Már csak tíz könyvnek van esélye, hogy megnyerje a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, mi pedig idén is bemutatjuk a jelölt kötetek szerzőit. Milbacher Róbert és Michael Walden után Molnár T. Eszter mesélt egy titokzatos vonalas füzetről és viccesen kanyargó mondatokról. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatója a Főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj, díjátadó 2016. október 19-én a Teslában.
Stand up! Vicces, szeretni való ifjúsági könyv egy kesze-kusza családról, és persze Virágról, akinek naplójából a kamaszhétköznapokon, -örömökön és -bánatokon túl súlyos traumák egész sora sejlik fel. Kritikánk a könyvről ITT olvasható.
Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Be kellett látnom, hogy a szöveg sokkal jobban működik, ha nem a saját elképzeléseimet próbálom belegyömöszölni, hanem hagyom, hogy a saját belső törvényszerűségei szerint alakuljon.
Fotó: Medgyesi Dávid
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
A főszereplő, a 15 éves Virág hangja született meg először, az ő belső monológját, viccesen kanyargó mondatait kezdtem lejegyezni. Köré épült fel a Bakos család, és a baráti társaság, a cselekmény pedig szinte már adta magát.
Mit vártál az első könyvedtől?
Nem tudtam, mire számíthatok, de azt reméltem, lesz, akinek örömet szerez.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Most semmit, még túl friss élmény a lezárult szerkesztés és a nyomtatásba került szöveg. Annak viszont nagyon örülök, hogy a kiadóm igényt tartott a második kötetre, amiben tovább dolgozhattam a szereplőkkel, és így hamarosan más oldalról is megmutathatom őket az olvasóknak.
Molnár T. Eszter: Stand up! - Egy majdnem normális család 1.
Tilos az Á Könyvek, 2016, 248 oldal, 2990 HUF
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Az alakuló regényt a férjem és a kamasz lányom kritizálta meg először, az elkészült kéziratot pedig Péczely Dórának, a Tilos az Á Könyvek főszerkesztőjének küldtem el.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Eleve furcsa belegondolnom, hogy ismeretlen emberek veszik kezükbe a könyvet, és olvassák a mondataimat, de talán azon lepődtem meg legjobban, amikor egy barátnőm elmesélte, hogy a férje többször könnyekig meghatódott a Stand-up! olvasása közben. Kicsit meg is ijesztett ez az eset, rádöbbentett, hogy a regény végleg levált rólam, és önállóan garázdálkodik a világban.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Kisiskolás koromban tucatszámra fogyasztottam a Pöttyös- és Delfin-könyveket. A legkorábbi olvasmányélményeim közé tartozik A két Lotti Erich Kästnertől, és Fehér Klára Mi, szemüvegesek című regénye. Ez utóbbi meghatározó élmény volt, és utána évekig nyúztam a szüleimet egy szemüvegért.
Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Gimnazista koromban komoly költőnek tartottam magam, mert verseket írtam egy vonalas füzetbe. Mostanában többször eszembe jutott ez a füzet: nem találom, és csak reménykedni tudok, hogy már megsemmisítettem, és soha senkinek nem fog a kezébe kerülni.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Harper Lee regénye, a Ne bántsátok a feketerigót!, és Mán-Várhegyi Réka novelláskötete, a Boldogtalanság az Auróra-telepen.
Olvass bele a Standup!-ba:
Stand_up_részlet.pdf by konyvesblog on Scribd
