Criado Perez érezhetően rengeteg munkával létrehozott szövege Margaret Atwood világhírű Szolgálólány-könyveinek tényirodalmi párja, vagy pesszimistább gondolatkísérletben dokumentarista előtörténete is lehetne. A Láthatatlan nőkben nem a múlt magyarázata vagy a jövő elképzelése hangsúlyos. Criado Perez nem talál ki történeteket vagy főhősöket, olvasóként nincs új, egzotikus világ, amiben el lehetne merülni. Ez a könyv a mi világunkról, a saját életünkről, a jelen időnkről szól, miközben egyszer sem téveszt fókuszt. A nemek közötti adatszakadékból indul ki és azt is elemzi végig, 16 fejezeten keresztül.
A szerző makacsul sorolja a tényeket, pedig adatalapú könyvet írni ma már önmagában komoly vállalásnak minősül. Post-truth era-nak is nevezett korunkban így különösen szükséges könyv lett a magyarul tavaly év végén, a GABO gondozásában megjelent Láthatatlan nők.
Mennyi a piszoár?
Criado Perez könyvét stílusosan a francia feminista filozófus Simone de Beauvoir-tól vett idézettel indítja. „Világunk reprezentációja, akárcsak a világ maga, a férfiak munkája. A saját nézőpontjukból írják le, amelyet összekevernek az abszolút igazsággal.” Az olvasó ezzel a két mondattal már nagyon jó képet kap arról, milyen könyvet olvas. Ahogy Criado Perez a bevezetőben írja, munkájával bebizonyítja, hogy a nők még mostani, „szuperszámítógépek által vezérelt” világunkban is Beauvoir Második Nemének számítanak. A Láthatatlan nőkben megjelent témák ennek megfelelően az élet minden területére kiterjednek, a példák pedig a világ minden tájáról érkeznek.
Ahogy egyre jobban belemélyedünk a szövegbe, alapvetőnek tűnő dolgokat kezdhetünk megkérdőjelezni. Az egyik legegyszerűbb elemzett eset például hétköznapi, a világon minden embert érintő problémáról szól, miközben rámutat egy sor strukturális gondra is. A mosdókról van szó. Mi minden derülhet ki abból az egyszerű tényből, hogy alapvetően ugyanakkorára szokás tervezni a női és a férfi mosdókat? Nőként mind néztük már lemondóan a férfiak folyamatosan ki-becsapódó vécéajtaját. Sorban állás miatt késtünk le előadást, meetinget, mozit, koncertek kedvenc számait. Legtöbbször arra jutunk, hogy ez van, nekünk többször kell kimenni, nekünk le kell guggolni, satöbbi. Ezen nem lehet változtatni.
Az ugyanakkora alapterületű mosdókba viszont értelemszerűen több piszoár fér be, amit csak férfiak tudnak használni. Így eleve több férfi tudja elvégezni a dolgát egy időben. Emellett a nők azok, akik teherbe eshetnek: a terhes vagy az épp menstruáló nő is többször jár, majd hosszabb időt tölt a vécében. A biológiai különbségek után jönnek a társadalmi konstrukciók: több nő gondoz időseket, mint férfi, több nő kísér gyerekeket mosdóba, mint férfi. A mosdóktól indulva meg is érkeztünk a nők láthatatlan, fizetetlen gondozói és házimunkájának komoly, máig rendezetlen problémájáig.
Ehhez a banálisnak tűnő példához hasonlóan Criado Perez alapnak vett, önmagában nem figyelemreméltó tények sokaságára hívja fel a figyelmet. A nyelvekbe kódolt „ember = férfi” alapvetéstől az olyan tényekig, hogy a „tudós” szóra sokkal több esetben asszociálunk férfit, mint nőt.
Szóba kerülnek az alapvetően férfialakú emojik, a vizuális médiumokon tárgyiasított passzív nők, a közterekről hiányzó női szobrok, a videójátékokból hiányzó egyszerű – nem szexualizált vagy fantasztikus – női karakterek, illetve a tudományos, művészeti és sportéletben is alulreprezentált nők.
Sok adat foglalkozik a férfi test alapértelmezett mivoltából eredő veszélyekkel is, például a női rendőrökre nem illő golyóálló mellényekkel, az elszámolt hatóanyagokkal teli gyógyszerekkel, a mélyebb hangra vagy nagyobb kézre szabott okoseszközökkel, vagy a töréstesztek nőknél nagyobb és nehezebb próbababáival. A techipar is szóba kerül a könyvben: Criado Perez emlékeztet, hogy hiába voltak az első programozók, a második világháború idején bonyolult számításokat végző „emberi számítógépek” nők, ma a nők mindössze 11 százaléka fejleszt szoftvereket. A várostervezés és a közlekedés is jól mutat rá a valóban láthatatlannak tűnő rengeteg problémára. Az utak például alapvetően kocsiba ülő, munkahelyre reggel bemenő, este kijövő embereknek kedveznek. Ezek az emberek pedig nagyrészt férfiak.
Pénz beszél, szobor áll
„Nem feministaként nőttem fel. Sőt, azt gondoltam, a feminizmus hülyeség és a feministák kínosak. Ez a könyv változtatott meg mindent” – mondta Criado Perez a Guardiannek tavaly ősszel Deborah Cameron Feminism and Linguistic Theory című könyvével kapcsolatban. Ugyanebben a cikkben mondja azt is, hogy „még senki nem változtatta meg a világot azzal, hogy kedves”. Ez a két idézet jól mutatja be a hosszú utat, amit a most 35 éves, Brazíliában született brit Criado Perez bejárt. Saját oldalán magát íróként, tanácsadóként és kampányokat folytató profiként mutatja be. Első nemzetközi kampánya a Women’s Room projekt volt, amiben azért dolgozott, hogy a női szakértők több médiafelületet kaphassanak.
Igazán nagy port viszont csak következő lépése kavart. A brit bankjegyeken a királynő kivételével csak egy nő szerepelt, egy bizonyos Elizabeth Fry. Az ötfontoson őt szerették volna lecserélni Winston Churchillre. Criado Perez ez ellen kezdett 2013-ban egy végül 35 ezer támogatóval bíró kampányba. Az eredmény 2017-re született meg, a tízfontoson ma már Jane Austen szerepel. Criado Perez viszont nem élvezhette a sikert, hiába vehetett ugyanis át emberi jogi díjat és került fel a kiemelkedőt alkotó nők 100-as listájára a BBC-nél. Mikor bejelentették a váltást, ellene és más nők ellen is erőszakos, köztük gyilkos fenyegetések jelentek meg a Twitteren. Criado Perez akkoriban azt nyilatkozta, rengeteget fogyott, nem tudott enni és aludni sem.
Következő nagy kampányát évekkel később, 2016-ban indította. Akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a brit parlament előtti téren tizenegy férfinek, köztük Nelson Mandelának és Winston Chruchillnek tisztelgő szobor áll, de még egy nő sem kerülhetett fel ide. Végül 2018-ban leplezték le itt az első női szobrot, amit női szobrász is készített el. A szüfrazsett Millicent Fawcettet ábrázoló műalkotáson Gillian Wearing dolgozott.
Ez a két eset jól mutatja, milyen sok munkát kellene még elvégezni. A Láthatatlan nők által bemutatott mély adatszakadékban a pénzünkön szereplő nők vagy a női szobrok hiánya csak egy-egy adatsort jelent. A könyv olyan szemüveget ad, amit később nehéz levenni.
