Az őszi Margó egyik külföldi meghívottja lett volna a svéd Jonas Jonasson, a pandémia miatt viszont az idei látogatása elmaradt, Balázsy Panna így online beszélgetett vele. Jonassont itthon - és a világon mindenütt - leginkább A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényéről ismerik, első könyve megjelenésekor mi is interjúztunk vele (ha valakinek megvan a legeslegeslő nyomtatott Könyves Magazin egy példánya, érdemes fellapozni), most viszont új kötetéről beszélt, amely az Édes a Bosszú Részvénytársaság címet kapta.
A beszélgetés elején ugyanakkor adta magát a járványhelyzet, és mindaz a változás, amit a pandémia egy író életébe is hozott. Jonasson elmondta, hogy legutóbb Japánban és Koreában járt, de utána le kellett mondania minden útját, így a magyarországit is, legjobban pedig azt sajnálja, hogy nem találkozhat a nemzetközi olvasókkal. Elmesélt egy vicces esetet is, amikor Tokióban egy pár csak azért állt két órát sorban, hogy megkérjék Jonassont, mondja el a gyerekeiknek, milyen fontos alaposan végigolvasni a házi feladatot. Az olvasók időről időre valódi leveleket is írnak neki, egyszer például kapott egy szerelmes levelet egy százéves kanadai hölgytől, aki Jonasson első regényére utalva azt írta, már ő is szívesen kimászott volna az idősotthon ablakán, ha a szobája nem a harmadikon lenne.
Kiderült, hogy a svéd író nemrég költözött abba a lakásba, ahonnan az interjút is adta, előtte évekig Gotland szigetén élt, most viszont Stockholm egyik külvárosában. Szerencsésnek tartja magát, mert bárhol tud írni, akár a vonaton is - ilyenkor bedugja a fülhallgatóját, és Mozartot vagy Schubertet hallgat. "Eléggé nagy hévvel szoktam írni", vallja Jonasson, aki ha benne van abban a bizonyos buborékban, akkor éjjel-nappal együtt él a szöveggel:
"Olyankor teljesen más ember vagyok".
Ha valamilyen személyes okból ki kell lépnie az írói buborékból, mindig megvan a kockázata annak, hogy a tervezett egy-két nap hetekig is elnyúlhat.
Balázsy Panna az új könyvet úgy summázta, hogy az a szabad művészetről szól, ami az önkényuralom legnagyobb ellensége, valamint a bosszúról és egy maszáj harcosról és gyógyítóról, ugyanakkor kíváncsi volt arra, hogyan jött létre ezek kombinációja. Jonasson szerint mindig nagyon nehéz megválaszolni azt a kérdést, honnan jönnek egy író ötletei, de néhány éve magáévá tette egy svéd humorista mondását, miszerint „egy kis észak-németországi gyárból” szerzi be őket. Egészen addig ez volt a bevett válasza, amíg egy olaszországi interjún a kissé figyelmetlen újságíró vissza nem kérdezett, hogy pontosan mi is a gyár neve. Jonasson szerint minden könyvének sajátja egy komoly alaphangulat, és hogy mindez elviselhető legyen, hozzátesz valamit a saját személyiségéből is, egy kis humort, melegséget. Az új könyvre utalva azt mondta, hogy szerinte a bosszú gondolatában rengeteg a humor, amíg az megmarad elméleti síkon.
A kötetben megjelenik Irma Stern festőművész alakja is. Bár ez eredetileg nem volt tervben, Jonasson azt viszont már a legelején tudta, hogy a művészetet valahogy bele akarja szőni a cselekménybe. Így történt, hogy felhívott egy komoly svéd műkereskedőt azzal, hogy segítene-e neki egy-két festmény hamisításában. Szerencsére a műkereskedő előtt nem volt ismeretlen az író neve, így később párszor együtt is ebédeltek, és szigorúan elméleti síkon elkövettek minden olyan illegális dolgot, amit csak a művészetben el lehet követni. Jonasson bevallotta, hogy korábban nem ismerte Irma Sternt, Fokvárosban viszont ellátogatott a festő emlékének szentelt múzeumba, és rögtön tudta, hogy ő kell a regényébe.
Az Édes a Bosszú Rt. segít a bosszúállás lebonyolításában - Könyves magazin
Egy fiatal fehér nő és egy fekete fiú a cégtulajdonos segítségével szeretne bosszút állni az életüket tönkretevő, gátlástalan neonáci műkereskedőn. De ahogy megszokhattuk már a svéd író történeteinél, ez nem olyan lesz egyszerű. A jonassoni fordulatokban gazdag cselekménynek rajtuk kívül fontos szereplője még egy afrikai javasember, továbbá Irma Stern, a világhírű dél-afrikai festőművésznő és egy nyugdíjazás előtt álló rendőrnyomozó.
A könyvben megemlíti Hitlert is, aki Adolf néven szerepel, mivel nem akarta, hogy a középpontba kerüljön. Jonasson szerint Hitlernek a harmincas évek művészetéről, irodalmáról alkotott véleménye nagyon hasonlít ahhoz, ami jelenleg például Kína álláspontja – mégpedig az, hogy a kínai művészet elsődleges célja megerősíteni a kínai kultúrát és a büszke kínai népet. Hozzátette, hogy a svéd nacionalista pártoknak is határozott véleményük van arról, milyennek kell lennie a művészetnek.
Szerinte viszont a művészet lényege éppen az, hogy szabad lehessen.
Európában szerinte megfigyelhető egy tendencia, és jelenleg közelebb vagyunk a nacionalizmushoz, mint az európaisághoz, ám ha a történelmet nézzük, azt látjuk, hogy irányzatok jönnek-mennek.Úgy látja, ami újra egységbe forraszthatná az európaiakat, csak egy nagy klímakatasztrófa lehetne, hiszen akkor az emberek nem egymással hadakoznának, hanem közösen keresnének valamilyen megoldást.
Nyitókép via
