Krasznahorkai és Szirtes
A Nemzetközi Man Booker díjassal, vagyis Krasznahorkai Lászlóval és egyik angol fordítójával, George Szirtessel podcastolt a Guardian. A beszélgetésben a fordítás nehézségei, az írói pálya indulása, illetve a szerző keleti utazásai is szóba kerültek, sőt az is kiderült, hogy Krasznahorkai eredetileg csak egyetlen könyvet akart írni: a Sátántangót. A teljes podcastot ITT tudjátok meghallgatni.
Kapcsolódó cikkeink:
BRÉKING: Krasznahorkai nyerte a Nemzetközi Man Booker Díjat
Krasznahorkai szépséget kínál a pokolban
Hallgasd meg Krasznahorkai Literárium-estjét!
- A Man Booker-díj teljesen váratlanul érte Krasznahorkait, egyáltalán nem számított arra, hogy megkapja, sőt, már azt is nagy megtiszteltetésként élte meg, hogy a másik kilenc jelölt mellé került a neve.
- A Sátántangó lefordítása körülbelül nyolc évig tartott, Krasznahorkai direkt kérte is a kiadót: legyenek türelmesek George Szirtessel, mert nehéz feladata van. Viszont biztos volt abban, hogy végül meg fogja oldani, hiszen Szirtesnek egészen különleges érzéke van az angol nyelvhez.
- A fordításnál nem csak a technikai kihívások – például a hosszú mondatok és bekezdések – okoztak nehézséget, a megfelelő nyelvi regiszter eltalálása sem volt egyszerű.
- Krasznahorkai mindig is rajongott Kafkáért, ugyanakkor Dosztojevszkij is a kedvencei között van: miatta döntött úgy, hogy a társadalom legalsóbb rétegeit fogja megfigyelni. Eleinte nem is gondolt rá, hogy leírhatná a tapasztalatait, és később sem akart a szó hagyományos értelmében író lenni: mindössze egyetlen regényt tervezett, a Sátántangót. Ezt nem is történetként fogta fel: az emberi létezésről akart elmondani valamit.
- A könyv megjelenésekor nehezen dolgozta fel a sikert: már az is meglepte, hogy a regényt egyáltalán kiadták, ráadásul éppen az egyik legnagyobb magyar kiadó, a Magvető. A kommunista rendszer a ’80-as évek közepén már nem működött tökéletesen, sok hibát elkövetett: az író úgy véli, a Sátántangó megjelentetése volt az egyik.
- A rendszerváltás után jutott el Mongóliába, Kínába majd Japánba, de nem tudatos döntés, hanem a puszta véletlen hozta úgy, hogy éppen kelet felé utazott. Ott viszont egész létszemléletét meghatározó élményben volt része: rádöbbent, hogy nem csak egyetlen nézőpont létezik, hogy az élet végső kérdéseire többféle válasz is adható.
- Író és fordító nem szokott vitatkozni, viszont időnként konzultálnak: a Sátántangó fordítása idején Krasznahorkai jegyzetekkel segítette Szirtes munkáját. A tavaly megjelent Seiobo Down Belowt, vagyis a Seiobo járt odalentet a szerző másik fordítója, Ottilie Mulzet ültette át angolra.