikor a Kviddics évszázadai, illetve a Legendás állatok és megfigyelésük magyar kiadásának előkészítésekor a jogtulajdonosok megtiltották az új nevek és fogalmak magyarítását, tehát ettől eltekintve nem kaptam soha semmilyen „parancsot”. Mivel – éppen a szigorú óvintézkedések miatt – a fordítók nem kapják meg a kéziratot az eredeti verzió megjelenése előtt, mire én elkezdek dolgozni egy-egy művel, addigra már nincs mit titkolni, hiszen angolul hozzáférhető a mű.
Az öregedő Harry Potterék a múlttal és saját gyerekeikkel hadakoznak
Minden könyvből elveszik valami plusz abban a pillanatban, amikor lefordítják. Ön szerint Az elátkozott gyermek fordításakor mi volt a legnagyobb veszteség ebben az értelemben?
Erre tréfásan azt tudom válaszolni, hogy az egész elveszett, mert amit én leírtam, abban a lefordítatlan nevek kivételével semmi sem maradt meg az eredetiből. De sebaj, mert ha jól dolgoztam, akkor született egy olyan könyv, amiben szintén megvan az a lefordíthatatlan plusz valami, csak épp magyarul.
Azt lehet tudni, hogy ön fordította a Harry Potter-filmeket is. Mennyiben kellett változtatni ezeknek a szövegén, illetve mennyire várták el öntől, hogy hű maradjon a regények szövegéhez?
Csak az volt a kérés, hogy a nevek, varázsigék stb. magyarítását a filmekben is megtartsam, de hát természetesen kérés nélkül is így tettem volna. Ami a hosszabb szövegrészeket illeti, valóban akad néhány mondat a filmekben, ami szó szerinti idézet valamelyik regényből. Ezeket a szinkronszöveg írásakor visszakerestem, és ha használhatók voltak, tehát ha a hosszuk és a tagolásuk megfelelő volt, akkor változtatás nélkül beleírtam őket a filmbe. Viszonylag ritkán volt ilyen szerencsém, a legtöbb esetben muszáj volt módosítani a könyvbeli fordítást, mert azt úgy, ahogy volt, nem tudtam a filmbeli szereplő „szájába adni”.
Az interjú szerkesztett változata a Könyves Magazin 2016/5. számában jelent meg.
