Az egyformán idegesítő bodegákkal felszerelt Rómairól, ahol strandosnak vagy dunásnak lehetett lenni, de strandosnak jobb volt a foci miatt. Meg arról a Rómairól, ami szembesíti az embert saját NDK-turistaságával.
Esterházy Péter: Esti
Magvető, 2010, 406 oldal, 3490 HUF
A minden szociális érzéket elsodró árvizekről, amelyeknek annál jobban lehet örülni, minél jobban meghaladják az addig mért legnagyobb vízszintet. Az itthon néha még megvalósuló sima felolvasásokról, ahol nincs szükség se táncra, se énekre az irodalom mellé.
Esti Kosztolányi Dezső kultikus Esti Kornélját vezette be 2010-ben egy új nyelvi világba Esterházy Péter. A szerző felszabadultan játszik, miközben folyamatosan újraértelmezi az Esti-történeteket: ">>Egy fiatalember ment a sötét utcán, feltűrt gallérral.<< Ez én vagyok, idézőjelek közt, én vagyok az én útirajzom, regényes életrajzom (melyben arról is számot adok, hogy a hős hányszor halt meg álmában), maradok töredék. Füzér. Senki sem azt írja, ami, hanem azt, ami szeretne lenni. Mindazonáltal jó volna még élni egy darabig" - írja az Esti elején Esterházy, Kosztolányi pedig elismerően bólogat a sarokban.
Lipcséről, ahol mindig megkérdezik, hogy mi van, de olyankor csak ötölni-hatolni lehet, mert erre itthon sincs válasz. Ramszeszről és Pedróról. Weöres Sándorról, aki nem ijedt meg az Áldás utca vicsorgó vérebeitől. Désről, akivel néha összekeveri taxisofőr, kórházi járókelő. Marcellről, aki tematikailag odasodródott a családhoz, és az Orthodromie-ról, ami egy képbe sűríti a Harmonia cælestis-t. Meg a futballról, aminek vége van.
Korábbi Aegon-kisfilmek:
Jónás Tamásról, 2009 Aegon-díjasáról nem készült film
