Mióta nyár elején szárnyra kapott a hír, hogy a Telex újságírója hosszú évek kísérletezése után megírta első regényét, sokan már tűkön ülve várták Fábián Tamás „bravúros mutatványát”. Korábban mutattunk egy részletet, Lovas Rozi előadásában bele is lehetett hallgatni a szövegbe, most pedig végre megvolt a bemutató is a Három Holló nagytermében.
„Minden elképzelhető érzés egyszerre”
A beszélgetés főszereplői nem titkolt izgalommal léptek színpadra: Fábián Tamás bevallotta, hogy rengeteg érzés kavarog benne, hiszen még mindig hihetetlen mások kezében látni az első regényét.
Hozzátette azt is, hogy az online újságírásban megszokott gyors átfutás és azonnali reakciók után most szomjazza az olvasói visszajelzéseket.
„Számomra az írott szövegeknek mindig is volt valamilyen megmagyarázhatatlan misztériuma, az olvasás aktusának pedig megunhatatlan titokkeresése; miért azokkal a szavakkal, miért abban a sorrendben, miért éppen azt közölte a szerző” – idézte Ott Anna, és ennek apropóján arra volt kíváncsi, hogy honnan indult a Bravúros mutatványok, amiket senki se látott.
Fábián Tamás elmondása szerint sok év kudarcos próbálkozása után be kellett látnia, hogy ez nem feltétlenül az ő terepe.
Talán kevés volt az élettapasztalat, rossz volt a munkamódszer, vagy nem volt megfelelő a motiváció.
„Eltemettem magamban, hogy valaha regényt írjak” – mondta, és még néhány órával a munka elkezdése előtt sem volt ilyesmi tervben.
Valami nem hagyta nyugodni
Bár kissé őt magát is váratlanul érte, hogy végre csakugyan formálódik a szöveg, a benne felbukkanó témák már régóta motoszkáltak a fejében.
Vidék és Budapest különbségeiről, a társadalmi egyenlőtlenségekről és az eltérő szociokulturális környezetből érkezők lehetőségeiről akart beszélni.
Ott Anna nem hagyhatta említés nélkül a valóság és fikció izgalmas játékát: a szerző megnevez olyan médiumokat, mint a Telex, a HVG vagy a 444, de vannak fantázianéven szerepeltetett intézmények is, az időbeli elhelyezés pedig teljesen hiányzik. Mivel a könyv lapjain egyre fokozódnak a válsághelyzetek – a klímaválság például különösen eldurvul –, kicsit olyan, mintha az olvasóra lenne bízva, hogy mikorra jutunk idáig.
Ami a felsorolt online újságokat illeti, Fábián Tamás elárulta, hogy szeretett volna emléket állítani ezeknek a számára kedves platformoknak, hiszen ki tudja, meddig léteznek. Ha viszont valaki 100 év múlva esetleg megtalálja a padláson porosodó regényt, legalább tudni fogja, hogy voltak.
Csökken a társadalmi mobilitás
A könyv lapjain megismerjük többek között a felső középosztályból származó Patrikot, akinek mindkét szülője értelmiségi, illetve a vidékről érkező Mátét, aki nagyon más háttérrel rendelkezik. Fábián Tamás nemrég a Könyves Podcast vendége is volt, ahol Valuska László utalt a generációs történetként való olvasás lehetőségére.
Mihez kezdenek az egyetemről kikerülő fiatalok?
Milyen akadályokba ütköznek, miközben megpróbálják elérni a céljaikat?
„Sokan mondják, hogy csak el kell menni iskolába tanulni, de keveset beszélünk a strukturális egyenlőtlenségekről” – mondta a szerző. „Nem mindegy, hogy örökölsz egy lakást, vagy 40 évesen veszel egyet hitelre” – tette hozzá. A Bravúros mutatványok, amiket senki se látott képet igyekszik adni arról, hogy mennyire eltérő univerzumokban élünk, ezáltal pedig talán segíthet abban is, hogy kilássunk a saját buborékunkból.
Mit jelent az irodalom?
Fábián Tamás Nyíregyházán nőtt fel, és csak az alapképzés után költözött Budapestre. Elmondása szerint Patrik és Máté sorsában is van valami a sajátjából.
A sok különbség ellenére a két fiú célja ugyanakkor közös: írni szeretnének.
Patrik a második regényén dolgozik, és a megismerés, a világhoz való kapcsolódás vágya hajtja, míg Máté valamiféle pozícióugrásra számít – be akar törni az általa elképzelt közegbe.
„Egészen elképesztő, hogy mennyi mindent tud az írás” – fogalmazott a szerző, aki számára többek között felelősséget is jelent ez a tevékenység. Ha már gondol valamit a világról, sőt még tanulhatott is az adófizetők pénzéből, szeretné valami hasznosba forgatni a tudását, és adni valamit az embereknek.
Fotók: Székelyhidi Zsolt/Corvina Kiadó
