Már csak tíz könyvnek van esélye, hogy megnyerje a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, mi pedig idén is bemutatjuk a jelölt kötetek szerzőit. Elsőként Milbacher Róbertet, aki a Szűz Mária jegyesével debütált. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatója a Főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj, díjátadó 2016. október 19-én a Teslában.
Szűz Mária jegyese. A habókos Bizdó Józsika alaposan dokumentálja egy meg nem nevezett magyar falu hétköznapjait, kockás füzetbe körmölt feljegyzéseiből pedig kirajzolódik, milyen volt a 20. század második felében a periférián. Cikkünk a könyvről ITT.
Mi volt a legfontosabb tapasztalatod az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Rácsodálkoztam magamra, hogy tudok ilyet is írni, és hogy mennyire erős flow-élménnyel jár.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Régóta benne volt a fejemben, hogy kellene egy ilyesféle szöveget írnom, csak nem találtam a vállalható hangot hozzá. Azt hiszem, leginkább Borbély Szilárd Nincstelenek könyve lehetett a katalizátor, elég nagy hatással volt rám negatív és pozitív értelemben egyaránt.
Mit vártál az első könyvedtől?
Viccelsz? Már annak is örültem, hogy egyáltalán kiadta valaki. De tényleg…
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Egyelőre annyira utálom a szöveget – kicsit túl sokat foglalkoztam vele –, hogy most inkább legszívesebben elfelejteném az egészet.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Feleségem volt az első olvasó, egyben persze kísérleti alany is szegény (de erről legalább papírom van). Aztán néhány barátomat örvendeztettem meg vele (nem mind örültek), majd szerkesztőket (pl. Szilágyi Zsófit a Kalligramnál), és végül Havasréti Jóska, aki kollégám az egyetemen, közvetítette a Magvetőhöz. Az biztos, hogy meglehetősen pofátlanul és szemérmetlenül rájuk tukmáltam már az elején. Azt tanultam meg ebből, hogy nem könnyű sem a kezdő írók, sem a környezetük sorsa (kiváltképp az övék nehéz).
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Egy kedves falumbeli megvédett éppen a Könyvesblog kritikájához hozzászóló, egyébként nem támadó szándékú, legfeljebb teljesen redundáns dolgokat író kommentelőtől, mondván, hogy ez igenis jó könyv, és ráadásul róluk szól. Illetve a feleségemnek küldött egy ismerőse sms-t, hogy valami szabolcsi faluban (Tisza-túra közbeni pihenőként) egy kocsmában felolvassák egymásnak a könyvet, miközben ott ülnek körülöttük a szereplők. Elmenőben pedig blokkot húznak a pultról kiálló százas szögre.
Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese
Magvető, 2016, 272 oldal, 2990 HUF
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Azt hiszem, a Kardfogú tigris, vagy a Kőbaltás ember (vagy ez ugyanaz?). Delfin könyvek sorozat, az biztos. Abból tudtam meg, hogy nem lehetett könnyű az ősembernek sem, már ha csak a tűzgyújtás nehézségeire gondolunk is.
Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Általánosban, hatodikos vagy hetedikes koromban. Volt az iskolában egy Gyergyai-pályázat (Gyergyai abban a faluban született, ahol én felnőttem), talán még helyezést is elértem vele, illetve egyszer dicséretet kaptam a Kincskereső valamilyen pályázatán (egyéves előfizetést nyertem), aminek során a nevemet Milbakkerre magyarosították.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Nagyon szerettem Szilasi első regényét, a Szentek hárfáját (a másodikat is persze, csak azt másként). Egyrészt mert tanárom volt az egyetemen, másrészt mert olyan szép mondatokat ír, mint Ottlik óta senki. Én is ilyen szép mondatokat szerettem volna írni ebben a könyvemben, csak valahogy a végére mind elcsúnyultak.
Olvass bele a Szűz Mária jegyesébe:
SzűzMáriajegyese_részlet by konyvesblog on Scribd
