Cormac McCarthy minden szempontból öntörvényű szerző

Ruff Orsolya | 2018. július 20. |

mccarthycormac_c_derekshapton.jpg

Fotó: Derek Shapton

Cormac McCarthy nem az a típusú szerző, aki könnyen adja magát – sem az olvasóinak, sem pedig azoknak, akik szövegei fordítóiként hónapokig az ő világában élnek, tobzódnak és gyötrődnek. McCarthy néhol hömpölygő, máshol minimalista prózája igazi fordítói kihívás, ahogy az is, hogy magyarul a lehető legpontosabban vissza lehessen adni és nevén nevezni a McCarthy-könyvek jellegzetes természeti és tárgyi világát. A Jelenkor életműsorozatában eddig két kötete elérhető: a Suttree (olvassatok bele!) most először jelent meg magyarul, és fordítója, Greskovits Endre szerint ez az a regény, amelyben McCarthy először mutatkozik meg a maga teljes írói eszköztárával. Az út újrakiadás, melynél fordítója, Totth Benedek saját maga kontrollszerkesztőjeként nézte át a szöveget. A két műfordítóval kísérletet tettünk, hogy elhelyezzük McCarthyt a kortárs amerikai irodalomban, kielemeztük a stílusát és annak változásait, emellett meséltek arról is, hogyan oldották meg, amikor az amerikai kagylóhalászat vagy a farkascsapdák használata váratlanul megakasztotta őket a munkában. 

McCarthy85. Július 20-án tölti be a nyolcvanötöt a kortárs amerikai próza egyik kiemelkedő alakja, Cormac McCarthy Pulitzer-díjas amerikai író. Az eredeti keresztneve Charles, amit az ír gyökereire való utalásként változtatott később Cormac-re. Első regénye, a The Orchard Keeper, 1965-ben jelent meg. A Random House-nál Albert Erskine lett a szerkesztője, aki - az író haláláig - William Faulkner szövegeit is gondozta. Erskine McCarthy szerkesztője maradt a következő húsz évben. Második regénye, az Outer Dark 1968-ban jelent meg, majd a következő, az Isten gyermeke 1973-ban. Húsz éven át írta Suttree című művét (1979), melyet a kritikusok az egyik legfontosabb amerikai egzisztencialista regényként emlegettek. Az 1985-ös Véres délkörök a világirodalom nagyjai közé emelte. A könyvet a Time magazin az 1923 és 2005 között írt 100 legjobb angol nyelvű regény, a The New York Times pedig az 1980 és 2005 között írt öt legjobb amerikai regény közé sorolta. 1992-ben jelent meg Határvidék-trilógiájának első kötete, a Vad lovak (később Billy Bob Thornton rendezett belőle filmet). A folytatás, az Átkelés 1994-ben látott napvilágot, majd 1998-ban következett a befejező rész, A síkság városai. Műveit a filmvilág is felfedezte. 2005-ben megjelent Nem vénnek való vidék című regényéből két évvel később a Coen testvérek által négy Oscar-díjjal jutalmazott filmet forgattak. A 2006-ban írt The Sunset Limited című színművét a chicagói Steppenwolf színházban mutatták be, később az HBO készített belőle sikeres adaptációt. 2006-os regényét, a Pulitzer-díjjal jutalmazott Az út című posztapokaliptikus drámát utóbb John Hillcoat vitte filmre. McCarthy 2012-ben forgatókönyvet írt Ridley Scott A jogász című thrilleréhez, és hosszú hallgatás után, várhatóan idén jelenik meg a The Passenger című új regénye. (Forrás: MTI, Wikipedia)

Greskovits Endre: A Suttree-ban meg-megcsillan a később már szinte teljesen elenyésző remény

greskovitsendre.jpgMcCarthynak egyedi, és éppen emiatt nagyon jól felismerhető és azonosítható a prózája – műfordítóként hogyan jellemezné McCarthy világát, szövegeit, nyelvi fordulatait?

McCarthy prózája valóban egyedi, de ez a Suttree esetében még nem teljesen igaz, bár a nagyon jellemző, jól megkülönböztethető stílusjegyek – archaizálás, a hömpölygő, szinte barokkos leírások váltakozása a szikár, kopogónak hallatszó szöveggel, a párbeszéd-konvenciók semmibevétele, a szóalkotások – már itt is bőségesen jelen vannak. Mindezek miatt a fordítót (és az olvasót is) óriási erőpróba elé állítja, mondjuk úgy, hogy hosszú távú akadályfutásra készteti a szöveg, amit én személy szerint nem bánok, hiszen a fordító ilyenkor mutathatja meg igazán, ért-e a szakmájához vagy sem.

Cormac McCarthy: Suttree

Fordította: Greskovits Endre, Jelenkor Kiadó, 2018, 616 oldal, 3999 HUF

 

Fordítás közben mi okozta a legnagyobb nehézséget? Hogyan alakult ki az a nyelvezet, amely alkalmassá vált arra, hogy magyarra lehessen ültetni a szöveget? Igényelt ez bármiféle egyéni felkészülést, utánaolvasást?

Az ilyesmit az ember fordítás közben nem nagyon mérlegeli. Mivel még túl friss az élmény – négy kemény hónapot töltöttem a regény magyarításával, és bizony, megszenvedtem vele –, így utólag azt tudom mondani, hogy az igazi nehézséget a tennesseei táj és élővilág, a horgászat és a kagylóhalászat aprólékos leírásakor éreztem, ugyanis ilyenkor az embernek mindent ellenőriznie kell, utána kell néznie az olykor magyarul nem is nagyon létező elnevezéseknek, s ez szaggatottá teszi a munkát, megakasztja a lendületet. Persze nem állítom, hogy a déli szlenggel – különösen a börtönnyelvvel és a feketék argójával – ne lettek volna nehézségeim, de ott a szövegkörnyezet sokat segít, és ettől gördülékenyebben halad a munka.

McCarthy minden könyvének megjelenése eseményszámba ment és megy, egy élő klasszikus, regényei viszont csak a 2000-es évektől jelentek meg magyarul. Hol jelölné ki McCarthy helyét az amerikai kortárs irodalomban, kik azok a szerzők, akikkel rokonítható, melyek azok a műfajok, amelyek igazán közel állnak hozzá?

McCarthy ma már megkerülhetetlen szerző. Szokták mondani, hogy Faulkner köpönyegéből bújt elő, de ez főként a korai műveire igaz, és részben még a Suttreera is, hiszen ezt – hiába jelent meg csak ’79-ben – már az ötvenes évek elején írni kezdte, és kisebb-nagyobb megszakításokkal majd’ húsz évig dolgozott rajta. Igazából ez az a könyv, amelyben McCarthy először mutatkozik meg a maga teljes írói eszköztárával. Még érezni rajta a nagy déli szerzők hatását (Mark Twainét is, akinek gyermekhőseire McCarthy felnőtt vagy kamaszhősei sokszor emlékeztetnek), de már ott a későbbi nagy író, Az út, a Véres délkörök, a Nem vénnek való vidék szerzője. És nagy különbség még a későbbi művek meg a Suttree közt, hogy ez utóbbiban még meg-megcsillan a később már szinte teljesen elenyésző remény.

Van olyan McCarthy-regény, amely bármilyen okból igazán közel áll önhöz?

Hah, még túl kevés idő telt el ahhoz, hogy ne a Suttree legyen az – az eddig elmondottak miatt. Egyébként is szeretem az ilyen „átmeneti” jellegű regényeket.

Totth Benedek: Nem egyszerűen folytatja az irodalmi hagyományokat, hanem továbbgondolja őket

McCarthynak egyedi, és éppen emiatt nagyon jól felismerhető és azonosítható a prózája – műfordítóként hogyan jellemezné McCarthy világát, szövegeit, nyelvi fordulatait?

McCarthy minden szempontból öntörvényű szerző, és ez a prózanyelvére is vonatkozik. Mindent a személyes víziójának rendel alá, még a szereplőinek a jellemét is. Profetikus, hömpölygő, de mégsem túlírt, nincs a mondataiban semmi felesleg. Az első regényein talán erősebben érezhető még Faulkner és a déli gótikus irodalom hatása, bár természetesen itt sem követte hűen az elődök nyomdokát. A Véres délkörök és a Határvidék-trilógia már a szerző védjegyének tekinthető stílusban íródtak, amelyben simán elférnek egymás mellett a bibliai prófétákat vagy a homéroszi eposzokat idéző hömpölygő, sokszorosan összetett mondatok a beszélt nyelvi, „kopogós”, már-már minimalista szövegrészekkel.

Cormac McCarthy: Az út

Fordította: Totth Benedek, Jelenkor Kiadó, 2018, 220 oldal, 3299 HUF

 

Fordítás közben mi okozta a legnagyobb nehézséget? Hogyan alakult ki az a nyelvezet, amely alkalmassá vált arra, hogy magyarra lehessen ültetni a szöveget? Igényelt ez bármiféle egyéni felkészülést, utánaolvasást?

Fordítás közben minden nehézséget okoz, de a McCarthy-szövegek ilyen szempontból is rátesznek még egy lapáttal. Ha egy szerző ennyire kíméletlen az olvasóival, akkor azt egy fordító hatványozottan megtapasztalja. Nekem annyiban könnyebb dolgom volt, hogy létezett már magyarul McCarthy, amikor belevágtam Az út fordításába. Sok mindenben tudtam támaszkodni Bart István zseniális fordításaira, a Nem vénnek való vidékre és a Véres délkörökre.

Ami szinte minden McCarthy-szövegben visszatérő elem, az a tárgyi világ és a természeti környezet hiperrealisztikusan részletező leírása. Az Átkelésben például a farkascsapdákat és használatukat írja le már-már beteges precizitással. Ennek megpróbáltam utánanézni, agrár- és vadászlexikonokat forgattam, de mivel Magyarországon nem használtak pontosan ilyen csapdákat, vagy ha használtak, senki sem írta le őket ennyire részletesen, nem volt egyszerű megoldani a dolgot. Végül egy Krasznahorkai-novella nyújtott segítséget.
De ebben a regényben volt néhány olyan szó és kifejezés, amiről semmilyen szótárban nem találtam információt, és az internetes kutatás során egyetemi honlapok csetszobáiban kötöttem ki, ahol irodalmárok és nyelvészek próbálták megfejteni, hogy mit jelenthetnek bizonyos szavak, de nem mindent sikerült kitalálniuk.

Az út javított kiadásban jelent meg újra – mi indokolta ezt; mi volt az, amit feltétlenül javítani kellett?

Egy szöveget csak abbahagyni lehet, befejezni sosem, függetlenül attól, hogy fordításról vagy saját írásműről beszélünk. Az út új kiadásánál saját magam kontrollszerkesztőjeként újra összeolvastam az eredeti szöveget és a fordítást, és ahol tudtam, megpróbáltam pontosítani, még közelebb vinni a magyar szöveget az eredetihez. Az első kiadás óta eltávolodtam az akkori magyar szövegtől, tudtam úgy nézni, mintha nem az én fordításom lett volna, és bizonyos dolgokat másként, remélhetőleg jobban, meg tudtam oldani. Mivel a regény becsapósan minimalista stílusa valójában nagyon sűrű és költői, úgy érzem, pár helyen sikerült „túlfordítanom”, és ezzel veszített a költőiségéből a szöveg. Legalábbis visszatekintve így látom. A mostani változat szerkesztője Nádor Zsófia volt, akivel sokszor egy-egy szó vagy mondat kapcsán is hosszas levelezést folytattunk. Talán ebből is látszik, mennyire nem adja könnyen magát egyetlen McCarthy-szöveg sem.

McCarthy minden könyvének megjelenése eseményszámba ment és megy, egy élő klasszikus, regényei viszont csak a 2000-es évektől jelentek meg magyarul. Hol jelölné ki McCarthy helyét az amerikai kortárs irodalomban, kik azok a szerzők, akikkel rokonítható, melyek azok a műfajok, amelyek igazán közel állnak hozzá?

McCarthy Faulkner, Hemingway, Joyce, Melville, de még távolabb nyúlva az időben Shakespeare, Dante, a görög tragédiaírók, a Biblia és Homérosz örökségét viszi tovább. A korai regényeiben talán a faulkneri hatás a legerősebb. Eddig tíz regénye három jól körülhatárolható irányzathoz sorolható: a déli gótikus irodalomhoz, a westernhez és a posztapokaliptikus irodalomhoz, de a McCarthyra jellemző öntörvényűség itt is tetten érthető, hiszen nem egyszerűen folytatja ezeket a hagyományokat, hanem újraírja, továbbgondolja, a maga képére formálja őket.

A háború utáni amerikai próza egyik nagyon erős vonulata a déli gótikus irodalom, McCarthy első regényei – The Orchard Keeper, Outer Dark, Isten gyermeke és Suttree – ehhez a hagyományhoz kötődnek, Flannery O’Connor, Tennessee Williams, és William Faulkner munkáihoz. Ezt a tradíciót a Véres délkörökkel hagyja maga mögött, ennél a regénynél lép át a (neo)western zsánerébe, ami természetesen nem jelent teljes szakítást az addigi témákkal vagy elbeszéléstechnikai eszközökkel. Mintha a déli gótikus irodalom jellegzetességeit beleinjekciózná az Amerikában inkább a népszerű irodalmi kategóriaként számon tartott westernregénybe. A Véres délkörök és a Határvidék-trilógia, a Nem vénnek való vidék persze csak részben kapcsolódnak ehhez a hagyományhoz, mert McCarthy nem egyszerűen csak megújította a western zsánerét, hanem talán nem túlzás azt mondani, hogy megalkotta a szépirodalmi/apokaliptikus westernt. Eddigi utolsó regénye, Az út szintén radikális elmozdulás a korábbi általa szétírt műfajokhoz képest: a posztapokaliptikus irodalom kulisszáit használja, de megint úgy követi – vagy nem követi – a tradíciót, hogy teljesen át is formálja azt. Stílusát tekintve ez az egyik legletisztultabb írása, ez az egyszerre minimalista és költői szöveg, amelyen talán a legkevésbé érezhető más szerzők hatása.

Van olyan McCarthy-regény, ami bármilyen okból igazán közel áll önhöz?

Az Átkelés, amelynek szintén lesz új kiadása. Ez a regény már olvasóként is nagyon megrázott, nagy megtiszteltetés volt lefordítani, de azt hiszem, volt benne egy nagy adag önsorsrontás is. Ez a regény gyötört meg a legjobban a fordításaim közül. Az új kiadás alapos „ráncfelvarráson” fog átesni.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!