Van, aki régről ismeri, van, aki még csak most ismerkedik vele, de kevesen vagyunk, akik még soha nem kerültünk kapcsolatba a szorongással. Mégis, amikor felbukkan az életünkben, legtöbbször igyekszünk kitérni a találkozás elől, vagy ha nem megy, nem tudomást venni arról, hogy belépett a szobába.
Viszont akár hajlandóak vagyunk észrevenni, akár nem, sokunk életében mostanra tábort vert a szorongás – és ha azt az energiát, amit most arra fordítunk, hogy megpróbálunk nem tudomást venni róla, arra fordítanánk, hogy kicsit jobban megismerjük, még az is lehet, hogy a végére egész sok hasznát vehetnénk.
Micsoda? Megszeretni a szorongást? Miért?
A szakemberek szerint a szorongás alapvetően érzelmi válasz a fenyegető helyzetekre, amikben olyan félelmet élünk át, amelynek az okát nem tudjuk kizárni, megoldani, elhárítani. Lehet, hogy azért, mert nem rajtunk múlik, vagy mert nincsenek hozzá eszközeink, de alapvetően olyankor merülhet fel ez az érzés, amikor valamilyen félelemmel, aggodalommal kell huzamosabb ideig együtt élnünk úgy, hogy közben tehetetlennek érezzük magunkat.
Maga a szorongás ilyen helyzetekben természetes és normális válasz, viszont ha nem veszünk róla tudomást, az már okozhat gondokat. Attól, hogy nem adunk neki nevet, hogy próbálunk nem foglalkozni vele, még hatni fog ránk: okozhat álmatlan éjszakákat, kóros stresszt és olyan „megküzdési stratégiákat” (szerhasználat, étkezési zavarok, munka- vagy társfüggés stb.), amelyekkel rengeteget ártunk magunknak.
Így ha már az életünk része lett – ami teljesen érthető abban a helyzetben, amiben mindannyian hónapok óta vagyunk, annak minden bizonytalanságával és kiszámíthatatlanságával –, jobb, ha menekülés helyett megpróbáljuk megtanulni kezelni.
Rendben, kezeljük. De hogyan?
A szorongásnak rengeteg olyan jele van, amit ha megtanulunk értelmezni, könnyebben tudunk kezelni is. Reagálhatunk például agresszióval – de ha tudjuk, hogy nem arról van szó, hogy mindenki szándékosan nekünk próbál éppen ártani, hanem arról, hogy legbelül félünk, talán könnyebben adunk jó válaszokat a konfliktusainkra ahelyett, hogy tovább mélyítenénk azokat.
Amikor hetek óta nem aludtuk ki magunkat, mégis a social mediát görgetjük, vagy a sorozatunk újabb évadát kezdjük el hajnali kettőkor, lehet, valójában nem szeretnénk a gondolatainkkal lenni – pedig akár meg is szelidíthetnénk őket.
Ha folyton gombóc van a torkunkban, és szünet nélkül görcsöl a hasunk, lehet, hogy a testünk nem valami komoly egészségügyi problémát jelez, csak a gondolatainkra, a félelmeinkre reagál.
Mit tehetek én?
Ha a szorongás tartósan fennáll, vagy komoly problémákat okoz (ellehetetleníti a normális életünket, pánikrohamokkal, poszttraumás stresszel jár, stb.), akkor mindenképpen terápiás segítséget kell kérnünk – ahogy a fogunkat sem állunk neki egyedül kifúrni otthon, ha fáj, a lelkünk gyógyításával is jobb, ha szakemberhez fordulunk.
Ellenkező esetben viszont sokszor elegendő lehet, ha megértjük ezt az érzést: mi okozza, hogy működik, mi segíthet abban, hogy ne lebénítson, hanem segítsen a továbblépésben, és miket köszönhetünk neki, ha megtanulunk békében együtt élni. Ebben segíthetnek az alábbi könyvek.
5 könyv a szorongásról kicsiknek és nagyoknak – a Könyves Magazin válogatása
Carl-Johan Forssén Ehrlin: Bátor Borka mindent megold
Már a legkisebbek is szoronganak, Carl-Johan Forssén Ehrlin segítő könyve ugyanakkor a hétköznapi mesékbe ágyazva ad gyakorlati tanácsokat arra, hogyan győzzék le a gyerekek (és a szülők) ezt az érzést. A címszereplő Borka például új városba költözik a családjával, és az első nap amiatt szorong, hogy vajon lesznek-e új barátai. A könyv több olyan szituációt felvázol, amikor a félelem vagy a szorongás stresszeli a kisgyereket, Carl-Johan Forssén Ehrlin módszere szerint azonban mindezt nem elnyomni kell, hanem meg kell tanítani a kicsiket arra, hogyan lehet játékosan eloszlatni, feldolgozni a rossz érzéseket.
Catherine Leblanc: Akkor is szeretnél?
A szülői szeretet jó esetben evidencia a kisgyerekek életében, így érthető, ha az abban való kételkedés szorongással tölti el őket. Catherine Leblanc meséjében a kismackó azért aggódik, hogy vajon szereti-e majd az anyukája, ha elszakítoja a kabátját, ha rossz jegyet kap, vagy ha ő maga rendetlenkedik. Egészen odáig megy, hogy vajon akkor is szeretné-e a mamája, ha ő azt akarná, hogy ne szeresse. A kötet elsimítja a gyerek kétségei és kérdései által keltett feszültséget, közben pedig olyan fájdalmas témákra is kitér, mint a féltékenység vagy a halál, amelyek jellemzően szorongást szoktak kiváltani a gyerekekből.
Anna Woltz: Alaska – Nem vagy egyedül
Anna Woltz az egyik legsokoldalúbb holland kortárs ifjúsági szerző. Legújabb regényében egy olyan trió életét mutatja be, amelynek kulcsszereplője lesz egy kutya (Alaska), valamint egy fiú meg egy lány. Sven és Parker kezdetben ellenségesen viszonyulnak egymáshoz, a kutya viszont teljesen új vágányra helyezi az osztálytársak kapcsolatát. A két kamasz látszólag magabiztosnak tűnik, de legbelül tartós szorongás gyötri őket – például az időről időre fellépő epilepsziás rohamok, vagy egy olyan támadás miatt, amely egy komplett család életét felforgatja, és alapjaiban határozza meg a későbbiekben.
John Green: Teknősök végtelen sora
Sűrű személyes tapasztalat vezette John Greent, amikor megírta a Teknősök végtelen sora című regényét: „Ez az első próbálkozásom, hogy közvetlenül arról a mentális betegségről írjak, mely gyerekkorom óta hatással volt az életemre, így aztán miközben ez egy kitalált történet, egyben eléggé személyes is.” Főhőse egy Aza nevű lány, aki egy félresikerült nyomozási akciónak köszönhetően kerül közelebbi ismeretségbe, majd bonyolódik szerelembe egy környékbeli milliomos magányos fiával. A Vox kritikájában úgy fogalmazott, hogy Greennek ez a regénye nem egy édes szerelmi ballada, sokkal inkább egy egzisztencialista tinédzsersikoly. Ez annyiban mindenképp igaz, hogy a könyv kulcstémája nem a szerelem, hanem Aza kényszerbetegsége és szorongásai, hiszen a lány a gondolataival és kényszerképzeteivel mindennapos küzdelmet folytat. Korábban ezt írtuk a regényről: „Iszonyú bátor könyv a Teknősök végtelen sora: egyrészt, mert egy olyan személyes tapasztalatról szól, amely sokakra még mindig stigmaként vetül, másrészt, mert Green képes volt a saját betegségétől kellő távolságot tartva azt egy jól működő regénybe ágyazni. Ha így vesszük, akkor képes volt felülemelkedni rajta, és visszaszerezni az irányítást a saját gondolatai felett.”
Linn Skaber: A szívem egy bezárt bódé
Kamaszmonológok az alcíme Linn Skaber kötetének, amelyet Lisa Aisato minden szempontból lenyűgöző illusztrációi tagolnak, és amelyben látszólag lazán odavetett tinidumákat olvashatunk egymás után. Például arról, hogy mitől félti egy péntek este a lányt az anyja; mit érez egy fiú, ha a mindenki családjában fellelhető, kellemetlen nagybácsi kéretlen jó tanácsokkal és bunkó beszólásokkal traktálja,;vagy hogy hogyan érzi magát az ember, ha az egyetlen másodperc alatt meghozott rossz döntés eredményeként elárulja a legjobb barátja legféltettebb titkát. Lecsupaszított, érzékeny szövegek ezek, tele kíváncsisággal, szorongással, félelemmel, fékezhetetlenséggel – mindazzal, amit az ember hajlamos egy bizonyos idő után elfelejteni. De egy-egy ilyen monológ pont arra jó, hogy mélyre ásva újra a felszínre kerüljenek ezek az egykor mindent átható érzetek és tapasztalatok.
Kicsi szorongás, nagy lehetőség?
A szorongáson az észérvek alapvetően nem segítenek: van, aki a pókoktól fél, más a magasságtól, a főnökétől, egy prezentációtól. Hiába mondjuk ilyenkor, hogy a pók nem fog bántani, ott a korlát, a főnököd is ember, és mi a legrosszabb, ami történhet… A cél nem az, hogy érvénytelenítsük ezeket a rossz érzéseket – ettől ugyanis nem fognak megszűnni. Megtanulhatjuk viszont elfogadni a létezésüket, és ennek megfelelően azt is, hogy úgy éljünk velük együtt, hogy ne gátoljanak, és ne okozzanak feleslegesen fájdalmat.
De mivel nem úgy születünk, hogy ezt tudjuk, hanem mindenki maga tudja kitalálni, megtanulni, hogy nála ez hogyan működhet a legjobban, érdemes élni azzal a segítséggel, amit az ezzel kapcsolatos irodalom – és ezen keresztül a megismerés – nyújthat számunkra.
Szerzők: Nagy Viktória és Ruff Orsolya
