Böde Dániel (Fotó: MLSZ)
Magyarország 44 év után újra kijutott a labdarúgó Európa-bajnokságra, ennek örömére felkértünk 5 írót, hogy írjanak novellát a magyar válogatott kultikus, lecserélhetetlen vagy épp népmesébe illő játékosairól. A játékosok között akad, aki egy kocsmában gyűjtötte össze a pénzt az első focicipőjére, a szerzők között pedig olyan is, aki a felkérésig semmit sem tudott a mellé választott focistáról. Az irodalom és a foci ezúttal Fehér Renátó, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Mán-Várhegyi Réka és Nagy Gabriella íróasztalán találkozik. A sorozat zárórészében Karafiáth Orsolya repít vissza Böde Dániel gyerekkorába. (A sorozat korábbi részei: Fehér Renátó és Király Gábor, Nagy Gabriella és Dzsudzsák Balázs, Kiss Tibor Noé és Gera Zoltán, Mán-Várhegyi Réka és Kleinheisler László)
Böde Dániel
csatár
Életkor: 29
Jelenlegi klubja: Ferencváros
Karafiáth Orsolya költő, író, legutóbbi kötete, az Él 2015-ben jelent meg a Scolarnál. Jelenleg új regényén és egy tárcaköteten dolgozik.
„Na, most a lányok játszanak a fiúk ellen” – mondta Teri néni, a napközis tanárnő, aki igazi feminista volt, ritka madár Madocsán. – Sőt, nem is, csináljatok inkább kevert csapatokat, gyerekek!” Teri nénit teljesen hidegen hagyta, hogy mi, lányok egyáltalán nem akarunk focizni, hogy délutánra azt terveztük, Krisztától megtanuljuk, miképp lehet parafa dugó, négy gombostű és az anyától lopott hímzőfonal segítségével karkötőt készíteni. A fiúk feje is leírhatatlan lett a javaslatra, a minimum a pofavágás volt, de akadt, aki odáig ment, hogy hangosan kimondta, ha tudja, hogy hülye kiscsajok miatt szétcsesződik a délután, akkor beteget jelent. „Meg tudjátok csinálni, lányok – hergelte egyre betegesebben magát Teri néni – csak azért nem tudtatok eddig kiteljesedni, mert azt mondták nektek, a futball a férfiaké! Értek annyit, mint ők! Ma még csak a foci, holnap az alacsonyabb fizetés! Ami ma játék, az holnap az elnyomásotok alapja lesz!” Hozzátette azt is, hogy másnap vegyes szkander bajnokságot tartunk, holnapután pedig a srácokat tanítjuk meg makramézni.
Könyves magazin 2016/3.
LIBRI-SHOPLINE NYRT, 2016, 76 oldal, 870 HUF
Tíz évesek voltunk, és bevallom, eddig nem éreztem magam soha elnyomva, de Teri nénit minden lány szerette, mert nevetős volt és furcsa, és valahogy mindig mindenből mi, lányok jöttünk ki nyertesen. A fiúk – úgy egyben – joggal érezhették, hogy pikkel rájuk, mégsem tudtak nem szerelembe esni, hiszen Teri néni szőke volt, kék szemű, és olyan bájosan gömbölyded, mint egy focilabda. Mivel Dani volt a legjobb az egész osztályban, ő osztotta ki a szerepeket. Engem a saját csapatába tett és beállított a kapuba, mondván azok a gyökerek még egy gólpasszig se jutnak, ne aggódjak, vigyáz rám. Vidáman telt az első félidő, álldogáltam, bámultam a felhőket, és bámultam Dani izmos vádliját. A játék egyébként úgy nézett ki, hogy a csajok összevissza lődörögtek a pályán, a fiúk meg hajtották magukat, helyettük is. Így történhetett, hogy arra a kis csörgőkígyóra, a Szabó Henire senki nem figyelt. Ritka kellemetlen csajszi volt, ráadásul ő is Daniért bomlott, ami egyszersmind azt is megvilágította, hogy önismeret, önkritika terén sem áll valami jól. Mégis ő volt, aki egy óvatlan pillanatban belerúgott a labdába, ami végül telibe találta az arcomat. Elvágódtam, mint egy liszteszsák. Teri néni sikoltozott, Heni és a csatlósai röhögtek. De Heni vigyorgása rögtön lelohadt, mikor Teri néni Danit kérte meg, hogy kísérjen haza.
Nálunk, otthon dübörgött a feminizmus. Csak a nagyiék voltak otthon, és nagyi igazi őrmester volt. Beparancsolt minket a kisszobába, oda, ahol egykori válogatott nagyapám a kis fekete-fehér junosztyon nézhette csak a meccseket. És akinek a mama az egész fizetését mindig benyelte, és aminek egy részét - ami épp csak a sportlapra volt elegendő -, szegény papa kártyán nyerhette vissza. És persze, hogy rühellt kártyázni. A nagyi hatalmas tévéjén a Zenebutik ment, és nálunk valóban híd volt a zene, átharsogott a meccsközvetítésen, amire Dani is rátapadt. Ültek ketten a papával, gyakorlatilag tíz centire a képernyőtől. Kint a Csókkirály ment, és mivel Dani már akkor is többfelé tudott figyelni, énekelt közben, kicsit átírva a szöveget. Úgy szeretnék én lenni a gólkirály. „Akkor válassz normális nőt” – dünnyögte a papa, inkább magának.
A meccsnek hamarosan vége lett, én is jobban lettem. „Te, nem jössz le velem a kocsmába? – nézett rám Dani. Meglógtam vele, persze. Addig még sosem jártam ott, nem kislányoknak való hely, de a fejemben megszólalt Teri néni, hogy már miért ne mehetne egy leány a kocsmába, van erre törvény?! Kiderült, Dani sem vagánykodni, inni akar, sőt! Dolgozik. Kugligolyókat állít, és ezért pénzt kap. „Mától inkább focicipőre gyűjtök” – súgta a fülembe. És úgy hangzott, mintha egy focicipő legalábbis a hétmérföldes csizma lenne. Erre a pályára bőven elég a te csukád, mondtam erre, mire csak annyit felelt: „Sikeres futballista leszek.” „Én meg a váci püspök”- mondtam neki. (Nem lettem.) És mikor később, a kocsma mögött megcsókolt, arra gondoltam, hogy máris tizenöt perc a rekordja. És hogy nekem ez a hely, a hóna alatt, és a tudat, hogy egy kicsit miattam is van a jövő, éppen megfelel. Mert neki nyilván a többi is menni fog.
Szerző: Karafiáth Orsolya
