Az „OK” minden kétséget kizáróan a világ egyik legelterjedtebb szava. Buzz Aldrinnak köszönhetően 1969-ben a Holdra is eljutott, a Csillagainkban a hiba megjelenése után pedig egy időre kismillió kamasz számára vált az elképzelhető legromantikusabb szóvá. De vajon honnan ered ez a népszerű kifejezés?

Elméletekből nincs hiány

Noha rengeteg elmélet kering az „OK” eredetéről – és nem egy nemzet büszkén állítja, hogy a szó az ő nyelvükre vezethető vissza –,

a mai napig nem sikerült megállapodni egyetlen eredettörténetben.

Az ismertebb teóriák közé tartozik, hogy az „OK” egy német katonai rang (Oberst Kommandant) vagy a javítást nem igénylő dokumentumokat jelző német kifejezés (ohne Korrektur) rövidítése; hogy egy, a franciák által Haitiban alapított kikötővárosra (Aux Cayes) utal; illetve, hogy a távírásnál használt szókapcsolatból (open key) ered.

De ez még nem minden:

van, aki szerint az „OK” a Choctaw őslakosok „okeh” szavára vezethető vissza,

melyet Andrew Jackson amerikai elnök tett népszerűvé; van, aki úgy véli, hogy egy süteményre (Orrin Kendall) utal, ami az amerikai polgárháború alatt terjedt el a hadseregben; megint mások szerint a skót „och aye” rövidítése.

Oll Korrect

A legelfogadottabb elmélet a hatvanas évek közepén látott napvilágot a Columbia Egyetemen dolgozó Allen Walker Readnek köszönhetően. Read megállapította, hogy az „OK” kifejezés először 1839. március 23-án jelent meg nyomtatásban, a Boston Morning Post napilapban.

A történethez hozzátartozik, hogy

az 1830-as években egyfajta rövidítési mánia lett úrrá New England lakóin

– írta Read az American Speech folyóiratban megjelent cikkében –, melynek a Morning Post és főszerkesztője, Charles Gordon Greene volt a koronázatlan királya.

(Itt jelent meg először például az „SP” kifejezés, a „small potatoes” (a.m. „kis krumplik” vagyis „nem nagy ügy”) rövidítése, ami – hogy, hogy nem – sosem terjedt el igazán.)

1839. március 23-án Greene egy szatirikus cikket jelentett meg, mely a Morning Post versenytársát, a Providence Journalt figurázta ki. Az „OK” itt az „oll korrect”, vagyis az „all correct” (a. m. „minden rendben”) szándékosan hibásan írt változatának rövidítése volt. 

Vote OK

A Morning Post munkatársai bizonyára nagyon viccesnek találták az ellenfelükön élcelődő írást: a cikk megjelenése után

az „OK” kifejezés újra és újra felbukkant a szerkesztők levelezésében.

Igazi jelentőségre azonban csak egy évvel később tett szert, mikor a választás közeledtével Martin Van Buren támogatói – az elnök beceneve, Old Kinderhook után – használni kezdték a „Vote OK” szlogent, és OK klubokat hoztak létre az elnök népszerűsítésére.

A kampány – legalábbis Read elmélete szerint – sikeresen megalapozta az „OK” jövőjét.

Van Buren elnök már nem bizonyult ilyen szerencsésnek: kikapott ellenfelétől, William Henry Harrisontól.

(A történet utószava, hogy végül mégis Harrison húzta a rövidebbet: kabát nélkül tartotta meg beiktatási beszédét, megbetegedett, és meghalt. 31 napig szolgált az Egyesült Államok elnökeként, ami a mai napig rekordnak számít.)

Nyitókép: Miguel Á. Padriñán / Pexels

(Smithonian)