A várost nagyon bírja, de soha nem úgy indul neki, hogy akkor most elkezd figyelni. Beszélt már a kerületéről, a hatodikról szigorú nyugdíjasok előtt, akik elvárták, hogy nyűgözze le őket, és még kérdezni sem hagyták. Kicsit úgy érezte magát, mintha bekopogtatott volna hozzájuk, és megpróbálta volna rávenni őket, hogy szeressék az otthonukat. Kár, hogy jó kávéházat nem nagyon találni Budapesten, mondja, bajban is van, ha egy találkozóhoz kell helyszínt választania: már a Művész sem a régi, pedig anno előfordult, hogy Mándy ült ott vele szemben. Szerinte jó lenne, ha az emberek nemcsak az irodalmi alkotásokon, hanem a tárgyi kultúrán keresztül ismernék meg a város, és nem felejtenének el néha felfelé is nézni.
Barnás Ferenc: Másik halál
Kalligram, 2012, 298 oldal, 2800 HUF
Ma már azt is teljesítménynek tartja, ha valaki tisztán látja, hogy mi történik körülötte, bár az ember egy idő után azt veszi észre, hogy a közös ügyek bekebelezik, és már nem a munkájára koncentrál. Aláírni nem szokott, de egyáltalán nem azért, mert nem ért egyet az adott üggyel. Nem akar olyan ember lenni, aki azt hangoztatja, hogy csak az irodalommal foglalkozik, és mindennek felette áll. A fizikai munkából az egyetemre, onnan pedig nyugatra vezetett az útja, ahol ő volt a legjobban meglepve, hogy másoknak tetszett a zenéje. Úgy véli, az egyszerűség Bachot is tud jelenteni, nem csak Szabolcska Mihályt. Barnás Ferenc városról, teremőrségről, jelenről.
Másik halál Budapest hálás helyszín a széthulláshoz. Szürke utcáival, olcsó bort kínáló szupermarketjeivel, és tökéletes rejtekhelyül szolgáló bérlakásaival cinkostársként őrzi az egzisztenciális válságba sodródott Én titkait. A Másik halál Énje a húsüzemtől az egyetemi katedrán át az utcazenéléssel meghódított nyugatig vándorol, hogy onnan hazatérve egy újonnan szerzett barátság mellékhatásaként mentális szakadékba zuhanjon. Az Én a Galéria egyhangúságában kirakózik darabokra hullt életével, a teremőrködést egészen közelről ismerő Barnás pedig hol kicsit fanyar, hol kicsit keserű humorral árnyalja, hogy hősének nincsenek illúziói.
Korábbi Aegon-kisfilmek:
Jónás Tamásról, 2009 Aegon-díjasáról nem készült film
