(Nem vagyok műfordító, költő vagyok – válaszolta George Szirtes, amikor egy angol kiadó megkereste azzal, hogy fordítsa le Krasznahorkai László regényét. Az író azonban kimondottan őt szerette volna: a Guardianben most megjelent írásában Krasznahorkai felidézte, hogy akkor már ismerte Szirtes költészetét, és úgy érezte, érti az érzékenységét. A kiadó tehát biztosította róla Szirtest, hogy nem fognak türelmetlenkedni vele, és erre szükség is volt, mert Az ellenállás melankóliája lefordítása végül éveket vett igénybe.
Ezt követően Krasznahorkai számára nem is volt kérdéses, hogy a Sátántangót is Szirtesnek kell angolra ültetnie. Ez végül nyolc évet vett igénybe, ami mélységes kétségbeesésbe kergette a kiadót. Az író most úgy emlékszik rá, hogy évekig nem történt semmi, aztán hirtelen kész lett a fordítás, és kiderült, hogy érdemes volt várni rá.
Kapcsolódó cikkek:
BRÉKING: Krasznahorkai nyerte a Nemzetközi Man Booker Díjat!
Krasznahorkai: A kommunista rendszer egyik hibája a Sátántangó megjelentetése volt
Szirtes a Sátántangó lefordítása után közölte, hogy szeretne visszatérni a költészethez, és Ottilie Mulzetet javasolta maga helyett. Krasznahorkai szerint nagy kockázatot vállaltak ezzel, hiszen a Seiobo járt odalentnek szokatlanul hosszú mondatai voltak, és a feladat az volt, hogy egy „új Krasznahorkai-angolt” hozzanak létre. Szirtes költőként a hangulat megragadására, Mulzet ezzel szemben a sokkal pontosabb fordításra törekedett.
Krasznahorkai mesélt arról is, hogy míg Ecuadorban egy baráti társaság fordította le az Állatvanbent című kötetét, addig Kínában egy egyetemi előadáson tudta meg a hallgatóktól, hogy az interneten elérhető a Sátántangó kínai fordítása. Utóbbit fejezetenként fordították le azok, akik szerették Krasznahorkai műveit. „Természetesen el voltam ragadtatva” – tette hozzá az író.
A friss Nemzetközi Man Booker-díjas Krasznahorkai a fordítónak járó 15 ezer fontos díjat George Szirtes és Ottilie Mulzet között osztotta el.
