A nők a mai napig nem egyenlőek a férfiakkal. A több száz éve önmagát újratermelő rendszer látványos és láthatatlan eszközökkel fogja vissza a nőket abban, hogy egyenlőek legyenek. Hogy dönthessenek a családtervezésről, a szülésről, keressenek ugyanazért a munkáért ugyanannyit, mint egy férfi, ne kelljen másodállásban egyedül vinniük a háztartást, ne legyen egyértelmű a családon belüli erőszak, a szexuális kiszolgáltatottság. Melinda Gates A nő helye - Változtassuk meg a világot a nők erejével! című könyvében húszéves alapítványi munkájának tapasztalatait sok személyes történeten keresztül foglalja össze, hogy kiderüljön, milyen teendőink vannak az egyenlőség elérésében. Műfaját tekintve a A nő helye leginkább manifesztó, mert miközben egy rendszer működését írja le sok-sok példaértékű karakteren keresztül (akiknek a privilegizált nő ad hangot), cselekszik és cselekvésre ösztönöz, de közben egyfajta memoárként is működik.
Melinda Gates: A nő helye - Változtassuk meg a világot a nők erejével!
Bookline Könyvek, 2019, 300 oldal, 3999 Ft
Bill és Melinda Gates 1994-ben házasodtak össze, három gyerekük született, együtt alapították 2000-ben a Bill & Melinda Gates Foundationt, ami a világ legnagyobb magánalapítványává nőtte ki magát, globálisan foglalkoznak a szegénység visszaszorításával és az egészségügyi rendszer fejlesztésével, valamint egy sor más üggyel is. Bill és Melinda 1986-ben a Microsoftnál találkoztak és jöttek össze, ahol Bill Bill volt, Melinda pedig először marketingmenedzser, később termékfejlesztési igazgató. A technológiai ipar alapvetően a férfiakról szólt és szól, Melindának tehát egyáltalán nem volt könnyű megvetnie a lábát egy olyan világban, ahol csupán a neme miatt hátrányból indult.
Bill és Melinda Gates a jótékonykodáshoz úgy állnak hozzá, mint egy cég irányításához, és ha a termék egy szebb világ, akkor ők minden egyes lépést igyekeznek kikutatni, megérteni, fejleszteni, mert tudásuk, pénzük, akaratuk, önreflexiójuk és networkjük van hozzá.
A nő helye - változtassuk meg a világot a nők erejével! című kötet ennek a filantropista nézőpontnak az izgalmas dokumentuma: hogyan lehet sokszor apró változtatásokkal, megoldásokkal lavinákat elindítani egy olyan rendszerben, amit férfiak hoztak létre és működtetnek sok száz éve, és ami nemcsak nem kezeli egyenjogúan a nőket, hanem nagyon sokszor el is nyomja őket a tradíció, az előítéletek vagy a szexizmus miatt. És most elég csak arra gondolni, hogy egy házasságban a férfi mennyire veszi ki a részét a gyereknevelésből, a háztartás mindennapos feladataiból, miután a nőnek munka előtt és után ugyanúgy kell dolgoznia, csak épp otthon a családban. Vagy: mi van akkor, ha a férfi nem akar büszkeségi vagy kényelmi okokból óvszert húzni, de becsúszik a gyerek? Vagy: a kislánynak a suliban van-e vajon lehetősége számítógépes foglalkozásra járni, vagy az túl fiús?
Pedig Melinda Gates állítása egyszerű: ha a nőket felemeli a társadalom, vagyis mindazt a lehetőséget megkapják, amit a férfiak, akkor az egész társadalom jól jár vele.
A nők ugyanis maguk szeretnék eldönteni, mikor szüljenek, szeretnék, hogy saját jövedelmük vagy tulajdonuk legyen, vagy akár azt, hogy politikai karriert építhessenek. Egyszerű dolgok, amiket a rendszer sokszor nemcsak globálisan nem tesz lehetővé, de még az egyenlőségpárti nyugati demokráciákban is rendszeresen találkozunk azzal, hogy a nőkkel kapcsolatos előítéletek megakadályozzák őket abban, hogy gyakorolják a jogaikat.
Melinda Gates Dallasban nőtt fel, az osztályban az első padban ült, jó jegyeket szerzett, és sokáig nem gondolt magára feministaként, ami számára alapvetően azt jelenti, hogy mindent le kell rombolni, ami a nőket visszafogja, ezért kell minden nőnek hallatnia a hangját. Melinda Gatesnek egy erős társadalmi kapcsolatokkal és pénzzel rendelkező magánalapítvány élén rengeteg lehetősége van, hogy hallassa a hangját, és ez a könyv abban segíti ügyét, hogy mások is hangot kaphassanak. Még akkor is, ha ez csak a saját narratívájának megerősítését szolgálja.
A katolikus iskolában végzett, hívőként élő Melinda Gates a Microsoft és a gyerekvállalás után alapítványt hozott létre a férjével, hogy visszaadjanak valamit abból a pénzből és tudásból, amit a piacon megszereztek. Ha a Microsoftot a világ legjobb szoftvergyártójává tudták tenni, akkor az sem tűnik földtől elrugaszkodott elgondolásnak, hogy a világot is megjavítsák, ha már a system errorban akkora tapasztalatot gyűjtöttek.
A felemelkedés pillanata ez Melinda Gates szerint, aki egy olyan világot mutat be az olvasónak, amitől Margaret Atwood széttépné A Szolgálólány meséjét: a közel háromszáz oldalon szomorúan sok példán keresztül ismerteti Gates, hogy szó sincsen a világban nemi egyenlőségről. És miközben ez a big picture, sorra szállítja azokat a történeteket, melyekkel karitatív munkája során találkozott, és amelyek nemcsak rá voltak nagy hatással, de ennek következtében az alapítványa számára is.
Melinda Gates strukturálisan gondolkodik: nagy témák mentén halad, amelyeket egyéni történeteken keresztül mutat meg a szüléstől a mezőgazdasági munkán és a családtervezésen át a nők munkavállalásáig. A könyv magyar címe egy általános, absztrakt nőre utal, akinek a története az elnyomásokon keresztül érthető meg. Ez az absztrakt nő élhet Indiában, Afrikában vagy Amerikában, de Magyarországon is, és bár különböző mértékben, de a férfihatalom rendszerének áldozata. Ez a rendszer évezredek alatt alakult ki, de Melinda Gates a férjével közös alapítványban úgy döntött, hogy változtatni fog ezen az igazságtalan berendezkedésen.
Melinda Gates privilegizált életet él: fehér, heteroszexuális, katolikus, tanult és felfoghatatlanul gazdag. Ez a nézőpont eredményezhetne kínos látványjótékonykodásokat, de ahogy a könyvből kiderül, a saját előnyeivel tisztában lévő Gates nem ebből a privilegizált helyzetből akar beszélni, nem Amerikából akarja megoldani az indiai mélyszegénységet, az afrikai csecsemőhalálokat, hanem különböző szakemberekkel dolgozva helyi szinten érnek el változásokat. Ehhez a legfontosabb a helyi kultúra és tradíció megértése, valamint rendkívüli nyitottság és problémamegoldó képesség. És persze rengeteg önismeret és harc. (Gates a Microsoftnál nemcsak megtanulta, hanem saját arcára is formálta a munkaközösséget, de ettől függetlenül a szoftveróriásnál is kibuktak nők elleni diszkriminatív esetek, szóval iszonyú rétegzett problémahalommal kell szembenézni).
A könyvből ugyanis az is kiderül, hogy milyen úton kellett végigmennie Melinda Gatesnek ahhoz, hogy hallatni merje a hangját. Hogy kilépjen Bill Gates árnyékából. Hogy grandiózus világmegváltó terveket valósítson meg. Hogy felismerje, ő maga is marginalizált helyzetben volt többször is, például egy korábbi, abuzív párkapcsolatban, pedig neki iszonyú szerencsés és jó élete van, ahogy ezt elég sokszor, szinte elnézést kérve leírja.
A látványjótékonykodással szemben, ami alapvetően a pénzember imidzsét építi, Gates-ék konkrét megoldásokat keresnek helyi problémákra. Az alapítvány munkáját csak ebből a könyvből ismerem, nem is értékelném, de ahogy leírja Melinda Gates a láncreakciókat, az kifejezetten érdekes, és azt érzem, hogy a technológiaiparban szerzett tudásukat le lehet fordítani erre a típusú munkára. Ehhez jó vezetőnek kell lenni. Az imidzsépítés természetesen itt sem marad el: Melindát egy őszinte, problémaorientált vezetőnek ismerjük meg, aki a kelleténél jóval szerényebbnek állítja be magát, a privilegizált élete miatt érzi saját pozíciójának nehézségeit, és azért sorolja az egyes személyek történeteit, hogy látszódjon, ők nem felülről próbálják meg átalakítani a rendszert, hanem alulról, ahol a sok rossz történik. Rengeteg apróság van: például amikor a frissen megszületett baba lilulni kezd, de a tradíciók miatt nem rakják vissza az anya testére, ami ugye felmelegítené a kihűlő testet, majd jön egy helyi bába, akinek a kiképzésében már az alapítvány is részt vett, majd segít és megment.
A társadalom néha látványosan, de leginkább kulturálisan, történelmileg és láthatatlanul beépülve uralja a nő testét. Gates jogosan érvel amellett, hogy legyen a nő döntési joga a szülés, amihez kapjon megfelelő időt és teret, mert akkor a gyerek jobb életet élhet, tanuljon, mert csak ezek így együtt jelenthetnek kiutat a szegénységből (és egyben a belépést a kapitalizmus világába, ahogy Anand Giridharadas írta). Mert a másik fontos álláspontja, hogy a globális szegénységet így lehet leküzdeni: a nők felemelésével.
A tőlünk távolabb eső afrikai vagy indiai falvak problémáiban is ráismerhetünk a saját társadalmi berendezkedésünk előítéleteire, tradicionális problémáira. A nő helye című könyv sokat segít abban, hogy eddig kevésbé látható vagy hallható történeteket átgondoljunk, belássuk, hogy férfiként sokszor akaratlanul is újratermeljük a különbségeket, és egyáltalán nem mindegy, hogy hétköznapi dolgainkról a családban vagy a munkahelyen hogyan gondolkozunk.
Hányszor hallottam a saját családomban vagy barátoknál, hogy a nő viszi a háztartást és a gyereket a munka mellett, a férfi dolgozik, mintha ez lenne a kötelezően előírt leosztás, de abba senki nem gondolt bele, hogy a nőnek ezzel megszűnt az élete. Ahogy láttam olyan sztorikat is, hogy egy nő a továbbtanulását, esetleg a karrierjét adja fel, mert finoman szólva a családban tradicionálisan gondolkoznak az otthoni feladatokról. Viszont ez a leosztás nem teszi lehetővé, hogy a nő önmaga életét beteljesítve élhessen. Melinda Gates elmesél egy apró történetet a véleményformálásról, és hogy mekkora lehetőségek rejlenek abban a hatalomban, ami a családjukról kialakult képből következik: megkéri Billt, hogy vigye el a lányukat az iskolába, aki ezt szívesen megteszi, rendszeresen. Néhány héttel később Melinda azt vette észre, hogy egyre több apa fuvarozza a gyerekét az iskolába, mert ha a szupermilliárdos képes erre, akkor nekik is menni fog.
Melinda Gates írt egy könyvet a férjével közös társadalmi munkáról, és arról, hogyan látja a világ legbefolyásosabb magánalapítványának vezetője azt a társadalmi helyzetet, amelyben végre eljött a nők pillanata, hogy ne csak hallassák a hangjukat, hanem elérjék céljaikat. Beszélhetünk a harmadik világbeli kényszer gyerekházasságról, a klitoriszcsonkításról, a családon belüli erőszakról, mindig oda lyukadunk ki, hogy a nőknek meg kell harcolniuk a saját testük jogaiért. Meg a férfiaknak is, mert Melinda Gates pont azt ábrázolja, hogy ez a rendszer, ami a férfi köré épült, végeredményben kifutotta magát.
