Hitka Viki
Húsz éves a Geopen könyvkiadó, amit egy húsz részes világirodalmi könyvsorozattal ünnepelnek. A sorozatban a következő regényeket adják ki: Kim Fay Sárga Babilon, Muriel Barbery A sündisznó eleganciája, Marina Lewycka Ragadunk, John Banville A tenger, Olga Grushin A sor. Jelena Csizsova Nők férfi nélkül, és ebben a sorozatban kapott helyet egy új Murakami Haruki is, a Hallgasd a szél dalát! / Flipper 1973. Az ünnepi sorozatot Hitka Viktória tervezte, aki szerzőként jegyzi a Zinka-könyveket, de Tóth Krisztinával is készített közösen mellrákról szóló gyerekkönyvet. A grafikust borítókról, tervezésről, tűréshatárról és a közönség ízléséről is kérdeztük.
Egyre több kiadó gondolkodik úgy, hogy megjelenéseit egy art director kezébe adja, és ezzel az egyes kiadványok arculati szempontból egységesednek. Mi volt az elsődleges feladatod a Geopen könyvborítóinak a megtervezésekor? Milyen briefet kaptál?
A brief egy meghívásos pályázatként érkezett hozzám. Elég pontos részletekkel, de nem sok kötöttséggel. Egyértelmű volt, hogy a kiadó egy olyan tervet szeretne látni, ahol a könyvek együtt, sorozatként működnek. Ez a gondolat indított el azon az úton, hogy ne a konkrét könyvek tartalmán kezdjek gondolkodni elsőre, hanem inkább egyben próbáljam megformálni a húsz könyvet, és aztán ezt az összefogó gondolatot helyezzük az egyes történetek köré. Emellett a lehetséges írók listája is benne volt, nagy részüket ismertem, ez segített belőni a célcsoportot, és azt, hogy milyen hangulata lesz a sorozatnak irodalmi szempontból.
Fotó: Geopen
Milyen szimpatikus magyar vagy nemzetközi trendet látsz a borítótervezésben?
A Helikon Zsebkönyvek abszolút a kedvenceim! Szabó Levente csodálatos borítói egy teljesen másik szintre emelik az alacsony áron beszerezhető klasszikus alapművekből álló zsebkönyv műfajt. Azt hiszem, ezzel a sorozattal tényleg bárkivel megszerettethető az olvasás.
Szerintem az a jó, ha egy könyvborító önállóan is működik, de úgy, hogy hozzáad a könyvhöz. Külföldön ez már régen így van, és itthon is egyre több a példa rá, hogy a könyvborító nem csupán információs felület, hanem a könyv történetének fontos része. Hogy a papír kiválasztásakor nem feltétlen az ár az első, hanem az, hogy milyen tapintás, súly illik ahhoz, ami belül van.
ITT EGY SZUPER GALÉRIA BORÍTÓTERVEKKEL:
A Geopen 20 részes sorozattal ünnepli a huszadik születésnapját. Grafikailag milyen szempontok alapján kötöd össze ezt a sorozatot?
Amikor az első terveket készítettem, még csak néhány író nevét tudtam a húszas listáról, de várható volt, hogy elég különböző könyvek lesznek. Így az biztos volt, hogy az állandó elemek mellett megfelelő mozgásteret kell hagynom magamnak, amiben minden egyes könyvnek megtalálhatom a megfelelő borítót. A másik, szinte elsőre egyértelmű gondolat az volt, hogy szeretnék kézzel is dolgozni rajtuk. A könyveken megjelenő motívumok alapjai visszaszkennelt festett felületek. Ezeket az egész sorozathoz előre elkészítettem, körülbelül száz ilyen színmintám van, mint alapkészlet, ezekből választok kettőt vagy hármat minden borítóhoz. A vízfesték esetlegessége, a csöpögtetés, folyatás, néha szinte áttetsző, máskor meg teljesen telített színek nagyon széles skálát adnak a megfelelő hangulat megtalálásához. Ezeket a finoman hangolt felületeket kötik össze az egyes történetekből kiragadott formák. Szerettem volna, ha a borítók a könyvek elolvasása után is működnek. Mielőtt elolvasnád csak mintáknak, ismétlődő formáknak látod őket, de a könyv olvasása után egyértelmű lesz, miért éppen azokból áll össze a borító.
Mitől lesz egységes széria ezekből a nagyon is különböző kötetekből? Érezted bármelyik könyvnél, hogy könnyebb lenne egyedi borítót tervezni neki?
Az állandó elemek mindig ugyanott vannak a könyveken, ez ad keretet az egésznek. Azon belül viszont úgy kell mozogni, hogy az egységesség megőrzése mellett hangsúlyozni kell minden kötet saját hangulatát. A már lefordított, de még nem tördelt szöveget pdf-ben megkapom, így szerencsés esetben a szerkesztés és a tördelés közt van időm elolvasni. Ez az ideális helyzet, de történik olyan is, hogy csak átfutni van idő. Segítség még, hogy a kiadótól minden kötethez kapok kulcsszavakat, amik szerintük fontosak lehetnek a minták kialakításánál. Ezekből és a sajátjaimból válogatok. Volt olyan, hogy azonnal tudtam, melyik három szót és színt fogom használni, mint például Olga Grushin A sor című könyvénél, ami egyébként az egyik kedvencem az eddig megjelentek közül. Volt olyan történet is, amiben nehéz volt megtalálni, mi is legyen a kiemelt, legjellemzőbb szál, de aztán sikerült. Nem is baj, ha van benne kihívás, nagyon érdekes dolog úgy könyvet olvasni, hogy utána ki tudd venni belőle azt a hat szót, amivel vizuálisan a legpontosabban tudod megjeleníteni. Jó játék.
A növények és az állatok szinte minden köteten markánsan megjelennek. Miért olyan fontos neked ez a motívum?
Most, ahogy kérdezted, oda is mentem a könyvespolchoz megnézni, és tényleg így van, de ebben semmi tudatosság nincs, ahogy arra sem emlékeztem, hogy ez így van. Amikor az adott könyvön dolgozom, annyira abban vagyok, hogy nem jön szóba olyasmi, hogy az előzőn is állat vagy növény volt, akkor ezen is legyen, vagy inkább ne. Így jöttek most sorban, lehet, hogy a következő öt könyvön nem lesz sem állat, sem növény, nem lehet tudni, mi a következő, ez a jó benne.
A könyvborítóra hogy tekintesz: reklámfelület, ami behúzza az olvasót a könyvesboltban, esetleg a könyv része, ami hangulatában is azt a világot kell visszaadja?
Mindenképpen a borító az első, amivel találkozik az olvasó, és ennyiben nevezhetjük a könyv legjobb reklámjának. Viszont a reklámok közt is azok a jók, amik nemcsak elmondják, hogy nézd itt ez a vaj, ezt kell megvenni, hanem abban a pár percben, amíg meg tudnak fogni, adnak valami mást is. Nem lehet alárendelni a könyvet a reklámnak. Az a jó borító, ami hozzátesz az írott anyaghoz, amitől a benne lévő történet még élőbb és pontosabb lesz. Ha ez a kettő együtt működik, akkor az úgyis egy olyan borító lesz, amin megakad a vásárló szeme.
Murakaminak önálló arculatú sorozata van, miért döntöttetek amellett, hogy az is bekerül a sorozatba?
A sorozatban megjelent Murakami-könyv tökéletesen illeszkedik a többihez, nem lett volna szerencsés azért kihagyni, mert a többi kötete más borítóval jelent meg eddig. Megtartottuk hozzá a piros-fekete színt, ezzel jelezve, hogy van egy másik halmaz is, ahová tartozik, így a közös metszet nagyon szépen látszik. Elég nagy álom volt egy Murakami-borító megtervezése, szóval különösen boldog vagyok tőle!
A 100% disznó egy nagyon bátor, szép és radikális kísérlet, mert a borítóról csak az derül ki, hogy ebben a disznókról lesz szó. Viszont nem tudjuk, hogy regényt vagy szakácskönyvet rejt. Mennyire lehet kísérletező egy borítótervező?
Szerintem annyira, amennyire a kiadó bízik benne és a megjelentetni kívánt könyvben. Ez a bizalom köztem és a Geopen között nagyon jól működik. Ez a bizalom egyébként az, amitől bármilyen munka jó lesz. Elmagyarázom kicsit. Amikor megkaptam a 100% disznót, borítót és belső layoutot vártak tőlem. Megterveztem ezt, ahogyan most kinéz. És egy másik verziót is, ami sokkal hagyományosabb vonalat követett, leginkább azért, hogy látható legyen milyen lesz, ha nem vagyunk bátrak. Nekem fontos, hogy a szerző jól érezze magát könyvében, és ne csak az én vizuális akaratom érvényesüljön. Hajlandó vagyok bizonyos dolgokban engedni, de nagyon elszánt is tudok lenni, ha valamiben hiszek. Ennél a könyvnél tudtam, hogy ezt mindenképpen így kell nyomdába küldeni rózsaszínen, szerző nélkül a címlapon. Fel voltam rá készülve - akkor is, ha a korábbi könyvekből tudtam, hogy a Geopen az egyik legrugalmasabb kiadó, aminek valaha dolgoztam -, hogy ez egy erős lépés, más szempontjaik lesznek és nem mernek bevállalni egy ilyet. Elég jó volt, hogy meglátták és szerették, egyértelmű volt a választás. Fel sem merült, hogy kéne rá a szerző, mert majd úgy jobban el lehet adni, vagy esetleg még a fotója is egy jó pörkölttel. Szerintem azért, mert bíztak bennem, hogy én ezt átgondoltam, és tudom, hogy ez az a borító, ami működik. És bíztak a könyvben, mert jó és elbírja, hogy egy kicsit kimozduljunk vele a szokásosból. Nagyon jó, amikor így állnak össze a dolgok, ilyenkor ez nem kísérletezés, hanem tudatosan bátor döntések sora.
Gyűjtöd a szép könyveket?
Igen, rengeteg időt töltök antikváriumokban, az az idő általában a borítóké, kevésbé a belső tartalomé. Imádom a régi könyveket, külön polcok vannak a borítók miatt érdekes könyveknek a nappaliban.
