[Toldi] Maros András: Lecsó és pofon

Toldi Miklós 170 éve kapta fel a malomkövet. A magyar irodalom zord, magányos, sértett, de roppant erejű hősét hívta vendégül egy estére a nyári Margó Fesztiválon Dunajcsik Mátyás, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Maros András, Péterfy Gergely és Szabó T. Anna. A Kedvencek temetőjében ezúttal Maros András novelláját olvashatjátok.

Maros András: Lecsó és pofon

Gurul a matt fekete terepjáró, kit tudja, hol áll meg… Elhagyja a kocsma-templom-vegyesbolt-posta négyszöget, a falucentrumot, és csordogál tovább, jobbról és balról egy-egy kendős asszony előzi meg kempingkerékpárral. A matt fekete terepjárót Gyurka vezeti. Talpával lágyan simogatja a gázpedált. A sofőr mellett és mögött a helyi média- és plakátmutyi üzletágban tevékenykedő kollégái, tisztelői, alattvalói, négy vagy öt ember, a pontos szám nem lényeges. Míg az utasok félrészegen vihognak, Gyurka bambán néz kifelé az osztrák autópályamatricákkal keretezett szélvédőn. A Fő utcát szegélyező házakat szemléli.

            Amikor hazalátogat, Gyurka elsőként mindig egykori iskolatársát, Böcét keresi fel. Sose jön hozzá üres kézzel. Most ultrahangos nyestriasztót hoz neki ajándékba, a leírás szerint régi Skodába is beszerelhető.

            Fél órát tölt a társaság Böcénél (vicceket mesélnek, italoznak), aztán visszagurulnak a kocsmához. Gyurka két kört fizet társainak a házi diópálinka néven kínált ismeretlen eredetű szeszes italból, majd ismét autóba ülnek, hogy a friss lecsó illatát követve megérkezzenek a falu déli csücskébe, Gyurka szülői házához.

            A kertkapu előtt megáll az autó, a gumik alatt ropog a murva, a konyhában tüsténkedő mama felfigyel a hangra. Ledobja magáról pecsétes kötényét, és kiront a házból. – Gyurikám, édesem, de jól nézel ki! – mondja széles mosollyal, és a fia nyakába ugrik.

            Gyurka kéjesen morogva követi a lecsóillatot. A konyhában lehunyt szemmel beleszagol a gőzölgő lábosba.

            – Van benne kolbi?

            – Persze – bólint a mama, számított a kérdésre. – Pont olyan és pont annyi, ahogy  te szereted, fiam.

            A fiú haladéktalanul enni akar. Szédelgő-vihogó társainak is kér terítéket.

            Kapkodva telemeri a tányérját, és állva enni kezd. – Hol a másik? – kérdi. – Itt lakik még?

            – Persze, itt lakik, itthon is van, kint van, vár már téged nagyon, szólok neki – kalimpál a kezével a mama, és lelkesen felmászik a konyhapultra, hogy elérje az ablak kilincsét, és boldogan kiszóljon Miklósnak. De Gyurka nem engedi, visszahúzza.

            – Hagyjad, majd én kimegyek hozzá – mondja. Bután lefittyedő ajka kifényesedett a szétfőzött paradicsom levétől.

            Az anya csalódottan sóhajt, és körkörösen dörzsölni kezdi a nyakában függő szerencsemedált.

            Gyurka jelzi az embereinek, hogy lehet asztalhoz ülni, csöndben, fegyelmezetten megkezdhetik a táplálkozást; ő maga, kezében a tányérral, elindul a hátsó kertre nyíló ajtó felé.

            Kint, az udvaron az óriás termetű Miklós afféle pop-up fitneszlétesítményt üzemeltet. Épp két nyüzüge polgárőrnek tart ingyenes személyi edzést: egyikük ötliteres, teli kovászos uborkás üveggel kettlebellezik, míg a másik egy villanyoszlopot görget a gyepen; az oszlopot Miklós csavarta ki a minap a helyéről, hogy segítségével útbaigazítsa a falun átvonuló TEK-eseket: „Arra van az M5-ös!”

            Meglátva a lecsót szürcsölő testvérét, Miklós megszakítja az edzést, odarohan Gyurkához: – Tesókám, szervusz, isten hozott! – Megpróbálja átölelni rég nem látott bátyját, de Gyurka erőszakosan kibontakozik a karjaiból, és a kézfogást is határozottan visszautasítja.

            – Meddig élősködsz még itt a nyakán? He? Meddig?

            Miklós tanácstalanul öööö-zik.

            – Miért nem kapod már össze magad, mi? Te, senkiházi. Te, te, te statisztikai adat!

            Miklós jámboran néz le Gyurkára, a szeme közé, egyelőre nem jut eszébe semmilyen célravezető mondat, semmilyen békülést szolgáló gyors megoldás.

            – Húzzál el innen a mamahotelből, és most már tényleg kezdjél végre magaddal valamit. King Kong.

            – Jó, hát szeretnék – mondja félénken nyeldekelve a bátyja fölé magasodó óriás. – De akkor add ki a jussomat.

            Azt mondják, az első néhány milliót nehéz csak megszerezni, a többi jön magától. Azt, hogy Gyurkának honnan volt elegendő tőkéje az első vállalkozása beindítására, senki sem tudta – kivéve az anyját és Miklóst. Tudniillik az ő beleegyezésük, írásos lemondónyilatkozatuk kellett hozzá, hogy Gyurka pénzzé tegye a három faluval arrébb fekvő telket, apjuk örökségét. Annak árából indult el a városba szerencsét próbálni, azzal az ígérettel, hogy mihelyt jövedelmezővé lesz a vállalkozás, megadja Miklósnak a tartozást, az eladott telek vételárának felét. Miklós egy-két évig még bízott benne, hogy a tollasodás erős jeleit mutató báty valóban ki is fizeti, aztán letett róla. Az anyja sem bátorította különösebben: „Hagyd csak, Miklós, majd megfizeti, ha úgy látja, hogy itt az ideje… jó gyerek a Gyuri, csak néha furcsa”.

            Erre a jussra célzott Miklós. A telek árának felére.

            – A jussodat? – kérdez vissza Gyurka. – Azt mondod, a jussodat? – A kanalat a tányérjába ejti, és felszabaduló kezével nagy pofont ken le Miklósnak. – Ez te a jussod. Te. Senkiházi, ingyenélő.

            Miklós súlyos, döngő léptekkel visszabattyog a tanítványaihoz,, és hogy indulatait megfékezze, levezesse, egymásra fekteti a két polgárőrt, alájuk kúszik, megfordul, és harmincszor kinyomja őket fekve.

            – Mi történt? – érkeznek Gyurka emberei. Miklós különös gyakorlatát meglátva megtorpannak, és hangos hahotázásba kezdenek. – Ez mi ez má’? Hallod? Nézd már, mit csinál a mókus?! – Szakadnak a röhögéstől, egymást támogatják.

            A széria végeztével Miklós legörgeti magáról a polgárőröket, felkapja a fitneszezköznek használt háromszáz kilós traktorkereket, és Gyurka emberei közé hajítja…

            Repül a Taurus 520/85R38-as típusszámú gumi: ki tudja, hol áll meg?

            Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?

A program az Arany-emlékév támogatásával készült.